Ha Babetta, akkor mindenkinek a 207-es Linda-Babetta jut eszébe, mert aki annyira fiatal, hogy nem látta a Linda-sorozatot, az nagy eséllyel már nem tudja, mi az a Babetta. Az újabbik, már kétsebességes, röpsúlyos 210-es típus is igen népszerű volt nálunk, a segédmotor flotta nem elhanyagolható részét alkotják ma is, főleg vidéken, ahol tökéletesen meg is felelnek a napi használatra.

Őket féltik annyira rendszámozástól azok a szövegértelmezési problémákkal rendelkezők, akik nem értik: a rendszámozás/nyilvántartásba vétel reálisan 3-5 ezer forintos költsége még mindig csak fele egy alap u-lakat vagy lánc árának, de pont azt a piti tolvaj réteget teszi lehetetlenné, aki nem tud hozzá papírokat kreálni, és nem alkatrésznek lopja. Értem én, hogy a papa 20 ezres kismotorja miatt ne legyen rendszám: logikus, hogy emiatt ne tudjam igazolni normálisan a tulajdonjogomat, és az akár több százezer forintért robogót vásárlók ne tudják adminisztratíve megvédeni a tulajdonukat.

Elképesztő, de nem értik. Egyiket sem. Pont azok, akiknek értenie kéne.

Határozott hiszti van a robogórendszám felvetéséből egyeseknél, talán pont azért, mert még nem lopták el a robogójukat. Nehéz a szövegértelmezés, tudom, de néha bele kellene gondolni, kinek jó a robogórendszám és miért.

Sosem arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne, ha az állam megsarcolná a robogósokat: át kellene íratni horror költségen, műszaki vizsgát és teljesítményadót kellene fizetni, meg vért adni. Egy olcsó, könnyen megvalósítható, minimálköltséges megoldást szeretnénk, amely a tulajdonost védi.

Jobb helyeken még egy ilyen roncsot sem könnyű ellopni

Tudom, hogy sokaknak még az is magas, hogy egy ötvenesre is biztosítást kell kötni, nemhogy egy forgalmi engedélyt el tudjanak képzeni, de semmilyen más megoldás nincs a lopások visszaszorításra.

Van egy csóka, Ian Usher, aki kitalálta, hogy mindenét eladja az e-bayen és megvalósítja belőle kissé agyaroggyant céljait, amiben autózúzástól kezdve sok minden volt, konkrétan 100 cél 100 hét alatt. Mindez azért érdekes, mert volt benne robogós művelet is, amiben egy másik nem túl ép csávó, Colin Furze segített neki. (Katt ide meg ide.)

A halálkatlan - vagy hogy a rákba' hívják - ismert mutatvány: vagy egy gömbben, vagy egy csőszerű képződményben motoroznak a kaszkadőrök, látszólag fittyet hányva a gravitációnak.

Épeszű ember meg sem próbál ilyesmit a robogóval, hiszen annak azért csekélyke a nyomatéka. A nyakát töri ki előbb, vagy sikerül a bénázáson kívül is valami? Nézd meg!

Tecső vágatlan annak, akinek nem megy az Inda.

A robogós világnak nem csak napsütötte, szélfútta seggbefagyós, szórakozás és praktikum oldalai vannak, hanem árnyoldalai is.

Persze itt nem rettenetes maffiatörténetekre kell gondolni, hanem piti bűnöző köcsögökre, akik kihasználják a könnyű kezelhetőséget és a fürgeséget.

Nálunk sajnos az ilyesmi könnyű: ha a robogókon lenne rendszám, azonosítani lehetne pár barmot, mert mindig van olyan hülye, aki a sajátjával bűnözősködik. Másrészt nehezebb lenne az esetleg bűnözésre használt robogót ellopni, hiszen lenne mi alapján körözni.

Ez első részben már behugyoztam, így jogos lenne az olvasói elvárás, hogy a folytatásban minimum be is szarjak téli robogózás közben, de sajnos nem tudok ilyen sztorit prezentálni, különben is, ilyenkor az csak koppanna. (Amennyiben valaki viszont igen, szívesen közzéteszem.) 

Ennek a csávónak muszáj télen nyomni, igaz, csak egy napot

Azt hiszem, az alaptézist már tisztáztuk: lehetőleg senki nem robogózzon/motorozzon télen, főleg hóban. Aki viszont ezt teszi, annak nem akarom elvenni a kedvét; valószínűleg tudja már, mit csinál.

Maradnak azok, akik viszonylag kezdők, de valamiért muszáj robogóval közlekedniük. Rövid távra például én sem ülnék BKV-ra, igaz, hosszúra sem. (Amely lehet hamarosan nem lesz kérdés sem, mert sínen van, mint a MALÉV.) Bár szívesen adóznék az autómon kívül robogómmal is, hogy a BKV-t megmentsem, amit nem is használok. Irónia off.

Most sajnos tök komoly leszek, valóban értelmes tanácsok lesznek, legalábbis ami eszembe jut.

Leesett a hó, emberes mínuszok vannak, a sajtó úgy csinál, mintha természeti katasztrófa lenne, pedig a bal herémet tenném rá, hogy volt már ilyen máskor is. Mármint hó, csak rövid az emlékezet.

Speckó MBK Boosterrel könnyű

1995-től három telet nyomtam le motoros futárként, ami akkoriban ismeretlen munkakör volt a népnek, így a buszmegállóban álló nem túl okos droidok eléggé feltűnően mutogattam rám és röhögtek rajtam, ahogy lavíroztam a hóban. Akkoriban még nem volt újdonság a hó, ilyenkor motorozó barmokhoz azonban nem szoktak hozzá. Az fel sem merült, hogy esetleg nem szórakozásból csúszkálgatok, vagy mert elfelejtettem, milyen évszak van, hanem mert dolgozom: ez a munkám, hogy dolgokat vigyek motorral. (Napi 8-10 óra ütős: emlékszem, még álmomban is folyton a hátsó kerék csúszását korrigáltam.)

CFMOTO V3

A világ legcsúnyább choppersport robogóját küldte át nekem Árpád, de szerintem nem is néz ki rosszul, csak elsőre nem értettem, hogy rádiós vagy vezetékes távirányító van-e hozzá.

Egy aukciós oldalon találtuk ezt a sportmotorrá transzformálódott robogót. Egy haverom jutott eszembe, aki felnőtt fejjel szúrta magát tökön, amiért képes volt videojátékra és egyéb baromságokra elcserélni azokat a motorokat, amelyeket az apja épített neki.

A robogók a történelem folyamán határozottan a menő járművek közé sorolódtak, amíg a mopedek, főleg a klasszikus pedálosak különösebben sosem voltak azok, inkább megmaradtak praktikus közlekedési eszköznek. Főleg nálunk, ahol nem igazán alakult ki a mopedes kultúra, de ami kialakult, mára szinte el is tűnt. Legalábbis nincs minden sarkon egy moped-szaküzlet.

Puch Maxi

A moped kifejezés eredetileg a pedálos gépecskéket jelölte, de ma már általános az ötven köbcentis géposztályra, tehát mopednek számít szinte minden, ami ötvenes, de nem robogó vagy egyéb meghatározható kategória. (Az ötvenes endurót is hívhatod mopednek akár, de az inkább enduro. Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar.)

Külföldön a mopedek lényege a korlátozott teljesítmény és végsebesség (a német piacon ezek 1 lóerősek és 25kmh/h-t tudnak) és az, hogy nem kell hozzájuk hagyományos értelemben vett jogosítvány. Nálunk más a helyzet, sima segédmotorkerékpárnak számítanak: tök mindegy, robogód van-e vagy mopeded, B jogsi vagy segédmotoros jogsi kell a hajtásához, ezen kívül évi 3-4 ezer forintos kötelező biztosítás és adásvételi. De más papír, forgalmi, rendszám nincs.

A Suzuki Idi Hyper Runner volt az első olyan robogóm, ami szinte gyorsult is.

A kilencvenes évek közepén jártunk, futárkodtam. Yamaha Mint, Simson, Suzuki Bara és hasonló fosok kerültek a kezem közé. A 3KJ Yamaha Jog akkor még elérhetetlen szuperrobogónak számított, és ne feledjük, tárcsafékről nem is ábrándoztunk még. Akkoriban is 50-60 ezer forint volt a keret egy robogóra: ha úgy vesszük az árszínvonal cseppet sem változott. (A közgazdászok kedvéért: ezt csak viccnek szántam.)

A Motowell márka egy ideje már létezik, de én csak tavaly, a mopedrally előtt botlottam bele – akkor tértem vissza ugyanis a robogózásba. Igaz, áll a házunk előtt jó ideje egy ilyen, külsőre meg voltam győződve, hogy valami über menő márka. Aztán amikor megláttam a hirdetést, azt hittem, hogy kínai, így rögtön felmerül a kérdés, kell-e félni a kínai robogóktól?

A mai kis színes nem tartozik a robogó, mint praktikus közlekedési eszköz, sem a robogó, mint örömforrás témakörébe. Találtunk pár idiótát a weben, amelyet megmutatnánk érdekességképpen, hátha esetleg valaki nem tudja, mit ne csináljon semmiképp.