Simán nem hinném el: feláll a mérőpadra egy jó karban lévő régi Simson S51, elkezdi húzni a kiscsávó, és a teljesítménymérő padon pont háromszor annyi jön ki, mint amit egy halálratuningolt NDK dögtől várnál: majdnem 20 lóerő!

Látszólag egy szépen felújított Szimó, csak az öblös nyakú rezonátoros kipufogó tűnik fel. Persze itt már csak külsőleg széria a blokk: nem ötvenes hengerekből hozzák ki ezt a bődületes teljesítmény, ez itt 85 köbcentis, membrános, négy vagy öt felömlős blokk, és természetese a gyújtás sem széria. Hallatszik is, ahogy krosszmotorosan veszi a lapot: nem a gyári 5500-as fordulatszámnál leadott 3,5 lóerőről van szó.

A másik példány kicsit többet kapott optikailag, nem is néz ki rosszul, de neki be kell érnie 13,3 lóerővel, amivel még mindig tempósan el lehet jutni a közértig, és nagyon lehet idegesíteni a motorostalálkozók látogatóit éjjel a sátrak között. De nem leszek rosszmájú, mert egyre több komoly gondolkodású, jófej Simsonos vagy, akik igazi műremekké varázsolják a kis gépeket.

A harmadik 16 lóerős. Bár műszakilag ez a legdurvább, de literteljesíményben ez a leggyengébb: két hetvenes hengerből hozza ki - összemókoltak egy sor kettes Simsont. A teljesen szériának - és a meglepődve felfedezett részletek után is gyárinak - tűnő S51 dupla karburátoros és két kipufogós lett, a váltója kapott egy ötödik fokozatot, elöl pedig tárcsafék lassítja. Kell is, mert - némi jóindulattal - gázra emelgeti az elejét.

A Simson tuning viszonylag csekély pénzért megdöbbentő lehet a közúton: 100 rongy körül már elég ütőképes blokk van. Bár ez is csak annyira legális, mint a többi, de ki gyanakodna, hogy 12 ezret forog és 100 felett megy egy ártatlan Sámsonka?