Van egy SR 125, ami megbízható, ámbár bénácska softchopper volt. A Yamaha gyártotta és nálunk ezzel mászkáltak a postások, majd a futárok, legalábbis aki megtehette.

Az Aprilia SR nem ilyen, sokkal inkább a sportrobogók őse. 1993 körül jelent meg: a célcsoport a vagány fiatalok köréből került ki, akik nyilván bináris módban hajtották szegénykét. Ilyet venni ma szinte öngyilkosság, de van erre egy ellenpélda, amit hamarosan meg is írok olvasói közreműködéssel. A durva példa pedig az agyonhajtott futármotor.

De ezt leírhatnám kérdésként is: agyonhajtott futármotor?

Mindig meglepődök, ha hasonló típust látok munkagépként, mert nem gondolná az ember, hogy a sportrobogók különösebben tartósak. Az a gép sem a képek rossz minősége miatt néz ki szakadtnak; kapott már rendesen. A történet nem is lenne különösebben érdekes, ha nem kezdek el beszélgetni a sráccal, aki elmondta: 1995 óta futárkodik ezzel a robogóval.

13 éve. Ez még a Yamaha SR-nek is becsületére válna, ami egy négyütemű, faékegyszerű, igen robusztus 125-ös blokkot tartalmaz. De ez egy sportos kétütemű ötvenes. És nem 42-szer volt henger cserélve, hanem egyszer volt fúrva és egyszer kapott új hengert. A főtengely eredeti.

A 13 év nem volt folyamatos, voltak szünetek, számoljunk 10 évvel. Egy futár átlag napi 100 km-t biztosan megy, az havi 3000, kerekítsük le évi 30 ezerre. Az tíz év alatt 300 ezer km. Úgy néz ki, ennyi van ebben a robogóban.

Ha ezt a blokkot évente felújították, akkor is hihetetlen adat. Persze azért mielőtt rohannánk ilyet venni, azért higgadjunk le, mert elég sok ilyen van élőhalott állapotban. Biztosan számít, hogy második tulajos, az első egy haver volt és gyakorlatilag újonnan, minimális kilométerrel adta át a motort. Mondhatnám, hogy ennyit számít a gondos tulaj, de azért a futárokat nem sérteném meg ezzel, mert a legtöbbüknek nagyon nincs ideje a a robogóját ápolgatni.

Bréking nyúz, mondhatnám. Meg felemlegethetném a debileket, akik szerint hülyeség a robogórendszám. Mert ellopták. Igen, a kék szutykot, ami miatt kiröhögött a szerkesztőség és azt állították, ennél 25 ezer forintért sokkal jobbakat vehettem volna. (Igaz, közben a kezük bent volt a biliben.)

Nem, nem a 450 ezerért eladó rendszámos robogót vitték el. Nem az XJR-t, nem a többi értékes motort vagy robogót, nem az Audi R8-ast, hanem a 25 rugóért vásárolt, ecsettel bilikékre letaknyolt, festéktől bűzlő, szakadt, alapban is ronda, öreg, de legalább ritka, ezért a kutyának nem kellő Honda Flush-t. Nem volt hosszú életű nálam. Mikor vettem, egy hónapja? Még lefotózni sem volt időm.

És ki az a barom akinek ez kell?

Volt, aki azt mondta, ez nem lehet, ez biztos ott van, csak félretolta valaki. De nem, bejártam a mélygarázst - mert mélygarázsból vitték el, kamerák és biztonsági őrök közül - és nem volt sehol. Persze csak a kétségbeesett hitetlenkedés viszi rá az embert, hogy körülnézzen, mert ha útban lett volna valakinek, nem fogja kormányzárban látómezőn kívülre tologatni, odébbkúrja egy métert és kész. 

Másvalaki szerint a barátaim vicceltek meg, elvitték és felújítva kapom vissza. Nem, sajnos nincsenek ilyen barátaim, bárcsak lennének. Ilyen barátokat mindenki szeretne, de ez csak a filmekben van.

Euforikus a hangulatom, ahogy ezen az egészen röhögve arra gondolok, milyen alja szar világban élünk. Érdekes, hogy a három legszakadtabb robogómat pont ellopták. Ebből kettőt pont azért vettem meg, mert azt hittem, biztosan nem lopják el. A Flush felújításos projekt lett volna. A sors megkímélt az ezzel járó szopástól és segített megírni az eddigi legdrágább posztomat. (Mivel azt nem írtam meg, amikor egy terepralin elhagytam egy 300 ezer forintos kamerát.)

Legalább nem bosszankodom, mert egy állítólag gyári állapotú 1983-ast most hirdetnek 58 ezerért, ami nagyon olcsó: nekem biztosan sokkal többe lett volna a roncsot felújítani. Most már elment, nem fáj, és nem hiányzik: az a sorsom, hogy végérvényesen utáljam a robogókat.

Madridban jártam az Arnold Classicon. Alaposan megbeszéltük a robogó kérdést, ő a Yamaha X-Max 125-re esküszik, amin nem csodálkozom. Mondta is, hogy próbáljam ki, de az X-Maxnek Hummer kerekei voltak, ráadásul rá volt gumipókozva egy idősebb, kacéran kacsintgató házvezetőnő.

És akkor felébredtem, mert igen meleg volt, meg kakilni kellett. Micsoda hülye álom, de jó, hogy otthon vagyok - gondoltam, de nem otthon voltam, hanem tényleg Madridban. Valójában Arnolddal oly módon kommunikáltunk, hogy ballagtam befelé az expóra, amikor valaki felkiáltott: ott van Arnold! Elsuhant egy fekete csík ezerrel, még jó, hogy nem jött bébifóka, mert elütötte volna az Audi. Nem robogóval volt. Szerintem szarik a robogókra és azt hiszem, Arnold Schwarzenegger és a robogózás viszonyát ezzel tökéletesen kielemeztük.

Anekdotába illő történet, amikor ezen az eseményen egy bizonyos személy lefotóztatta magát, amint autogramot kér, majd a fotót és a sztorit "találkozónak" tüntette fel, "amiből bármi lehet". Én viszont megmondom a frankót, a Schwarzeneggerrel való találkozásom az egyoldalú, kissé tökéletlen vizuális kommunikáció tökéletes példája: majdnem láttam Arnoldot! Megérinthetsz!

(Persze én is állhattam volna sorban autogramért, de mélyen őszintén szólva pont nem érdekelt, amiben pont az a vicces, hogy mennyi embert viszont igen.)

Nem sokkal előtte még robogókat fotóztam a városban, ami egy jó módszer arra, ha azt akarod, hogy mindenki hülyének nézzen. Madridban semmi érdekes nincs, azt azonban leszögezhetem, hogy nem olyan rossz ott robogót fotózni. Nem azért, mert sok van, vagy mert a robogófotózásban bármi jó lenne, hanem mert robogót fotózni Madridban sokkal jobb, mint mondjuk kajálni.

A gasztronómiában nem vagyok jártas, ezért beérem azon kevéssé szofisztikált információ közlésével, hogy a kaja valahol a dögkút és az okádék között helyezkedik el. Kizárólag disznóhúst esznek, de lehetőleg csülöklábat béllel és hasonlókat, egzotikumnak pedig adnak hozzá lekvároskenyér darabkákat. Így legalább megtanultam végre, hogy a magyar konyha valójában tényleg egész jó.

Ilyen szar kaja és ennyi mocsok a legcsövesebb magyar étteremben sincs, mert a kulináris kultúrába ott belefér a szemét asztal alá dobálása és fel nem takarítása. Náluk ez az attitűd, amelyen nem sokat javítanak a tenyérbemászó felszolgálók, amikor eléd kúrják a disznót, bele a vörösbor-tócsába, amit nem sokkal előtte öntöttek az asztalra a pohár mellé.

Hogy a robogók felé haladjunk, hadd ejtsek szót a taxikról, annak legalább van kereke. Már amíg ki nem esik, mert a taxisok semmivel sem jobbak a mieinknél. Sőt, egész szépen prezentálják, hogy azért alapvetően ez a szép hivatás a sudribunkók szakmája. Az autók nem voltak olyan mocskosak, mint az éttermek.

Persze hatásosan azt mondhatnám, hogy sokkal mocskosabbak mint a magyar taxik, de ez nem igaz, mert csak szakadtabbak. Szinte minden taxi Skoda Octavia volt valaha, azonban ma már csak a hulláikat terelgetik. Ezeken már nincs mit kímélni, talán azért nem zavarja őket az sem, hogy amikor teligázzal mennek át a fekvőrendőrön, nem csak a futómű csattan a kasztni elgyötötört nyöglése mellett, hanem a fogaid is. Veseproblémásoknak, nehezen szülő nőknek tudnám javasolni, és persze a magyar használtautó-piacra visszatekert órával még jók lehetnek.

Pedig az utak nem rosszak, sőt, egész ügyes megoldások vannak. Például komplett autósztrádák vannak a város alatt: lemész a lukba és hipp-hopp kiérsz a város szélére. (Ebből csak egy kisebbet sikerült lefotóznom a belvárosban, mert a taxiban kapaszkodni kellett, nehogy kiessen a vesém.)

Emellett a tömegközlekedés is szürreális a mienkhez, de az itteni egyéb viszonyokhoz képest is: a metró tiszta, csendes, újszerű, pedig tuti nem idén cseréltek kocsikat. Nem vagyok nagy tömegközlekedő (inkább a halál), de döbbenetesen kulturáltan működik, mint ahogy a buszjárat is nagyon rendben van.

A budapesti, posztapokaliptikus horrorfilm-díszletet idéző, depresszív hatású tömegközlekedéshez képest sokkoló különbség. Érdekes módon a bliccelést is ki tudják küszöbölni első ajtós felszállással és hasonló primitív módszerekkel, ami az egész világon működik, csak pont nálunk nem. Budapesten biztos erősebb a gamma-sugárzás. Vagy Madrid nem annyira terhelt. Végüli s csak a harmadik legnépesebb város az EU területén, 3,3 millió lakossal, ami elővárosokkal együtt 6,5 - az hány Budapest?



Na de térjünk rá spanyol robogózási szokások egzotikumára, bár nem árt, ha visszafogott lelkesedéssel, ugyanis semmi különös nincs. A robogósok itt nem cikáznak elmebeteg módjára. Mindenen rendszám van, az ötvenesen is, csakhogy azon egyértelműen robogórendszám. Érdekes, hogy egy olyan országban, ahol köpőcsésze van az étteremben, a pincér nem felszolgál, hanem elédkúrja a kaját, ahol senki sem beszél angolul (és nem zavarja, hogy nem érted a spanyol vakert, csak nyomja és nyomja), működik ez a roppant bonyolult intézmény: a robogórendszám. És jól láthatóan sokkal egyszerűbb a rendszer, mint az autó/motorrendszám, egy kisebb sárga plakett van az ötveneseken.

Rengeteg Vespa van, sok nagy Kymco-t láttam, de nagyjából hasonló a paletta, vagy legalábbis biztosan nem tartozik az élet nagy kérdései közé, hogy Spanyolországban mennyire különböző típusok vannak, mint nálunk. A kajafutár szakma persze ott is virágzik, de rendes motoros futárt nem láttam, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek.

A motorkerékpár-spektrum nem hemzseg az ezres Gixxerektől, inkább kis és középkategória dominál, akit láttam, az se egykerekezett. Igen sok a nagyrobogó. Nincs túl sok kerékpárút, de ahol van, ott diszkrét táblával jelzik, hogy ésszel közlekedj paraszt, vagyis nem túl legális az önkéntes bicikliversenyzők ámokfutása.

Nem is jellemző annyira, mint nálunk, ahol pár gyökér szerint ami keskeny és nem jár rajta autó, az már rögtön bicikliút, mivel nem bírja értelmezni az utcanévben a "sétány" szót, járdát meg még nem látott. Így a gyalogosan közlekedők (és különösen a kutyáim) nem kellően óvatos megközelítésével próbálják kiveretni a fogaikat, ami attól félek, előbb-utóbb sikerül is. Madridban mindenesetre nem löktek fel, nem előztek ezerrel egy centiről, és nem szóltak ránk a biciklisek, mint egy barátomra a Városligetben, hogy "hé köcsög, az íven állsz". 

Láttam speciális lopáságtlót Vespán, sőt, spanyol Vespa klónt is Motovespa néven. A Motovespa régi madridi motorgyártó, amely 90-es évektől Vespák gyártásával foglalkozik.

Igen érdekes dolog volt a robogós rendőrök jelenléte a turisták által látogatott köztereken. Nem, ők nem a motorosok vegzálása miatt vannak ott, mint ahogy kollégáik sem, mert akadnak gyalogosok is bőven és egy furgon is parkolt azon a téren, ahol volt némi akció. Bármilyen hihetetlen is, ők az ún. közbiztonság miatt vannak ott. Az a dolguk, hogy figyeljenek, és ha bűncselekménynek tűnő dolga van, közbelépjenek. Van egy népcsoport, amelynek kedvelt hobbija a kapitalista erkölcsi fertő mocskától való megváltás azzal, hogy megszabadít a pénz nevű mételytől.

Az enyhén bamba turista ugyan nem vette észre, hogy nem véletlenül sündörögnek a háta mögött, de egyszer csak pöccent az önindító, és máris kilőtt a rendőr-Piaggio X9. Szépen odaállt a gyanús delikvens mellé, és alapos gesztikulációval közölte, hogy el lehet innen húzni.

Aztán vannak másfajta, közfeladatot ellátó robogó is: a képen látható fekete példány funkciója nem csak az, hogy velem tudassa: Spanyolországban is gyártanak Vespát, hanem étterem reklámhordozója is, egyfajta mobil hirdetőtábla. 

Bár nem volt az utakon őrült motoros/robogós tömeg, a tömegével parkoló robogók kis szigeteit látva úgy gondolom, a tömegközlekedés fejlettsége ellenére többen robogóznak náluk, és mivel akadt elég Tucano, azt gondolom, nem csak nyári szezonban. Persze az időjárás is kedvezőbb, a hotelben éjjel majdnem megfőttünk, bár lehet, hogy itthon is meleg volt.

Az expo helyszíne felé közeledve érdekes dologra lettem figyelmes, amit lehet hibásan értelmezek: bizonyos helyekről ki vannak tiltva a motorosok. Úgy nézem, ez a tábla csak futároknak engedélyezi a behajtást, amit nem nagyon értek, de nem is szeretnék az idióta magyar hatóságoknak tippeket adni, mert például Budapesten a belvárosban közlekedni csak robogóval vagy motorral lehet.

Szerencsére ebben az országban már a tél is nyűglődik, mi pedig határozottan imádunk októberben motorozni, de lesz ez rosszabb, nemsokára. Letenni a motort vagy a robogót az év egyik leggusztustalanabb pillanata, igyekszik az ember minél jobban elodázni.

Akad pár ismerősöm, aki még mindig a BKV-val küzd, pedig ott kéne atomot robbantani. Szokás szerint próbálok mindenkit rábeszélni a robogókra, esetleg a mopedekre, mert akár 30 ezerből is - sokkal kevésbé undorítóan  - lehetséges eljutni bárhova, akár egész évben. A titok az, hogy fel kell öltözni.

Egy kispénzű robogós feltételezhetően nem a robogójához arányítható értékben akar motoros ruházatot venni. Ezért ellátogattam a Darázsgarázsba Tibihez, aki a csóróbb robogósoknak is barátja. (Éppen csak egy kicsit kevésbé, mint a nagypénzűeknek, mert azért a felebaráti szeretettől még senki sem lesz hülye.) Találtam is egy teljes árukészletet olcsó dzsekikből, kesztyűkből, jó lesz demózni, hogy miről is van szó.

Van ötezer forintos (!) integrál sisak  is, ami miatt innen hallom a százezres Shoei sisakokra recskázó okosok felzúdulást, de az E betű ott virít benne, és egy 40-50-el mozgó járműről beszélünk egy olyan országban, ahol egy kicsit kevésbé forgalmas utcában már fel sem veszik a (lehet, hogy éppen százezres) sisakot az idióták, mert az vagány, mint autóban a be nem kötött biztonsági öv.

Nézzük csak, mire van szüksége egy ősszel-télen mozgó robogósnak/motorosnak?



Bőrdzseki: én alapvetően bőrdzseki párti vagyok esztétikai szempontból, de vannak hátrányai, például, hogy átázik esőben, nem annyira meleg, nyáron viszont megdöglesz benne. A legnagyobb hátrány azonban az ára. Kivéve, ha van 30 ezerért, ami a mostani, még szinte ideális motoros időben igencsak elgondolkodtatóvá teszi.

A stílusos megjelenés titka a bőr, és ez még a protektorok kivétele nélkül is hordható utcán, legfeljebb néha megkérdezik, motorral jöttél-e. Ami azért vicces, mert az ún. motoros fazonú, motorozásra pont nem jó pinabőr divatdzsekiknél annak sem jut eszébe ilyesmit kérdezni, aki nem tudja a különbséget.

Cordura dzseki: határozott előnye, hogy olcsóbb mint a bőr, vízhatlan, melegebb. A legtöbben ezt kedvelik: 20 rugóért már jót kapni, és reálisabb is egy robogósnak. Ráadásul simán hordható télikabátnak, hiszen bélelt, meleg időben pedig a bélés kivehető.

Az igazi mindentvivő azonban a 14 ezer forintos cordura dzseki, amely még melegebbnek is tűnik, mint  a drágább társa. Kivehető bélés, a cippzár elé víz és szélvédő hajtóka, fényvisszaverő csíkok, zsebek: ez ennyiért ajándék, ha elviseljük azt az egyetlen hibáját, hogy nem fekete, hanem sötétkék.

Robogósoknak ideális választás, ráadásul szolid, egyszerű külseje miatt a robogótól a munkahelyig sétálva nem nézel ki feltétlenül motoregérnek.

Csizma: az általam is kedvelt Probiker motoros cipő olcsó és baromi kényelmes, menni is lehet benne, elviselhető a lábon akár egész nap, az ára meg vicc - ennyiért egy edzőcipőt nem kapsz.

Az egészen dzsuva téli időkig városon belül tökéletesen elég, de aki hosszabb távról jár be és fázós, annak megteszi egy 20 ezres túracsizma.

Kesztyű: enélkül nyáron sem szabadna motorozni, mert nem annyira kellemes, ha az aszfalt csontig reszeli az ujjaidat egy eséskor, ráadásul nem árt védeni a finom ujjízületeket a széltől, ha szeretnél még 70 évesen is sört, vagy csöcsöt fogni, bár ez utóbbinál más gond is lehet.

A könnyű, 3 ezer forintos kesztyű ősszel is elég városon belül, 10 fok alatt már komolyab, bélelt verzió kell, 10 rugó körül.

Nadrág: a legtöbben elvannak nélküle, mert rövid távon robogóznak. Hidegben egy Cordura nadrág nagy szívességet tesz, ez is egy húszas. A kivehető bélés miatt minden időben használható, hidegben nagyon sokat segít. Egy nadrág-dzseki kombináció az alapja annak, hogy jól kitoljuk a szezont.

Térdprotektor: a puha protektort ajánlom, de először is kezdjük azzal, hogy maga a tárgy erősen ajánlott. Egy térdsérülés olyan dolog, hogy nagy eséllyel soha nem lesz többé jó, de legalább meglehetősen nehéz és fájdalmas a rehabilitáció akár egy egészen kis koccanás után is, amiben szerencsétlen módon koppan a térd.

Ezen felül a térdprotektor spoilerként működik, eltereli a szelet,  így megelőzi a motoros reumát még akkor is, ha csak egy farmer van rajtad. A puha változat sokkal kényelmesebb, és nem kell mindig azonnal levenni érkezés után, nem kellemetlen a nadrágon, így ha fél óra múlva tovább kell menned, nem kell megint tökörészni a felvételével. Nekem ugyanolyan Asesso protektorom van, mint a képen; van, hogy fél nap múlva megyek tovább, de le se veszem. Ráadásul menetközben jobban felfekszik, mint a kemény protektorom és a dupla tépőzár annyira stabilan fogja, hogy nem mozdul el, miközben a műanyag protektort mindig igazgatnom kell.

Sisak: nélküle csak az igazán hülyék motoroznak. Hideg időben jól jön az integrálsisak a vigyorgó helyett. Kezdő, kispénzűeknek meg azért jó, mert egyrészt védve vannak pofáraesés ellen, másrészt Tibinek igen olcsó sisakja van, ami nem fáj akkor sem, ha valakinek csak 20-30-50 ezre volt kismotorra. 5 ezerért vicc, főleg E betűvel, ennyiért a Lidlteszkó multiknál sincs. Sőt, ott csak épp annyival olcsóbb a noname, ki tudja milyen sisak, amennyiért nem éri meg megvenni, mert pár ezerrel drágábban 4 Sharp csillagos bukó van még Tibinél is, ugyanaz a Duchinni, amit én is használok.

Arcmaszk: sosem próbáltam, de idénre beszerzem, mert jól jön hidegben, amikor a plexit úgysem tudod lehajtani a pára miatt és a nyakad is fázik.

Ha összeadjuk a matekot, így sem olcsó, de az alap dolgok, mint sisak, térdpotektor, dzseki, kesztyű biztosan lehetővé teszik, hogy kimotorozd/robogózd az őszt. Egy kicsivel több ráfordítással, pl. azzal, ami a BKV jegyen megspórolsz, akár a telet is.

Nem kell mindenért a LIDL-be menni, mert a választék gyenge, és nem biztos, hogy megéri, a tonhalkonzerv sem olcsó már ott. Érdemes körülnézni inkább a motorosboltokban.

Tibi szerint vállalhatatlan a kétezer forintos kesztyű, szerintem meg rövid távra jobb, mint a semmi.

Nem szeretem a bicikliüléses motorkákat, de az a rom a minimalista opikai tuninggal (lecsaptak róla mindent) nagyon jópofa. És legfőképp nagyon ritka, még sosem láttam ilyet, pedig az olaszoknál és a franciáknál ez a fajta "átalakítás" igen menő.

Igen vicces helyzet: megállok egy Harley-val és a gyúrós haverokkal, majd a kis Rizzato Califfone 4M-et nézegetjük, sőt fotózzuk. Ugyan a szokásos marrokamera/fényképező nem volt nálam, de megkértem Spárta Attilát, hogy lője meg ájfonnal. Hagytam üzenetet, hogy szívesen "tesztelném", sőt, akár meg is venném. Na ezt leszarta a tulajdonos, pedig az első pont nem hiszem, hogy annyira fáj.

Ha egy ilyen motorkát kifogsz, és annyiért, amennyi a reális piaci ára (két kifli kb.), nagy mázlista vagy. A legjobb dolog mechanikailag az, hogy váltós, optikailag meg ütnek a henger hatalmas hűtőbordái. Szinte ideális építési alap, de itt nem kell nagy dolgokra gondolni, fillérekből összehozható: inkább bontani kell.

A Minarelli P sorozat blokk a csigazabálóknál legenda, simán lehet rá tuningszettet szerezni, de én nem piszkálnám. Ugyan van, akit a menetteljestmény izgat, de ez annyira nem okos dolog, mert a robogós gyorsulási verseny kb. annyira értelmes, mint kis pöccsel pornózni.

Persze nem csak sárvédőtől megszabadított, széttuningolt Califfonék léteznek: ez a blokk belekerült olyan műalkotásokba is, mint a csodálatos Gitane Testi.

Mostoha poszt ez. Winkler találta a tárgyat, ő kezdte írni, de nulla karakterig jutott. Lepasszolta Zách Daninak, aki be is fejezhette volna talán, ha nem lenne állandóan közéleti oknyomozással elfoglalva: ő az, akit mindenki megtalál a nyűgjeivel, én is most nyaggatom egy hamisított és regadópapíros Opel sztorijával.

Mondtam, hogy megírom ezt a Jogot, de azt mondták, majd ők, és végül ki írta meg?

Senki sem. Itt árválkodik szegény 2JA Jog  a képen, a minden szempontból sokkal fittebb Vino mellett. Felmerülhet bennetek persze a kérdés, hogy mit lehet írni egy szakadt 2JA jogról, ami csak ott áll, még csak ki sem próbáltuk, hogy halálhörgés hangja van-e, fog-e rajta a fék, esetleg szétesik-e az első ötven méteren.

Hát, semmit nem lehet egy ilyen robogóról írni. Pont ezt csinálom én most, nulla óra 21 perckor: írom a semmit egy szerencsétlen, lelakott öreg Jogról, amelyről nem tudunk semmit.

Csak azt, hogy sportlégszűrője van, ami egyszerűbb, mint venni egy új légszűrőházat, amikor kikeményedik a gumi és falsot szív. Kinézzük belőle, hogy szívott ez már falsot az eddig megtett egymillió kilométer miatt? Én simán.

A műszerfalat gumipók tartja fenn, ami praktikus megoldás, ha le van törve a fejidom. Azt gondolnánk, ilyet aztán nemhogy nem lopnak, hanem szánakozva bedugnak egy százast (neked is szarul megy, gyűjtsé' jobbra) a nem tudom hova, mert nincs hova tenni, a doboz meg lehet, hogy zárható. Azonban tulajdonos lezárta, de gondolom csak megszokásból, nem feltételezek túlzottam féltő gondoskodást.  De nála nem kételkedünk, hogy robogóval közlekedik, biztosan nem csajozni jár ezzel.

A 2JA ma már egy nulla presztízsű veterán, kispénzűeknek kezdésnek megteszi, de ne ezzel akarjunk nyugdíjba menni vagy  megkerülni a Földet, mert komolyabb példányt kifogni nem lehet negyvenezerért, megkímélt meg nincs. Egy biztos: mind jobb állapotú, mint ami a képen van, de egyiknek sincs ilyen jó lopásgátlója. És nem a lakatra gondolok.

Az elhíresült csúnya robogós posztomhoz szükséges anyaggyűjtéskor különféle szemet gyönyörködtető és hátborzongató gépet találtam. Akkor figyeltem fel arra, hogy a Honda igencsak élen járt rusnyarobogó-tervezésben a nyolcvanas évek elején. A nem túl gyakori Beat típus osztatlan lelkesedést váltott ki belőlem, főleg hogy élőben is kipróbálhattam, sőt, le is maradtam egy motorhibás példány megvételéről.

Azóta a sok szívás, a Fossal való pofáraesés (amelynek a slusszpoénját az Égéstérben szeretném elmondani) hatására a hátam közepére sem kívánom a robogókat, főleg a két ütemet, de most tök véletlenül belefutottam egy hirdetésbe, amiből aztán egy látszólag nem túl meggondolt vásárárlás következett.

A TC szerkesztőség persze nagyjából egyöntetűen lehülyézett, de ez nem zavar, mert ha egy Rejtő regényben lennénk és a klubrendszert vázolnám, mindenképp ők lennének az Irigy Péniszek. Hiszen sajnálják tőlem a restaurálás sikerélményét, amivel nyilván überelni fogom a Csikós Pontonját és az egyéb ehhez képest piti projekteket.


Nem Mork tojását fényezték bilikékre, hanem ez egy robogó, és tényleg így néz ki: a hatvanas évek sci-fi világát komolyan gondolták a Hondánál. A műszaki alapok teljesen normálisak, egyszerűen csak rettenet ronda gyárilag, amíg jó magyar munkáskezek a román technológiát alulmúlva le nem fényezték. Most már nincs is rá szó, de az megérne egy kvízkérdést, hogy fújva van-e vagy ecsettel taknyolva, mert a tekintélyes megfolyások önmagukban még nem árulják el.

A látszat ellenére pöccre indul, bár az automata szívatóval lesz gond, nagyon pörög. Jön-megy, van lámpa, fék, még az index is működik, sőt, talán a különolajozás is.

Elvileg 1980-as évjárat, vagyis veterán. A biztosítási matrica szerint 1992-óta Magyarországon van, ami nem jó jel, hiszen egy japán nyugdíjas orvosnő robogója jóval megkíméltebb lenne. Csak azt nem kapnám meg 25 ezerért. Persze tegnap óta az akksi beszart, és ezen gyárilag nincs berúgó. Lehet, újat kellett volna vennem.

Tegye fel a kezét, akinek nem tetszik a Piaggio X9 Evo! Nem látok valami sok jelentkezőt. Az X9 formaterve önmagáért beszél, élőben masszív, robusztus, kényelmet és strapabírást sugárzó jármű. Ez az a fajta nagyrobogó, ami elvileg kényelmes a városban, de el lehet menni vele akár túrázni is.

Winkler nemrég kétszer is írt a méregdrága RS Taichi nyári kesztyűjéről, amit már harmadik szezonban használ, legnagyobb megelégedsére. Hogy ez a méregdrágaság mennyire relatív, gyorsan megtanultam, méghozzá a saját bőrömön.

A kézfej egészen újszerű, persze alig két hónap után milyen legyen

Mivel ez a kesztyű az Imet saját márkás cucca volt, és igazából az ötezer forint körüli árát nagyjából megérte, és az imetes térdvédőmmel sincs igazán baj, reflexből az Üllői út felé kanyarodtam. Találtam is igen hamar egy nyári modellt, érezhetően jól szellőzött, voltak rajta nagy nyílások a friss levegőnek.

Volt egy fekete bőr is, de az nem lett volna sokkal jobb a dögmelegben, mint a már meglévő, így a fekete, nembőr kesztyű mellett döntöttem. A legnagyobbat kellett vennem, hogy viszonylag kényelmesen feljöjjön a mancsomra, meg kényelmes is legyen. Kifizettem cirka hétezer forintot, meghallgattam a figyelmeztetést, hogy a kesztyű száját nem szabad húzni, csak az erre a célra kiképzett fület, különben szétszakad a finom műszálas anyag.

A fül sajnos elég hülye helyre került, egyáltalán nem esik kézre - tudtam, ezt bizony el fogom tépni, mert elfelejtem majd az intelmet, és úgy fogom húzni, mint bármelyik korábbi kesztyűmet. Az is látszott, hogy a teljesen értelmetlen díszítőelemeket, a piros ikszeket heteken belül ledobja magáról.

Mállik is az ornamentika, de kit érdekel

Használat közben kényelmes volt, elégedett voltam a vásárolt portékával, de nem telt el két hónap sem, a bal kezemen a hüvelyk- és mutatóujjam közt egy lyuk kezdett képződni. Volt két-három hét, amíg csak hébe-hóba ültem motorra, de ettől függetlenül szépen fejlődött a semmi a kesztyű anyagában. Persze az ikszek is egyre viharvertebbek voltak, de a kesztyű többi része egész jó állapotban volt. De aztán a jobb kezemen is megjelent egy kisebb anyaghiány.

Mondták, ha itt húzom felvételkor, elszakadhat. El is szakadt

Ennél a pontnál gondoltam, megkérdezem az Imetben, mit szólnak a fejleményekhez. Voltak elképzeléseim a forgatókönyvet illetően, de sikerült meglepniük. Épp senki nem volt a boltban, csak az egyik Imetes srác, teljes figyelmét rám szentelhette. Csak felmutattam a bal tenyeremet, és annyit kérdeztem udvarias köszönés után: Van egy kis problémám, ezzel mit csináljak?

A nagy feketeségben ott a lyuk

Gyorsan jött a válasz: Hagyd itt, megvarrom. Hát kösz, de azt inkább ne, hiszen az anyag foszlott szét, nem a varrás, fércelés után a cérna mellett fog megint szétesni. Ráadásul a varrással csak egyre jobban fog feszülni az anyag a tenyeremen, amitől még hamarabb szét fog foszlani, megint. Biztos kicsi rád a kesztyű, nagyobbat kellett volna venni. Erre megmutattam az XXXL-es cetlit a bélésre varrva. Ennél nagyobbat nem árultok. De vajon miért pont a bal kezemnél foszlott szét az anyag, mikor a gázkart jobbal csavargatom?  Biztos nagyobb a bal hüvelykujjad, mint a jobb, ezért az a kesztyű jobban feszül. És bizonyítékként már mutatta is a saját két hüvelykujját, amik nem egyformák.

És a jobb ujjköznél is foszlásnak indult. Ezek szerint egyforma hosszúak a hüvelykujjaim, csak a bal kicsit egyformább

Itt már mondtam, hogy akkor ezt most én itt abbahagynám, mert nem sok értelmét látom a további beszélgetésnek. Asztalt csapkodni meg nem fogok. Így jártam, tanultam a dologból. Drága Róbert, hol is adják ezeket a kitűnő és tartós nyári kesztyűket? Kellene egy tiszta fekete, esetleg szürke. Mert kéthavonta szar kesztyűt vásárolni hét rugóért, na az az igazi luxus, nem egyszer megvenni egy használható darabot húszezerért, amit még három év múlva is vígan használok majd. 

Kipróbáltam milyen a kamu ötvenesként használt 125-ös sportrobogó: csalódtam, ez sem lesz az én barátom. Pedig marha kíváncsi voltam a Yamaha SR 125 nevét koppintó Apriliára, ami cseppet sem szoftcsopper, hanem egy villantósnak számító gép, amelynek ötvenes kisöccséből dögivel lehet látni az utakon a műszaki állapot egész spektrumát átölelő példányokat, a lefosott belső generációstól az újszerűekig.

Érdekek és ellenérdekel véres, gigászi küzdelem Magyarországon a segédmotorkerékpárok rendszámozásának kérdése. Népi kezdeményezés szinten Winkler Róbert megoldotta a kérdést.