Ezt az öreg nem láthatta előre, különben építőkészletben is kínálta volna a Cubot. Honda Szóicsiró maga sem gondolhatta, hogy a praktikus közlekedésre szánt kismotorja nem csak a napi ingázók millióit kényezteti el, hanem az olcsó, aranyos customra vágyó japán fiatalokat is.

Simán nem hinném el: feláll a mérőpadra egy jó karban lévő régi Simson S51, elkezdi húzni a kiscsávó, és a teljesítménymérő padon pont háromszor annyi jön ki, mint amit egy halálratuningolt NDK dögtől várnál: majdnem 20 lóerő!

Nem járok BKV-val (nálam az a világvége és az öngyilkosság után jön), de állítólag vannak irritáló köcsögök, akik a zenés mobiljukat üvöltetik, ám egyáltalán nem zavarja őket az a tény, hogy ezt más is hallja. Uram bocsá' másokat esetleg zavar. Naivan azt gondolhatnánk, hogy épp elveszett a fülhallgató, de valójában két okot látok: 1.) feltűnési viszketegség, 2.) nem baszta nyakon őket idejében anyuci.

Ezen robogók alkotói minden bizonnyal rendelkeznek ugyanezekkel a pszichológiai problémákkal, más okot ugyanis nem látok, hogy miért kellett az autóhifi-show-k ezermillió decibeles hangerőre épített autóit leutánozni. Szép dolog a nagytesók átépítéseit adaptálni kismotorjogsihoz - értem én, meg tök jó, csak minek?

A múltkori posztomban a hülye megrendelőkről beszéltem, és a kommentekből láttam, nem nagyon szolgált újdonsággal, sokakkal megtörténtek hasonló dolgok, még ha nem is pont futárként.

Tény, hogy ezerszámra lehetne sorolni a példákat és pufogtatni az általánosításokat. Elmesélhetném, hogy ha megrendelői vagy címzett oldalon dr. titulusú emberrel találkoztam, biztosan zsírhülye, beképzelt gyökér volt: az ilyenek nem hajlandóak olvashatóan odaírni a nevüket, és még meg is magyarázzák, hogy ők nyomtatott betűkkel nem tudják a nevüket leírni. Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy akkor mit írnak a keresztrejtvénybe, krixkraxszot?

Érdekesebb azonban a motoros aspektus, ahol nyilván a megrendelőnek kellene azzal képben lennie, hogy kit hívott. Ha pizzát rendelsz ugyanis, ne lepődj meg, ha nem palacsintát hoznak, vagy autóalkatrészt. Ha annyiszor kaptam volna jattot, ahányszor megkérdezték, hogy „Te motorral jöttél?”, akkor nem a Yamaha SR 125 lett volna vágyálmaim netovábbja.

Az akkori futárok álma: Yamaha SR 125. Nekem ilyen dobfékes volt.

Csak hogy érthetően vázoljam a szituációt: tél van, rajtad termoruha, nyakig sáros és havas vagy. Lerakod a sisakod a recepciós pultra, az orruk elé. És akkor megkérdezik: Te motorral jöttél?

Az egyediség nem köbcentifüggő. Igaz, mifelénk a különcök leginkább a mérettel tüntetnek és büntetnek, lenézve mindenkit, akiknek náluk kisebb motorja van. A kevésbé materialista helyeken nincs ez a nagy teljesítményhajsza - azzal jársz, amid van, azt építesz át és varázsolsz egyedivé, amit csak szeretnél.

15 éve még futárkodtam: pénzügyileg ínséges állapotom és a motorpiac miatt robogóval volt jó, elviselve annak kompromisszumait, de kiélvezve megbízhatóságát. Viszont nem mindegyik kis történet robogóval esett meg, hiszen próbáltam minél hamarabb kitörni a szintről, amely végül is a futárok akkori álmát képező Yamaha SR 125-ös képében valósult meg. 

Szaknyelven ezt postásyamahának hívjuk, hiszen a Magyar Posta akkori motorállományának jelentős részét ez a modell képezte, nekünk pedig az alkatrész-utánpótlásunkat jelentette, vélhetően bugázott formában.

A karácsony motoros futárként elég nagy szívás, hiszen a cégek ügyfélkapcsolati észlényei az utolsó napra időzítve küldik el az ajándék-szarjaikat, ugyanúgy, ahogy pár millióan az utolsó napra időzítik a bevásárlást.

Levelet kaptunk egy kedves olvasótól, amiből nem is értettem először, miről van szó. Azt írta: épített egy Dongót, de ez elég tág fogalom, főleg, hogy az csak egy készen kapható cucc, amit biciklire kell szerelni. A fiatalabbakat kivéve mindenki emlékszik a Dongó motoros kerékpárokra. A recept az volt, hogy végy egy kerékpárt, szerelj rá egy blokkot, és hadd szóljon.

Kevés annál paradoxabb dolgot tudok elképzelni, mint a gyorsulási robogó. Alapvetően segédmotorról beszélünk, amelynél csak a hülyegyerekek képesek ráizgulni az elérhető 80 km/órás végsebességre (amely valójában csak 68).

Mégis léteznek gyorsulásra átépített robogók, csakúgy, mint a múltkor tárgyalt versenygép. Ennek két oka is lehet, melyből az egyik a szokásos low-cost jelleg. A másik, hogy a variátoros hajtásnak tagadhatatlan előnyei vannak: nem kell váltani, gyorsan veszi a lapot.

Aki olvassa a robogóblogot, tudja, hogy nagy kedvenceim a tereprobogók és mopedek, főleg a klasszikus ritkaságok. Ennek praktikus oka van: marha jó móka csapatni gyök kettővel, mert egyrészt relatív költséghatékony, másrészt így nehezebb kitörni kezed-lábad, bár korántsem lehetetlen.

A klasszikusok igen kevéske végsebessége bőven elég földúton, főleg, ha az van olyan rossz minőségű, hogy a reménytelenül szar futómű mini élet-halál harccá tegye a kalandozást.

Bence küldött egy mélt, hogy felajánljon egy-két versenyrobogót tesztre. Ahhoz most kicsit hideg van, de addig nézzük, mi vár rám tavasszal. Van videó, van kép, vannak adatok és van lelkesedés - ez tényleg nagyon komoly.

A rockzenészek leginkább a hetvenes-nyolcvanas években pózoltak motorokkal, de robogókkal se előtte, se utána nem volt nagy divat. 

Bo Diddley legendás rock and roll gitáros/énekes/dalszerző volt. Először építtetett szögletes gitárt, először vegyítette a blues és a rock elemeit, inspirálva a későbbi zenészgenerációkat. Ő volt a kivétel abban is, hogy szögletes robogóját a lemezborítóra is feltette.

A Cushman típusai az igazi nagy klasszikusok közé tartoznak, Amerikában a gyűjtők Szent Gráljainak tekintik őket. 1936 és 1965 között gyártottak robogókat, főként a hadsereg számára, így nem véletlen a robusztus felépítés és az igen funkcionális külső. Volt amelyet ejtőernyős bevetésekhez terveztek, így Cushman Airborne néven vált ismertté, más típusokat futár feladatokra szántak.

Amikor a saját hülyeségem okozta kényszerből robogóátépítésre adtam a fejem, próbáltam a merészebb gondolatokat távolt tartani, hiszen az okosság abban van, ha sikerül létrehozni valamit pár tízezer forintból. Már csak azért is, mert épelméjű ember nem költ ilyesmire annyit, amiből motort vehetne, kivéve a versenyzők, de őket maximálisan megérthetjük.

Nyilvánvalóan eszembe jutott az az alaptétel, hogy a nagyobb kerék jobb. Hátul nem nagyon lehet kicserélni a legtöbb típusnál, így a Yamaha BWS-nél sem (igaz, sosem méregettem ki), mert a blokk miatt nem fér be: A BWS-ben álló Minarelli blokk van, ami viszonylag rövid. Viszont az első futóművet könnyen ki lehetne kompletten cserélni, így minő képzavar: kerékméretileg a krosszmotorokhoz és a chopperekhez is hasonló hibrid jönne létre, persze a saját dimenziójára vetítve.