Ez kicsit offtopik lesz máma: olyan témát hozott elém a sors, amely megtörténhet robogóval is. (Zácskónak kellett volna megírni, de gondoltam, tehermentesítem, nem is szólok neki inkább, mert Zácskó már a közszolgálati problémák hercege lett, legalábbis őt ba nyaggatja a nyűgjével mindenki.)

Előrebocsájtom, én nem értem a svájci frank hitellel kapcsolatos sírást. Nem kellett ám közgazdász diploma ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy a 230-as eurós árfolyamszint (ehhez arányosan a frank) nem normális állapot, főleg, hogy előtte mindig jóval magasabb volt.

Tudta ezt főhősünk is, akit nevezzünk Lajosnak, pedig Béla. Nem is nyafog a törlesztőrészlet emelkedése miatt, úgy fogja fel, hogy addig jól járt. Fizetett rendesen a gépért, amit ráadásul vérmotorbuzi megkíméltséggel tart karban. Brutálisan újszerű állapotú, nem csak a kevés kilométer miatt, hanem mert mániákusan gyári állapotban tartja. Nincsen itten kérem tuning kipufogó feltűnési viszketegségből, van helyette tankbőr. A motoron annyi karc van, amennyi rajta volt a szalonban újkorában, de porból talán kevesebb. 

Fizette szépen, pontosan, mint az olajcsere periódus, aztán írt egy levelet a bank.

Kedveset, szépet is írhatott volna, hogy köszönjük a pontos fizetést, köszönjük hogy ennyire szépen vigyáz a hitel fedezetéül szolgáló járműre, de nem csak azért nem ezt írták, mert nem tudják valójában, milyen szép és újszerű a motor, hanem mert csak.

A bank további fedezetet követel inkább.

Értem én, hogy nézik az Eurotax árat, és most a motor értéke már nem fedezi a tartozást, meg az anyjukat sem.

Csakhogy azt a hitelszerződést úgy írták alá, hogy a bank pontosan tudta, mire ad hitelt és annak mi lesz a várható értéke az évek előrehaladtával. Ez a dolguk. Ezt nem az ügyfélnek kell kisakkozni, ő az akkor adott feltételeknek eleget tett. Ezt utólag megváltoztatni, további fedezetet követelni nem gazdasági racionalitás, hanem nettó féregség.

Megérteném én ezt egy rossz adósnál: de nem értem meg egy óramű pontossággal fizető ügyfélnél.

Nem vagyok a hitelek miatt rinyálók pártján. A hitelt vissza kell fizetni, a kamaton meg nem kell sírni, te sem adnád puszira kölcsön a pénzed évekre. A legtöbbeknek előre kellett volna gondolkozni. Bele kellett volna gondolni abba, hogy nincsenek csodák: nem jár minden biztonsági őrnek a százezres fizetésből új Suzuki Swift.

De egy ilyen esetben el kell menni szépen az ügyvédhez és elindítani egy pert, vagy ha neked úgy éri meg (bár mindenképp bukó, hiszen ő is kifizette már azt, ami a gép értéke), visszaadni a motort, hogy helyezzék fel az emésztőrendszerük kimeneti nyílásába.

50-es endurókat keresgélni erős kényszerhelyzet, a kínálat ugyanis nem Budapesten összpontosul, mi viszont igen. A gazdasági racionalitásokat figyelembe véve jól látható, hogy az utazási/szállítási költség jelentős tétel az összköltségben. Azaz, ha elmész a rák faszára egy 100 ezres kismotorért, ami nem lesz jó, majd ezt megismétled még egyszer, egyszerűbb lett volna a 150 ezres kategóriában nézelődni.

A Rieju RR-t nem annyira távol, a Balaton környékén lőttük, 120 körül. A legtöbb hirdetéssel szemben ahol az ifjú, faszbúkon és sms-en nevelkedett tulajdonos képtelen értelmesen leírni, hogy mit akar, ez egy korrekt szöveg volt, amiben legalábbis nem lett kétévesnek hazudták az amúgy 1996-os motort.

A helyszínen látszott, igazából fater menedzseli az ügyet a fiának, ami nem nagy baj, mert bár nemrégiben pont láttam egy autószerelő által összetákolt iszonyatos szart, alapban mégis azt gondolom, hogy a tizenévesek tákolásánál nincs rosszabb. "Eladnám szeretett motoromat, nincs sok baja, csak nem indul, de nincs kedvem már foglalkozni vele" - ez úgy minden második 100 ezer Ft környéki ganénál visszaköszön.

A fater eléggé szenvedélyesen beszélt a járműről, nem titkolva, hogy mennyiért vették a hengerszettet, ráadásul egy rakat bontott alkatrészt is adott, pl. egy komplett vázat. Kipróbáláskor pedig melegítette a motort, ami élből jó pont.

Egyetlen műszaki problémával találkoztunk a szokásos nem-működik-a-műszerfal jelenségen felül: el volt gyengülve a sztendert tartó konzol. Ez gyárilag bénán van megoldva: először kihajlik a konzol, így mindenki hosszabbítást próbál berhelni a kar végére, aztán meg kell szokni, hogy a fához kell támasztani.  

Az elérhető ötvenesekből nagyjából kipróbáltam már a lényegeseket. Mentem Derbi Sendával (ami az áltankja miatt nem tetszik), volt CPI SX-em, van tapasztalatom a kategória királyával, az Aprilia RX 50-nel (legalábbis a második generációval), kipróbáltam a ritkaságnak számító Beta RR-t. Egyedül a Motohispania Furia maradt ki. Az összes típus vagy közelebbi, vagy távolabbi rokonságban áll egymással, főleg blokkok, de amit először gondoltam, hogy mindben tök ugyanaz van, az azért nem egészen igaz.

A Rieju RR meglehetősen különbözik az Apriliától. A kipufogó a másik oldalon van, a konstrukció más, bár, biztosan csereszabatos a belseje. Elvileg mindkettő Minarelli AM6, vagy annak származéka, de egyszerűen nem ugyanazok a deklik.

A Rieju-ra gondolná a kevésbé rutinos ember, hogy "hú de nagy" egy ötveneshez képest, de az RX jóval nagyobb, és mielőtt azt hisszük, hogy a rendőr nem szúrja ki az ötvenes "papíros" 125-ösöket, kiábrándító tényt kell közölnöm: egy 125-ös sokkal nagyobb. (Egy 125-ös krosszmotorra pedig létráról kell felmászni szinte.)

Mentem széria Riejuval is, és nincs nagyon mit ragozni: vízhűtéses, erős kis motorka, ötvenes hengerrel is tudja hetvenet, fordulatra meginduló Simsont játszik. Könnyű terepen pöfögve kiváló élményekhez juttatja a boldog tulajdonost.

A nyolcvanas ehhez képest krosszmotorosan veszi a lapot, gázra azonnal felpörög, nincs meg az a rész, amikor az ötvenes vánszorogva ébred fordulatra. Annak, aki még sosem ült ilyenen, szinte ijesztő. A baj csak az, hogy a mókának hamar vége szakad: bár jóval erősebb az ötvenesnél, pillanatok alatt leforog, vagyis a használható fordulatszám-tartomány nem túl nagy. De ezen, egy akkora blokknál csak azért lepődünk meg, mert hirtelen, viszonylag hamar jön az erő, majd el is tűnik, azaz váltani kell gyorsan, vagy megtorpanunk.

Ebben persze benne van a hatalmas hátsó lánckerék is, azaz a tuning alapos leáttételezést is tartalmaz. Ez a krosszmotor-fílingnek mindenképpen kedvez, a végsebesség azonban csökken. Bár így is bőven elég, mert a hetvenet kifutja.

Egy baj van a tuning hengerszettekkel: az élettartam. Sokan abszolúte kerülik a 70-80-asra reszelt kismotorokat, ami valahol jogos is, de alapvetően két dolog nem mindegy. Az egyik, hogy a blokk élettartamának melyik szakaszában tesszük magunkévá a járművet, vagyis szét van-e már hajtva. A másik, hogy hogyan használjuk.

Alaptézis, hogy egy ilyen, viszonylag nagy teljesítményű kétüteműbe nem teszkó olajat teszünk. Ezt tetézi, hogy ki szokták kötni az olajszivattyút, mert az a gyári hengerre van beállítva, és ha a tuning hengerre máshogy jön a ki a matek, nem kever elég olajat hozzá. Akkor előbb utóbb csörögni kezd, mint a malacpersely, amibe hamarosan bele is kell nyúlni.

A kétütemű motorokban az a szívás, hogy a kenési rendszer működtetése arányaiban sokkal többe kerül, mint a négyüteműeknél. Egy rendes motorban húszezerért cserélünk olajat 6 ezrenként. Egy kétütemű kb. 80 Ft-al növeli a literenkénti benzinárat. Ha 3 literrel számolunk 100 kilométerenként, 6000 km alatt 180 liter üzemanyagot használunk el, ez 14000 Ft. Persze ez egy endurónál lehet, hogy több, főleg ha nyolcvanas. Ergo annyiba kerül, mint nekem az XJR 1300-ba egy olajcsere. És több, mint kétszer annyiba, mint a TT 350 olajcseréje.

Mi a jó mégis egy nyolcvanas tuningszettes enduróban, ha látszólag csak bináris módban lehet menni vele?

Meglepő a válasz: a nyomaték. Ez a Rieju így leáttételezve, nyolcvanas hengerrel alapról is egészen jól megy, nem kell hülyére pörgetni, hogy fel tudjon menni az emelkedőn. Az általunk művelt laza poroszkálós terepmotorozáshoz sokkal jobb, mint a széria ötvenes, nem kell kihúzatni, hogy megmozduljon. Ha szükséges, akkor felmászik a dombon, nem kell mínuszig kettőig kapcsolni a váltót, és egy-egy alkalommal biztonságosan meg lehet hajtani azt az illúziót keltve, hogy komoly motor van alattunk. Hasonló használatban szerintem nem kell amiatt aggódni, hogy nem bírja a főtengely, vagy egyéb módon korai halált hal. 

Futóműben ugyanannyit tud, mit kategóriatársai, így a Rieju RR mindenképpen ajánlható, jópofa kismotor a kevés pénzért élményt keresőknek, az Aprilia RX 50 árszintje alatt. Az alkatrészellátással sincs probléma, de hogy megéri-e tuningoltat venni, vagy jobb a széria, azt az állapot és a kisebb kockázat elve alapján döntsük el.

A természetbarát robogózás jó ötlet, bár akkor mindennek katalizátoros négyüteműnek kéne lennie. Vagy sűrített levegővel hajtottnak, vagy elektromosnak, és akkor a hulladékakksik okozta szennyezéstől pusztulnánk meg a fókákkal együtt, de ez ugye sokkal jobban tálalható a fogalmatlanoknak.

Az Albura 125 megálmodója a JVR; a kérdést máshonnan közelítik meg. A négyütemű befecskendezős blokk adott, de a különlegesség az, hogy a kasztni nem műanyagból készül, hanem fából. Elvégre a fa környezetbarát. Maga az Albura szó szíjácsot jelent: ez a fatest élő része, amelynek feladata a nedvek szállítása a gyökerektől a lombokig.

Való igaz, a kisebb robogók műanyag teste különösebb ütközésvédelmi feladatokat nem lát el, célja inkább a szél terelése, így tökéletesen meg lehet valósítani kazánlemezből, gipszkartonból és fából is. A fa ráadásul könnyű. A prototípus nem létezik-e élőben, csak 3d képeket kaptunk, de a filigrán térhálós vázra szerelt karcsú faidozmat ötlete működőképesnek tűnik, főleg, ha a valószínűleg becsült 105 kilós tömeg tartható.

A CVT váltós gép tervén cső gerincvázat látunk, amelynek átmérője 90 milliméter. Az elsővilla szárvastagsága 34, míg rugóútja 95 milliméter. A hátsó központi rugó öttel kevesebbet enged meg. Mindkét fék tárcsa (240 és 210 mm átmérővel), melyekhez kétdugattyús nyerget csatoltak. A gumik mérete 120/70 x 12" és 130/70 x 12".

A kérdés nem azért költői, mert nem tudjuk a választ, hanem azért, mert nem biztos, hogy ez olyan rossz.

A szabályozásról részletesen itt olvashat.

Azon lehetne filozofálni, hogy vajon egy 14 éves gyerek elég érett-e ahhoz, hogy egy műszakilag ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen járművel jóval a megengedett sebesség felett száguldozzon. Hány robogó bír maximum 40-nel menni?

Ha magamból indulok ki, hogy milyen voltam 14 évesen: nyilván hülye, de haveri körömhöz képest mindig óvatos voltam. A hatóságoknak (és minden épeszű embernek) azonban a legkisebb kockázat elvét kell betartani.

Nem tudom, van-e statisztika, de könnyen lehet, hogy nem baj, ha nem jaszkariznak 14-15 évesek nyolcvanasra reszelt endurókkal, meg 80 km/órát tudó robogókkal, amire még sírnak is, hogy kevés. (A KRESZ vajon mi?)

Van ebben hiba és nemcsak az, hogy elvesszük a lehetőséget a normális hozzáállású tizenévesektől, hogy a motorizáció kultúrájába a megfelelő lépcsőfokokkal érkezzenek. Sokkal nagyobb baj, hogy még jelentősebb tábor jogosítvány nélkül fog motorozni. Hiába akar ugyanis jogsival, legálisan lehetősége már nem lesz. Ki akar várni két évet?

A segédmotor jogsinak túl nagy jelentősége eddig sem volt, mert azért a legtöbben már nem azzal kezdik, a többségük valószínűleg autó vagy motorjogosítvány birtokában ül robogóra. (Persze lehet, hogy ezt csak én képzelem így.) 16 éves kortól azonban A kategóriára lehet vizsgázni. Legalábbis ezt gondoltam először. Na, itt most egy tollvonással húzzuk át ezt a gondolatsort.

Az A korlátozott megszűnik, A2 lesz helyette. A fiatalabbak továbbra is 15,5 éves koruktól jelentkezhetnek A1-es képzésre, és nagykorúvá válásukig várniuk kell a kategóriaváltással. 18 évtől juthatnak az A2-es engedélyhez amely 47 LE teljesítményig érvényes. 

Sőt, a korlátlan A-t hárommal: 24 éves kor betöltéséhez kötik. Ami még érdekes, hogy a jövőben nem nagyon lehet kategóriaváltással jogsit csinálni, azaz új jogsi = full tanfolyam, ami azért lehet, hogy nettó disznóság, de sajnos azt kell mondjam, lehet hogy tök jogos. (Ami viszont biztosan nem jogos: az ezzel járó lehúzás.)

Távol álljon tőlem, hogy sírjak a fenti változások miatt, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy mindez jó-e vagy rossz. Félek, hogy inkább pozitív irányba tolódik a mérleg, mert még felnőtt robogósokból is annyi idiótát látok, hogy az förtelem. 



Mindez sajnos csak tüneti kezelés: ha követendővé, sőt, értelmezhetővé tudná tenni az óvatos, kulturált közlekedést, nem kellene korhatárokkal szarakodni. És persze a korlátlan előtti teljesítmény lépcső is lehetne kicsit jobban alkalmazkodó a motorpiachoz; ha józan motorosokat nézünk,mert 47 lóerő ugyan bőven elég, de elég sok típus kiesik így, és nem vehet mindenki Suzuki GS500E-t. (Amiről éppen Zácskóval, a szabotőrrel, a témát leegyszerűsítve azon vitatkozunk, hogy jó motor vagy szar. Én sajnos még nem próbáltam soha, csak azt képzelem, hogy nem lehet rossz.)
 
De erről csak az jut eszembe, hogy már 1987-ben is kiröhögték az oktatómat a kismotor tanfolyamon, amikor azt mondta: a motor indításának adjuk meg a módját, ne a motoron ülve rúgjuk be a Simsont. Ami egyébként úgy is lett tervezve, csak úgy nem vagány.

Van haszna, ha balesetes videókat nézeget az ember. Bevallom, én szoktam, még motorozás előtt is. Hogy miért? Hogy ne legyek hülye. Jól látható ezeken, hogy milyen tipikus hibákat szoktak véteni. Én is hibáztam már sokszor, egyszer meg is fizettem érte: azt hittem, megadják a jobbkezet, oda is lett a vállam.

Mindenkinek javaslom balesetes videók nézegetését, de nem csak azért, hogy röhögjön a sok balfaszon, hanem hogy tanuljon az esetekből. Nem mindegy, hogy kell-e idomszett egy vagyonért a robogódra, vagy esetleg gyógytornászhoz kell járni egy évig, hogy úgy-ahogy rendbe jöjj.

Amikor a Motowellemet vettem, nem csak azért volt pofátlanul jó (65 ezer) az ára a 3 éves robogónak, mert a srác nem tudta beindítani, hanem mert soha többet nem akart robogóra ülni. Ami nem biztos hogy csoda több hónap kórház után.

(Az egy másik kérdés, hogy nem akartam nepperkedni, én is olcsón adtam el, gyakorlatilag annyiért, amennyiben alkatrész-szinten volt, a piaci ár alatt úgy 30-40%-al. A vevő pedig talált rajta egy cetlit, amelyből ő azt szűrte le, hogy vagy tíz éves. És felhívott, hogy kvázi átvertem az évjárattal. Hiába magyaráztam, hogy akkor ez a típus még nem is létezett. Végül a gyártó adta a megoldást, amikor megmondta, melyik két karakter az évjárat az alvázszámban.)

Két keréken bármikor, bárhonnan jöhet a vészhelyzet, ezért sokkal, de sokkal jobban kell figyelni, mint autón. Sok marha hallgat zenét robogózás közben. Van, aki a telefonját buzerálja. (Én menet közben sms-t pötyögő robogóst is láttam már, nem csak telefonálót.)

Soha ne tedd. Nem csak arra muszáj figyelni, hogy elsőbbséged van-e, hanem szkennelni kell az összes létező járművet és megtippelni a mozgásukat. Az elsőbbségi jogod nem adja vissza az egészségedet és a biztosító sem.

Egy ismerősömnek Olaszországban törtek el az ujjai egy robogóbaleset következtében. Elég nagy gáz lett volna, ha a szakmája agysebész, de nem sokkal jobb az sem, hogy lány, és többszörös világbajnok fitnessz versenyző - volt. Ezzel ugyanis véget ért a karrierje.

Rühellem a WEB2-t, a júzerek által készített gagyi tartalmat, de vannak jó oldalai is: szorgalmas gyerekek azok, akik az elmúlt évek fedélzeti kamerával rögzített barmait összegyűjtötték. Jól látszik, hogy nem mindenkinek szabadna robogóra ülnie, ezek nagyrészt valóban elképesztő esetek, igazi fogalmatlan homályökrökkel a főszerepben.

Gyönyörű: utassal, nyélgázzal, homály módra, becsatolatlan sisakkal.

De nem kell ezért a távol-keletre menni, nálunk is akad bőven barom, aki kisorol a kocsisorok közé, és nem nézi meg, nem-e jön éppen ott egy másik robogós. Érdemes ezeket a rettenet felvételeket nézegetni: inkább mások hibáiból tanuljunk, mint a sajátunkból egyrészt, másrészt egy-két elkúrt vagánykodás elveszi a kedvünket attól, hogy jaszkarizásból hülyeségeket csináljunk.

Holtszezon van, időm nulla, kis színest kerestem, meg nem mellékesen a 90-es évek motorjainak tűrhető felbontású képeit, mert az a hobbim, hogy a számomra érdekes motorok képeivel rakom tele az irodámat. Így akadtam rá egy döbbenetes fotóra.

Mi szart csinálhatott ez a robogós? Pontosabban milyen lény ült ezen a robogón? Mert ennyi bél a világ legdagadtabb emberében sincs! Ráadásul ha megnézzük, a robogó ép!

Most jön az a megnyugtató rész, hasonlóan ahhoz az állatos filmek végén szoktak kiírni: egyetlen robogó sem sérült meg az esemény során. A robogóvédő szervezetek lenyugodhatnak.

Valójában egy viccesen tragikus baleset van a háttérben, amiben a robogó csak közvetetten érintett, éppen csak a helyszínen parkolt.

2004-ben történt Tajvanon, hogy elhalálozott egy 60 tonnás bálna a parton, amit a hatóság három daruval és ötven munkással laza 13 óra alatt felpakolt egy trélerre. Az útjuk Tainan városán keresztül vezetett, de a bálna egyszer csak úgy csinált, mint Fingós Lepkefing Leó az Utolsó Akcióhősben: egy utolsót pukkantott.

A termelődő gázok gyakorlatilag felrobbantották a tetemet, létrehozva azt a fotót, amit a világ legrondább robogós balesetének lehetne hazudni, ha bulváros értelemben művelnénk a blogírást.

Beugrott Tito barátom, de éppen csípőszűrésen voltunk a Szipojjal, így nem tudtunk beszélni. Szipoj a lányom, három hónapos és szűrni kell a csípőjét, hogy majd faszán tudjon motorozni. Tito hozott motor alakú sütiket, én meg majd cserébe adok neki buzisört, betáraztam már egy csomót ilyen baráti összeröffenésekre. (A gyengébbek kedvéért: buzisör = alkoholmentes sör, lehetőleg citromos.) Mi nem vagyunk motorosbanda, annak szarok is lennénk, mert én nem iszom alkoholt, de néha együtt motorozunk. Igaz, erre már rég volt lehetőségem: hülye, aki gyereket csinál meg edzőtermet nyit egyszerre.

Én utálok minden ünnepet, idén karácsonyra, azonban most nem azt kérném, hogy pusztuljon el az összes ünnep, hanem hogy legyen három napom befejezni az elmaradt Totalbike cikkeimet. Köztük annak a Harley Sportsternek a tesztjét, amely mellett sörözni fogunk a Titóval a teremben.

Ma megint annyi dolgom volt, mint az állat, ráadásul a kocsimat is oda kellett adnom, így robogóval ugrottam ki a gyorsnyomdába. Erről eszembe is jutott, hogy megírjam: kell-e fosni a téli robogózástól?

A kérdésre a válasz: nem. Kivéve, ha valaki viszonylag rosszul uralja a járművet. Ha az a fajta vagy, aki fél óráig lógatja a lábát elinduláskor, akkor hagyjuk a téli közlekedést, és nem azért, mert fázol.

Mindenki másnak ugyanúgy működő alternatíva a BKV-val szemben, mint az év bármely más szakában, legalábbis addig, amíg le nem esik a hó. Hóban ne robogózzunk. Van téli robogógumi, az igaz. De akkor se. Ez egy kétkerekű eszköz, két helyen garantáltan nem működik: hóban és homokban. Ez utóbbi ritkább errefelé, csak nyáron van sok, felvonuláskor.

Nyilvánvaló, hogy fel kell öltözni, erre már utaltam korábban. Én ma nem mentem messze, 3 kilométerre nincs szükség termocuccra alul. Farmer volt rajtam, de nem feledkeztem meg a puha térdprotektorról, ami nem csak esés ellen véd, hanen a szél ellen is, jelentős szerepe van abban, hogy nem érzed a hideget annyira.

Felül cordura dzseki volt rajtam, de már benne van a bélés. A kesztyű erre a távra sima nyári, ilyenkor télen azonban muszáj integrálsisakot használni, vigyorgóban az agyadig fagysz. Szerencsére nemrég kaptam ajándékba egy olcsó gagyisisakot, ami városban ugrálni robogóval azért bőven megfelel. És mivel új, azaz nem retek, mint a rendesen használt sisakom, ad némi komfortérzetet. Lábbelinek egy nem motoros bakancs volt rajtam.

Aki pár kilométerre jár, ennyivel simán túléli. Aki tizenkilométert robogózik télen, annak már muszáj normális felszerelést használnia. A legnagyobb veszély nem az, hogy menet közben megfagysz és beleesel az árokba mint egy zsák krumpli, főleg Budapesten vagy egyéb városok nagyobb forgalmú útjain, ahol nincs is árok.
Sokkal inkább az jelenti a problémát, hogy télen a tapadás nem egészen ugyanolyan, mint nyáron.

Egyrészt a gumi sokkal merevebb, de ezért ne kint akarj csajozni a hóban, másrészt a tapadás még száraz úton is sokkal rosszabb. De az út gyakran még akkor sem teljesen száraz, ha annak látszik.

Bánjunk óvatosan a gázzal és a fékkel is. A népszerű bináris gázadagolást ilyenkor nem ajánlom, még egy robogó is tud csúnya meglepetést okozni fullgázon, ha taknyos az út. A fékutakat célszerű sokkal hosszabbra hagyni és tudomásul venni azt, hogy az autóké is sokkal hosszabb. Még akkor is, ha sok birka ezt nem tudja; ne nagyon ugrálj be autók elé, mert végzetes lehet.

A robogó fékjének legnagyobb ellensége a nyálka és a por. Ez utóbbi télen kevésbé valószínű, és talán megdöbbentőbb száraz úton esni kurva nagyot a por miatt, de a jelenség hasonló csúszós úton is: a nem megfelelően adagolt első fék miatt blokkoló és megcsúszó első kerék azonnal keresztbevágja a kormányt és már fekszel is. A hátsó kereket is könnyű megcsúsztatni fékkel is, de az legalább korrigálható.

A kritikusan veszélyes helyek közül nem a macskakő a legdurvább. Nálam az első helyen a villamossín van, ami nagyon-nagyon veszélyes: soha ne keresztezzük párhuzamoshoz közelítő szögben, próbáljuk merőlegesre venni. Persze lassan és óvatos gázzal, de kellő lendülettel, hogy rajta se gázt adni, se fékezni ne kelljen. Hasonlóan problémás minden úton található fémtárgy, de azok legalább csak csúsznak, nem vezetik meg a kereket.

A felhordott sáron sem nyerő azt próbálgatnunk, hogy mennyire tudunk dönteni a kanyarban. Célszerű általánosságban véve fokozottabban vigyázni és még jobban figyelni a többi közlekedőt: rosszabbul is látnak a dzsuva időben, sötét is van, sokan hülyék is. Ezen túl ugyanúgy lehet közlekedni, mint bármikor, nem kell parázni tőle. Akit egyszer elkap az ékszíj, az simán kihúzza a telet robogóval. Csak legyen minden indításnál rendesen bemelegítve.

Mínusz 4 fok, robogótesztelés idén már nem lesz, jöhet a bullshit. Beugrik: ugyan utálom a karácsonyt, mint a szart, de a normális emberek nem így vannak ezzel. Így a közszolgálatiság jegyében szétnézek, milyen motoros ajándékok vannak.

Darázsgarázs Tibihez mentem, úgyis intenzív klubéletet élünk vagy nála, vagy nálam. Én hozzá járok robogót tesztelni, ő meg hozzám jár edzeni. Egész évben van nála mindenféle szirszar, ami ajándéknak alkalmas. Nyilván egy robogó is alkalmas, vagy egy MT-01 is, de most az aprólékról beszélek. Ki is turkáltam egy-két érdekességet, amivel mondjuk engem meg lehetne lepni anélkül, hogy agyfaszt kapjak.

Na jó, a motoros mamusznál azért rezeg a léc, de ez annak tudható be, hogy én betegesen rühellek mindent, ami a papucsra emlékeztet. Télen nyilván praktikus az ilyesmi, főleg ha sok a kő a lakásban. Nálunk ez nem osztana, mert a mopszok körmeinek kopogását kiküszöbölendő mindenhol padlószőnyeg van. (A mopsz nagyon kellemes állat amúgy, teljesen olyan mint egy ember, csak jobb.) Az én iszonyomat leszámítva nagyon zsír. Kár, hogy csak sportmotorban van.

A motoros gumicukor célcsoportja szerintem a motorozás iránt már érdeklődő gyerekek. Vagy a csajok, azok szeretik az ilyen nyúlós dolgokat. Ebben a kategóriában én a motoros alkoholmentes sört értékelném nagyra, de azt is csak azért, mert kb. annyi alkoholt iszom, mint amennyi gumicukrot eszem. A poén viszont értékelendő: ha gumicukor, elmehet a 'csába az összes maci, a motoros a király!

Karabíneres bögre: nem feltétlenül motoros cucc. Ez mindenkinek jól jön, aki utazik, főleg, ha a természetben jár. Nyilván nem fogsz egész nap az övedre csatolt bögrével mászkálni, de számtalan szituáció akad motoros csövezés (kempingezés, tábortüzezés, endurózás stb.) közben, amikor jól jön egy derékra akasztható bögre.

Ha már akasztani kell, akkor nem árt, ha a kulcsokat is van hova. Én hülyét kapok a tengernyi motor és autó kulcstól. Jelenleg 6 motor és két autó kulcsai tartózkodnak nálam, és még nem beszéltünk garázsról. Nem árt, ha ezek megfelelő helyen vannak, mert nincs cikibb, mint elhagyni egy tesztjármű kulcsát, de a sajátodba se jó móka kulcsot reszeltetni, mert ahhoz ki kell szerelni a zárat, ami anyánk, vagy valaki más anyjának emlegetésével jár.

Fali kulcstartóból van még klasszikus krúzeres is, úgy néz ki, ez népszerű téma az ajándéktárgy-gyártóknál, egy Harley-s meg nem teheti endurós cuccra a kulcsait.

Egy kis gasztronómia. Nem baj, ha elsőre nem találod ki, hogy ez motoros mézeskalács-forma. Jó poén. Biztosan szívesebben ennék motor alakú sütit, mint mondjuk Genorazzo Mária alakút.

És itt még nincs vége, motoros tortaforma is van. Szerintem ez trükkös ajándék: az asszonynak kell ilyet venni, akkor is ha nem motorozik. Nem tudom, hogy van-e a motoralakú kajánál jobb, pedig tudom, hogy pár műmájer most rávágja, hogy a punci alakú. Álmodik a nyomor, gyerekek.

A motoros kulcstartó nagyon fontos, én azért nem vettem még Tibinél egy csomót, mert nincs Yamaha. Érted ezt? Nincs Yamaha! Kész vagyok idegileg! Remélem nem kell egy Hondát meg egy Suzukit is vennem, hogy legyen végre olyan kulcstartóm, ami nem kényelmetlen zsebben hordva.

Nem hülyeség az asszonynak rózsaszínes sisakot venni, mert tetszik neki és egy valóban értelmes ajándék. A Lazer valamikor nem volt egy nagy márka, de már rég feljebb pozicionálták magukat. Ezzel együtt nem túl drága, ha jól emlékszem, de ami a fő szempont: nem mindig lehet kisméretű sisakot kapni.

Ha nagyon fantáziátlan vagy, vegyél 4 liter olajat, az mindig jól jön és romantikus is. Érdemes becsomagolni, és kamerával rögzíteni, amikor átadod az asszonynak. Járulékosan youtube-sztár is lehetsz akár.

A mikuláson is van gerincprotektor, ez nem gyenge célzás a biztonságra. Nem akarom elmesélni, hány hónapig nem tudtam normálisan aludni, amikor hátul megzúztam a bordáimat. Nem tudom mi lett volna, ha elrepednek vagy eltörnek. Tavasszal jön a szezon, az autósok megbarmulnak. (Bár nem kell annyit várni: tegnap éjjel kutyasétáltatáskor a házunk előtt akart elindulásból elütni egy fogyatékos.) Biztonsági felszerelést ajándékozni nem csak praktikus, hanem üzenet értékkel is bír: eléggé direkt kifejezése annak, hogy szeretnénk még életben látni az illetőt.

A motoros boltokat én szoktam ajánlani civileknek is. Bőr vagy cordura motoros dzsekit simán lehet hordani utcára is, és a legjobb ár/teljesítmény arány a motoroscuccokban van. Igaz ez egy csomó dologra, motoros körökből pedig egyenesen hülyeség ajándékboltba menni: rengeteg motoros bolt van, és ha csak egy helyen ennyi apró hülyeség van,  képzelheted, milyen választék van, ha bejárod az összeset.

Egy fürge városi közlekedési eszköz számára nincs jobb teszt annál, ha gyorsan oda kell érni valahova. Sokkal jobb ez így, mint amikor valós funkcionalitás nélkül próbálok nagyokat kanyarodni olyan helyeken, ahol felesleges, hogy írhassak valamit olyan futóművekről, amelyek az átlagos használónak - beleértve engem is - tök ugyanolyanok.

Enyhén elmebeteg Totalcaros barátaim gondoskodtak az éles bevetésről: öt perccel az Égéstér felvétel előtt hívtak fel; csak azért is bevállaltam, hogy adásban elmondhassam, mekkora faszok buták.

Nem volt ám annyi eszem, hogy rögtön Malaguti F12 Phantom tesztnek vegyem: állt pár motor a garázsban, amiből a berúgós-kompresszoros városi járművemet, a TT 350-et azonnal beindítani nem éppen triviális, az XJR-el sem megyek melegítés nélkül, a Jog el se indul, az Aprilia enduro kétütemű, ki tudja, moccan-e. Kézenfekvő volt a Malaguti, de csak pár kilométer után jutott eszembe, milyen marha vagyok, hogy élből nem így terveztem.

A ki tudja beindul-e kérdés azonban itt is felmerült, mert önindítóval valamiért elég sokat kell köszörülni és viszonylag halálhörgés hangja van - végül beindult, onnantól ment, mint a golyó.

Nem voltam túl messze, de át kell menni az Árpád-hídon is, ami előtt akadt nagyobb ívű kanyar, rajta pedig kipróbálhattam a tempót. Ez se megy nyolcvannal, igaz, jelenleg 95 kiló vagyok. De leírom egymilliomodszor: nem is kell nyolcvannal mennie, ez segédmotor még akkor is, ha a kommentelő-populáció alja a törvények felettinek érzi magát.

Nos, odaértem. Lehet a körülmények okozták, de pár übersport gépecske után az F12 kellemes csalódás. Talán csak nem vártam sokat tőle, de ha nem figyeled, csak használod, tök jó. Az utált robogós billegés egyáltalán nincs jelen, minden bizonnyal a kiskerekű kategóriában nagynak számító tizenkettes, széles abroncsok miatt. A menetteljesítmények bőven megfelelők.

Van egyfajta minőségi érzésem az F12-őt illetően: ennek oka semmiképpen sem a szokásos műanyagzörej, hanem valószínűleg az, hogy érezhetően ügyesen összeválogatottak a futómű komponensei. A rugóstagokat a Paioli gyártja, a fékek a Grimecától valók.

A fogyasztás elviekben a kutyát nem érdekli, de ha nem gyilkoljuk állandó nyélgázzal, gazdaságosan üzemeltethető. A műszerfal sportos akar lenni, de ez mindig mellélövés, most is: inkább játéknak néz ki a sok műanyagtól, de szépen világít és leolvasható.

A lámpák különleges, vetítőlencsésnek látszanak, ezt a mostani mínuszban nem igen volt kedvem éjszaka kipróbálni, de ha másra nem, a vásárlók vakítására tökéletesen jó a dudorlámpa, amit hangzatosan nagyteljesítményű világítás-koncepciónak neveztek el. Mindenesetre a garázsban nem mentem neki a falnak. 

A formát nem mondanám szépnek, nekem kicsit túl agresszív, de nem rossz. Elég nyomott áron megtalálható a hirdetési oldalakon. Gazdáik sajnos tizenéves gyökerek, akik egyrészt nem bírják leírni szerény gondolataikat a hirdetésben, másrészt írástudatlan debilektől meg nem veszünk semmit, mert akinek a hirdetésére nincs igénye, annak a szervizre sem.

Visszatérnék egy pillanatra az indításra: ezzel minden alkalommal gondom van, pedig alaposan leszervizelt jármű, amit nem olcsón vettek, sőt, sokat költöttek rá, hogy patent legyen. Nem tudom miért, de félhidegen is köszörülni kell, rúgásra viszont azonnal elindul. Ilyenkor lehet egy csomó ok a gyenge akksitól a bendixen (már ha ebben az van), a szoruló csapágyon át a tekercselendő önindítóig, mert ha az döglődik, felvehet annyi áramot, hogy nem elég a szikra.

Az is lehet, hogy sima gyertyacsere megoldaná a gondot. Rohadt idegesítő, főleg hidegen, mert akkor rúgásra sem indul azonnal, és nálunk a garázsban olyan idő van, hogy inkább betettem az irodámba az XJR-t, nem rossz szobadísz. (Bár azután nem nagy poén, hogy az edzőteremben áll egy Harley. Ki is írtam egy akciót: aki tud mondani még egy termet, ahol H-D áll a kirakatban, az kap egy ingyen bérletet.)

A szervizelés az F12-nél sarkalatos kérdés, szinte művészet jó állapotút találni. Állítólag érdemesebb a léghűtésesnél maradni, mert a vizessel több a gond. Jópofa robogó, de alaposan nézzük meg, mert sokat lehet rá költeni, pedig Zách Dani kedvence, a megbízható, fekvő Minarelli blokk van benne.

Az ötvenegyes körzetből hozták a 'zufók, Willám Smith kapitány mentette ki nekünk ezt a példányt a csáposgenyók karmaiból, csak leslagolta róla az űrlény-nyálat.

Az Aprilia Area 51 hipermodernnek tűnik ebben az ezüst színben, jól át tudnak verni vele a nepperek: eladják neked 2006-osnak aztán pislogsz, amikor kiderül, hogy tíz évvel öregebb, ami persze csajban nagyobb gáz, amikor reggelre lejön a vakolat.

Amúgy zsírul néz ki: elől furmányos futómű, hogy szakszerűen fejezzem ki magam, mindenféle karok meg bizgentyűk, erősítik a technokrata hatást, ez bizony sokat ígérő dolog. Azt hiszed, mindjárt felpattansz oszt' olyat kanyarodsz, hogy sutty, leér az arcod és helyben körbeforog a füled, a sportmotorok elmehetnek a 'csába.

Zoli azt mondja, hogy valami nem jó a karburálással, vagy a variálással, izé variátorral. Én ezen nem variáltam, felpattantam a nyeregbe – jó nagy darab, zsírosseggű embereknek is kényelmes, de a csontosoknak is jó – és uzsgyi, mondtam szovjetül.

Zoli nagyon precíz, szerintem túlságosan is. A jelenség itt az volt, hogy először eléggé megindul, majd belanyhul és utána megint megindul.

Meggyőződésem, hogy az Aprilia Area 51 tervezőmérnökök zseniálisak voltak, és direkt így lőtték be. Ugyanis tök jól gyorsul kábé a megengedett segédmotor sebességig, majd jön a lanyh rész, ahol nem húz, de cserébe elég normális fordulaton pötyörög, ami ugye a záloga a kis fogyasztásnak és a hosszú élettartamnak. Lehet, hogy gyárilag itt volt megfojtva.

Aztán amikor sunyin átmegyünk illegálba és feljebb tekerjük, ismét emelkedik a fordulat és jön az erő, egészen csodálatos 120-as végsebességig. Legalábbis ilyesmit hazudozik mindenki azokról a robogókról, amelyekkel és soha, de soha nem tudtam óra szerint nyolcvannál, de inkább hetvennél többet menni. Ez esetben lehet, hogy hetven volt...

Szerintem ez az Area 51 ideálisan megy. Hibajelenség? Azt javasoltam Zolinak, nehogy megjavítsa.

Persze lehet nem bírt magával, mert ő az a fajta, akitől pont vennék robogót, mert mindent vérprecízen felújít, mondjuk nincsenek is nála hatvanezres kategóriák. De nem veszek robogót, fuj.

Az első, függőcsapszeges futómű viselkedése persze paraszthajszállal különbözik csak egy átlagosan jó mezei robogófutóműtől, kár, hogy lefelé. Kövér test, nagy kerekek, jól néz ki, de láttam más színben is - úgy már azonnal látszik a kora. Van egy oldszkúl különlegesség is: indexelés-megszüntető gomb. Ez már akkor sem volt divat, amikor az Area 51 - némi túlzással húsz éve – megjelent, sőt, nemhogy divat nem volt, nem nagyon alkalmazták. Idegesítő is rohadtul: vagy billenő/csúszó kapcsoló a sztenderd, vagy ugyanazt kell megnyomni, hogy abbahagyja, de ez a külön gomb nagyon ótvar.

A közepe olyan, mint Ferrariban a kardánalagút, a benzintank betöltője is ott található, olyan versenymotoros fílingben, de lehet repülőhöz akart hasonlítani, pontosabban (homlokra csap!) ufóhoz. Dupla tartályunk van, kamuból, az egyik csak ál-betöltőnyílás. Az ülés alatt találjuk az olaj és buksitartó.

Dramaturgiailag nem illik ide, de Brembo fékek vannak, ami nem csak márkanév, hanem működik is, nem is rosszul, de azért a függőcsapszegizé futúművel, 13-as kerékkel, vastag gumival, nagy testtel, rezós kipufogóval, kvarcóraműszerfallal sem tudja azt a sportosságot, amit a külső sugall.

Lehet most sírva egyenesítik a kaszát a tulajok, de ha mellé rakok egy hasonló állapotú Motowell Magnetet, nem lesz ordenáré különbség, csak annyi, hogy abból nemrég még két kilóért újat lehetett kapni akciósan. (Azóta sajnos áremelés volt.)

Oké, akad 130-ért is Area 51, de az nem Zoli által felújított, null kilométeres blokkal, hanem mondjuk 10 ezer km-el a órájában, ami marha reális, gondolhatod. Az olasz nyilván hülye, és azért vesz hiperfutóműves szuperdizájn robogót, hogy napi egy km-t használja oda, majd egyet haza.

Márciusban be akartam röffenteni a patkány-Scarabeomat (2T, DeLux változat, elől-hátul tárcsafék), de hiába. Mivel siettem, úgy hagytam. Kőbájker mondta, hogy pikk-pakk lesz benne élet, csak vegyem ki a gyertyát, pucoljam meg, esetleg adjak neki hidegindítót (féktisztítót), oszt, ha akkor sem akarja az igazságot hívjam, jön, mert szeret szarul világított garázsokban öreg szarokat szerelni.

A legkönnyebb posztot írni olvasói levélből, ráadásul hasznos is, mert tartóstesztet én sosem tudok csinálni. Zoli - az előző poszt alanyával ellentétben - egy igen szép Aprilia SR-t birtokol, és szerencsére megírta a történetét is.

"Az SR életem legrosszabb vétele, csak hát szerelmes vagyok belé, számomra nála szebb formatervű robogó nincsen. Mégiscsak egy kategóriát alapított anno, mondhatni egy legenda, akármilyen viccesen is hangzik ez a robogók műanyagvilágában.

Még soha, semelyik autómmal, motorommal, biciklimmel nem szoptam be ennyire, mint ezzel az SR-rel, pedig jellemzően felelőtlenül, szerelmesen vásárolok járműveket, plusz még nem is túl hétköznapiakat, de eddig sosem szívtam meg.

Gépállatot (egen, ez a neve) remek állapotban vettem meg: új gumik, új féktárcsa és betétek, új variátor, új állítható Malossi kuplung, új szíj, új főtengely, egy-kétezer km-es Top öntöttvas henger, stb. Azonban amikor dugóhalált halt alattam és elvittem a szerelőmhöz, hamar ráment még egyszer a vételára, mert kiderült még ez-az: például a Malossi Multivar kurvára nem volt új, de annyira nem, hogy azt már csak homokfúvással és újraricnizéssel lehetett volna megmenteni. Csoda, hogy mozgott rajta a szíj, de olcsóbb egy új. Az állítható versenykuplung valóban új, csak nem Malossi, hanem valami tajvani no name cucc (persze nem rossz azért), a szíj is új, de a legalapabb Mitsuboshi.

A henger már a harmadik túlméreten volt, és valami olyan dugó volt benne, ami előző életében talán kilincs volt egy panelházban. Nem csoda, hogy átégett alattam. Ezen felül még sok apró kókány. Szóval csak a fele/kétharmada volt igaz, ami az alkatrészek minőségét és újszerűségét illeti.

Kapott új, komplett, öntöttvas Malossi hengerszettet, új variátort, új kuplungot, új görgőket, rugókat, tárcsákat, minden lófaszt, kicseréltük a Malossi E5 direktszűrőt gyári házas Red Filterre. (Az én ötletem volt, hogy ne prüszköljön rallyautósan, amit imádtam, de azért mégse má'.) Új gyertya, pipa, kábel, blablabla. A legapraját meg jómagam intéztem. Amikor már azt hittem, hogy így 97 ezer Ft ráköltése után nem nagyon romolhat el semmi, akkor két hónap múlva főtengelyszimering-töréssel állt le munkába menet, egyemmeg a szívét. Amikor végre elhoztam a szerelőmtől, a kapun sem tudtam kihajtani: mint kiderült, gyújtásalaplap-halál. Persze előző este Peti még hibátlan próbaköröket ment vele, mert tudta, hogy reggel én tőle, a műhelyből megyek tovább munkába a mocival. Hát nem.

Most ismét fasza: bár apróságok el-el szállnak, de azokat én megjavítom. Féklámpakapcsoló csere, indexrelé csere, műszerfal-világítás, kipufogótompító rögzítőcsavarjának hegesztése elengedett, magától megjavuló benzinszintjeladó, stb.

A minap este, amikor siettem vele bunyózni edzésre, félúton elment a világításom, beszart a világításkapcsoló. (Ez egyelőre tipp, az első vizsgálataim alapján) Kulloghattam haza vele óvatosban.

A Vaterán már lőttem bele kapcsolót, remélem, okés lesz vele, ha mégsem, direktbe kötve próbálom ki, hiszen olyan nincs, hogy megyek, de nem világítok, ergo akár fölöslegesnek is nevezhetem a kapcsolót. A másik aktuális nyűg, hogy álltában kitört egy darab az orridom tetejéből az egyik felfogatás helyénél. Nyilván ott a meghúzott csavar miatt feszkó volt, és a sok zötyögéstől megrepedt, de mindenesetre fura volt az este sértetlenül eltett mocit megtörve viszontlátni.

Nem igényeskedem, kétkomponensűvel próbáltam visszaműteni, azt hiszem jó lett, bár még pihentetem a ragasztást kicsit, csak aztán fogatom fel az idomot. Amúgy is az idomjaim felfogatásai már -nem túl profin- javítottak, így vettem, ez csak belülről látszik. Majd egyszer talán kap idomokat, de egyelőre ez nem fontos. Szóval jelenleg ez a lámpahibája van.

Egyébként -hiába imádom-, a sok bosszúság miatt már kicsit én is szeretnék bosszút állni rajta, és lecserélni. Persze már rég ott vagyunk, hogy többe' van a gép, mint amennyit ér piacilag: klasszikus luxusszopás."