Kevés annál paradoxabb dolgot tudok elképzelni, mint a gyorsulási robogó. Alapvetően segédmotorról beszélünk, amelynél csak a hülyegyerekek képesek ráizgulni az elérhető 80 km/órás végsebességre (amely valójában csak 68).

Mégis léteznek gyorsulásra átépített robogók, csakúgy, mint a múltkor tárgyalt versenygép. Ennek két oka is lehet, melyből az egyik a szokásos low-cost jelleg. A másik, hogy a variátoros hajtásnak tagadhatatlan előnyei vannak: nem kell váltani, gyorsan veszi a lapot.

Mindannyian láttunk már zöldnél kilövő széria robogókat. 40 km/óráig tagadhatatlan az előnyük, még akkor is, ha az főleg abból fakad, hogy bináris üzemmódban működnek, és ez ilyenkor a nyélgáz állapota. Van robogós, aki nem nyélgázon indul? Néha még úgy érzem, pár sérült meg is akarja mutatni, hogy ő most aztán odaver a literes sportmotornak.

Japán, Fülöp-szigetek és hasonló egzotikus országok számunka felfoghatatlan kismotoros kultúrával rendelkeznek, és az elmebeteg tuningoláson felül is számtalan hülyeséggel szórakoztatják magukat. Ilyen a robogós gyorsulás, amiben Európa is elég erős – még ha nem is hallunk róla. Persze csak 150 vagy 200 méteren megy, hiszen a szokásos negyedmérföldön már kifulladna a technika.

Semmiféle hivatalos oldalt nem találtam persze, így nem merném kijelenteni, hogy mik a szabályok, vagy hogy vannak-e egyáltalán. Mindenesetre léteznek géposztályok (50, 70, 90 stb.) és a mókát az ötvenes, szériakülsejűtől a dragsterré épített, kitámasztós géppel űzik.

Nyilván mindenkit az érdekel, hogy mit mennek a libakergetők: természetesen egy 180-as kétütemű más dimenziókban mozog, mint az ötvenesek. Előbbiek 5-6 másodperc alatt tudják a 150 métert és a végsebesség 160-170 is lehet, míg a 80-90-esek akár 130-at is mehetnek. Természetesen sehova se írják oda értelmesen a műszaki adatokat: találd ki a képről, melyikben mekkora blokk van.

Lehet, a jövő évi Totalcar gyorsulásra építek egyet – ha nyerek a lottón.