Ettől automata a robogó

Nyilvánvaló, hogy engem nem szeretnek a robogók, pedig csupa jókat írok róluk: köcsög egy népség ez. De azért lehet valami káros az aurámban, vagy a sors dobja ezt nekem, hogy tudjak posztokat generálni. Először is: vettem egy endurót, de erről még nem beszélnék, csak annyit: öreg és kemény jószág, olcsó volt, de sokéves retket kellett levakarni róla.

Első körben kimentem a mosóba, elfújtam rá két flakon blokktisztítót. Pöccre indult, de otthontól egy sarokra egyszercsak leállt. Otthagytam, hazagyalogoltam, kihoztam a haverom Jogját, mert nálam hagyta, mivel külföldön van mostanság. Gondoltam lemosom ezt is, de észrevettem, hogy laposokak a kerekei, így irány a kút. Visszafelé egyszercsak éktelen visításba kezdett, majd megállt.

Jól látszik, hogy milyen pályán és hogyan mozognak a röpsúlyok

Ott ültem és azon gondolkodtam, hogyan lehetséges az, hogy 20 perc alatt két motor áll meg alattam? Miféle pokoli karmám van? Hazatoltam; nincs is jobb, mint 38 évesen robogót tolni a miniszoknyában korzózó plázanövények között. Szétkaptam. Rögtön látszott, hogy a berúgó mechanizmusnál lesz valami, mert a kar lekonyulva maradt és megszorult.

A variátordekli műanyag borítást kapott, ez valami GLX-változat Jog lehet. Először ezt kellett leszedni, majd körben a csavarokat, amelyek közül kettő a légszűrőházat is fogná, ha az egyik nem hiányozna. A közhiedelemmel ellentétben nem kell leszedni a berúgókart. Hacsak nincs frankó műanyag borításod, ami miatt mégis.

Barátunk, a légkulcs: ez mindent meghúz, de a csajokat azért nem

A fedélbe van beépítve a berúgó mechanika, egyben lejön az egész cucc vele együtt. Így külön simán működik, de az első variátortengelyen - ami egyben a főtengely kihajtás - van egy racsnis cucc, amin friss kopásnyomok látszanak.

Ezért a félperces műveletért jöttünk Zolihoz

Valami itt nem kóser, de hamar rá is jöttem, hogy az egész variátor lóg, mert lelazult a végén az anya. Meghúzni nem könnyű, mert elforog az egész forgórész, de azért küzdöttem vele. Tapasztalt robogószerelők itt bátran felnevethetnek.

V2, biztosan Moto Guzzi kompresszor

Majdnem 100 métert kibírt, így már tudom, minden lelkesedésem, vagy inkább azonnalmegkelljevítani idegbajom ellenére ki kell vinnem a Zolihoz ezt is, hogy adjunk neki légkulccsal, mert ezt kézzel nem lehet meghúzni.

Az enduro utána pöccre indult: csak beázott a CDI, ami parajelenségként nem jött elő rögtön.

Már régóta jelenésem volt a Darázsgarázsban, hiszen éppen poszt-téma híján vagyok, pár elmaradt témában pedig vagy a képanyag és a légkulcs hiányzik, vagy az idő, hogy utánamenjek. Tibi már telefonban célzott arra, hogy megint van valami okosság, és ilyenkor  nem árt, ha sietek, mert alattomos módon mindent gyorsan elad.

Hallgatom az égésteret, és azt mondja a Winkler: jobban szeret Vinózni, mint a Cougarral krúzolni.

Először is arra gondoltam, hogy valahol mélyen teljesen kettyós, így aztán azonnal felhívtam, amikor a Choinori hozzám került, mert ezt látnia kellett volna. Tudom, hogy a máig átkozza a napot, hogy nem volt otthon, mert a Choinori legalább olyan jelenség, mint a Vino vagy a Jog. Csak ez utóbbiak hiper-praktikus, villámgyors, sőt szinte használható járműnek tűnnek mellette.

Nem hiszem, hogy begombáztak a Suzukinál, amikor ezt a szándékoltan mókás, a barátnőm szerint Artu-ra, szerintem inkább egy küklopsz uborkára emlékeztető jószágot megtervezték. Sokkal inkább a gomba japán drogkulturális megfelelőjéből fogyasztottak egy tonnát, seggrepacsizós tévés vetélkedők és debil rajzfilmek nézése közben.

 A Choinoriban nem csak a külleme egyedi a Magyarországon futó robogókhoz viszonyítva, hanem az egész felépítése, sőt a koncepciója. A hátsó merev, rugózás nélküli futómű, pontosabban a futómű hiánya élből egy számunkra ismeretlen, sci-fi magasságokban levő állapotot feltételez: nevezetesen, hogy vannak utak.

 Hogy egy zavaró-e egy ilyen csekély súlyú csöppségnél? Nagyon. A macskakő ezzel maga a halál, alulmúlja a régi kiskerekű robogókat. A könnyed, szárazon mindössze 39 kilós súly (ami nedvesen se lehet sokkal több, tekintve a 3 literes benzintartályt) nagy segítség ahhoz, hogy akár éhező modell-lánykák is könnyedén - igaz szabálytalanul - a járdára röppenjenek, elkerülve az útfelület-poklot.

 Az egyik nagy előny kétségkívül az, hogy a könnyű motorocska simán cipelhető kézben: nem kell erőemelőnek lenni, hogy felvigyük a lakásba, levigyük a pincébe, vagy bármi más módon elrejtsük a tolvajok elöl. Már ha kell nekik egyáltalán, mert a Choinori szerencsére ilyen szempontból nálunk nem túl menő.

Az igazi szenzáció a négyütemű játékmotor-blokk, ami rendesen 49 köbcenti, tehát végsőkig feszíti a kategóriahatárt, és első ránézésre nem több 1 lóerőnél, pedig ennél sokkal izmosabb: 2 lóerő. Ezt 5500-as fordulaton adja le, 3500-nál pedig 2,9 Nm nyomatékot szabadít rá a világra. Úgy tűnik, mintha gúnyolódnék, de valójában átjár a szeretet, és ez csakis a négy ütem miatt van így: a kis kétszelepes, léghűtésű OHV motor valódi műremek. Önindító nincs, de felesleges is lenne, mert így egyrészt megkapjuk a keménytökű motoros rock and roll fíling paródiáját, másrészt elég rálehelni, és már indul is. Nem nagyon kell kézi dekompresszor.

 A kipufogó alul van, szinte hasonlóan, mint manapság divatos a szupersport motorokat optikai tuningolóknál, de lehet itt más szempontokat vettek figyelembe. Például azt, hogy semmi értelme nem lett volna hosszabbnak, csak a tömeget növelné, abban pedig minden deka jelentős tétel az összsúlyhoz képest.

A blokkhangot úgy szoktuk tesztelni, hogy befogjuk a kipufogót, így nem téveszt meg annak dohogó hangja, csak a mechanikus zörejekre figyelünk. Egy normális négyütemű motor ettől leáll, a Choinori blokkja azonban tovább pöfög, mert elég neki a kipufogó alsó kondenzvíz-elvezető furata is.

 Sok rémhírterjed a műanyag vezérműtengelyről és az egyéb játék-alkatrészekről, ami miatt nem mindenki mer ilyen robogót venni. A szelepek valóban drótokból vannak, a vezérműtengely tényleg műanyag, ezt nem 100.000km-re tervezték. Jelen példányon is cserélni kellett, de tokkal-vonóval 4500 ft volt japánból rendelve. Igaz, annyira masszív darab, hogy a kopottat fel akarja használni a motorocska tulajdonosa - kulcstartónak. A szelepszár-szimmering darabja 1500 Ft és akkora, mint egy kisujjköröm. A szerelők jól elröhögcsélnek rajta javítás közben, van, hogy poénból segítséget kérnek egymástól, amikor ki kell venni a blokkot.

 A legnagyobb baj ezekkel a motorokkal a magyaros berhelés. Amit sajnos ezen nem feltétlenül mutatnak áruló jelek. (Mint annál a motornál, amit tegnap néztem: ott állítólag fel lett újítva a blokk, de a lötyögő fékkarba már nem jutott egy beleillő csavar.) Ez a kis fekete 60 rugó volt, de egy 40-es ráugrott a szervizre, és majdnem nagyobb baj is lett. A főtengelycsapágyat ugyanis nem cserélte ki valami szakbarom, hanem kihézagolta alátétekkel, amivel galyra is vágta a főtengelyt. Újonnan az már húzós, vagy 90 ezer, de szerencsére 10 ezerért akadt bontott. Az árban egy komplett variátorral.

 A váltó természetesen variováltó, de a szekunder hajtás láncos, ami elsőre meglepő, de valószínűleg egy láncszett kis gondozással simán kiszolgálja az élettartamot.

 A végére hagytam azt, amit mindenki tűkön ülve vár: a menetteljesítményeket. A menetteljesítmények teljesen szarok a hétköznapi inerciarendszerben, de ez egy másik dimenzió. Nagyjából 40km/óra a vége, és ez tökéletesen elég is. Sőt, ha megegyezünk 39-ben, akkor kapunk egy igen látványos katalógusadatot: minden kilogrammra 1km/h. (Marketingesnek kéne mennem.) A pici blokk vidáman gyorsít a végsebességig, amit utazónak simán elbír. A (dob)fékek ahhoz képest jók, az első futómű pedig ugyanolyan rossz, mint egy régi dobfékes robogón, de itt kisebb tömeggel kell birkóznia. Ha lenne hátsó csillapítás, hétköznapi közlekedésre simán jó lenne. Így is megteszi, csak kicsit bevállalósnak kell lenni és bizony kikerülni a rossz útszakaszokat. Az üléshelyzet a tragikum és a röhej határmezsgyéjén van valahol, kényelemről csak az ülés esetén lehet szó, teljességében nem nagyobb.

A fenntartási költségeket tekintve a Choinori nagyjából mindent visz: 0.9-1.2 literes fogyasztásról szólnak a netes források, valószínűleg a másfél liter biztosan összehozható. Ez akárhogy is, fele egy átlag robogónak, 670Ft spórolás 100km-en, 13.400,- Ft az országkerülő, ha valaki felajánl egyet, már indulok is.

Nagy szerencsével 60 ezer körül ki lehet fogni egy nem rögtön szervizelendő példányt. Ennyiért a használt piacon más típusból zömmel 20 éves hulladékok vannak, ez pedig a legrosszabb esetben is 2003-as. A 40km/h sokakat elriaszt, mert Magyarországon nem divat felfogni, hogy a szabályok bármilyen rosszak is, nem azért vannak, hogy okosjózsi felülbírálja őket. Nincs sisaktartó sem, bár egy sisakzárat rámókoltak a vázra. A lábtartón nem fér el egy felnőtt üszőborjú, és nem csak a teljesítmény, de a futómű sem teszi lehetővé az autók közötti cikázást. Ez bizony a klasszikus út szélén poroszkáló segéd-motorkerékpár, de ez nem fogyatékosság: a Suzuki kifejezetten rövid távra találta ki, kis távolságra szóló rohangálónak. Még a neve is ezt jelenti.

Mégis azonnal az az érzésem támadt, hogy egy ilyen kell. A Choinori egy felhőtlen kacagás, pontosan az, amit sokan a robogózásban szórakozásból keresnek. Minden megvan benne, hogy kultuszmotorrá váljon. Japánban tuti, hogy tuningolják is. Élveztem minden megtett métert (kivéve a macskakövet) és a 100 kilómmal sem szenvedett. Nem akarok robogót venni többet, de egy jó Choinorira még lehet, egyszer elcsábulok, legalább megtanítanám vele az asszonyt robogózni.

A gyártás 2003-ban kezdődött, de 2007-ben abbahagyták az emissziós előírások teljesíthetetlensége miatt. Addig is legyártottak belőle 10 millió darabot, így fog még pár darab érkezni konténeres szállítmányban, az szinte biztos. 

Ránézésre ez az ötvenes endurók királya. Méretre nagyobb mindnél, arányai jók, ha valaki rámókol egy 130-as hátsó kereket, az emberek 99 százaléka nem jön rá, hogy mekkora. Ötvenesenduró-rutin nélkül az ötvenesekre hagyományosan maximum Simson méretű járművekként nézünk, így meglepő az ülésmagasság is, de az RX-nek van egy nagyon jó extrája: a középállvány, ami állva még magasabbnak mutatja. Valahol már ez is jelzi a minőséget.

 

Kissé offtopikba hajlok ma, mert nem robogókról, hanem főleg autósokról lesz szó, de a téma a robogósokat is érinti. Megyek be a lakótelepre motorral, előttem a fekete Z4-es BMW-s hülyepicsa, akit élőben nem láttam még, de tudom, hogy normálisan parkolni nem szokott, csak a kocsisor mellett másodikként.

Ahogy beér az utcába, elkezd az út közepén menni. Ez errefelé szokás, talán a hazajöttem, enyém az út érzés uralkodik el az összes köcsögön, aki királynak érzi magát, mert 2 millánál drágább autója van. Aztán a kereszteződés előtti a fekvőrendőrhöz érve szépen áthúzódik teljesen a bal oldalra, talán mert hirtelen eltévesztette a kontinenst, és azt hitte, megérkezett Ausztráliába. Lelassít, felgördül az autó orra a mesterséges akadályra, mellé érek és kezemmel finoman jelezve az elmebajt, megkérdezem, hogy mégis mi a szart csinál, elment az esze?

Erre felháborodottan közli, hogy miért szólok be, amikor ő rendes volt, és elengedett. Balról? - kérdezek vissza, és megint tudakolom, hogy elmebeteg-e, netán hallott-e a jobbra tartásról és a KRESZ-ről. Valamint közlöm, hogy bocs, de én nem előzök balról jobbról soha. Lekanyarodok, két perc múlva előttem egy fekete menőaudi, S5 talán. Előttem halad, benne egy huszonéves sráccal, az út bal oldalán. Szintén mellé érek, tőle is megkérdezem,  normális-e esetleg. Akad, aki ezt is megmagyarázza, például a ferdén parkoló autókkal (párhuzamos parkolásnál ez komoly érv) meg az ufókkal, de főleg azzal, hogy ő okosabb a KRESZ-nél.

Persze ilyenkor, ha jön valaki szembe, rögtön pánikba esnek a hasonló homályökrök. Azt hiszed, ritka eset? Ha lenne sisakkamerám, napi harminc ilyen barmot tölthetnék a jutubra. Össze is írtam a kedvenc irritáló szokásimat, amivel te is találkozni fogsz robogósként, motorosként és autósként is.

Nem egészen értem a rendőrség lehúzási politikáját sem. Nyilván nem lesz jobb a közlekedési kultúra a mentődoboz-ellenőrzéstől és a lesben traffipaxolástól. Ráadásul eléggé bicskanyitogató, hogy eközben a hatóságokat legkisebb mértékben sem érdekli a parasztabb autóstársaink ámokfutása, sőt, sportszerűen űzött közúti veszélyeztetése. Pedig nem kéne nagy ész, hogy pár - kamerával felszerelt - autóval ötpercenként száz-kétszázezres csekkeket gyűjtsenek be.

Az Audi/BMW/Mercedes tulajonosok ki-ha-nem-én típusú közlekedési kultúrája mára annyira továbbgyűrűzött , hogy bizonyos dolgok kezdenek népszokássá válni. Az alant látható példák némelyike ugyan még mindig az extrém hülyék sportja, de közülük többet már az átlagautós is gyakorol.

1. Balra kis ívben kanyarodás védett kétsávos útra: ez szerencsére még nem túl gyakori, ellenben életveszélyes. Ilyenkor a nem túl éles elméjű autós nem a jobb oldali sávba kanyarodik, kivárva az ott tartózkodó autók elhaladását, hanem a bal oldali, szembejövőbe, hogy majd onnan alkalomadtán kisorolhasson. Lehetőleg erőszakosan bepofátlankodva a szabályosan közlekedők közé.

A múltkor közvetlenül a Dunakeszi körforgalom előtt a kanyarodott így mellém egy mentális jobbágy, fekete E Mercivel, pedig csak egyedül voltam az úton. Még várnia sem kellett volna egy másodpercnél többet, de ő kikanyarodott mellém az ellentétes menetirányú forgalmi sávba. Csak sajnos ott máris következett a körforgalom bejáratát képező járdasziget, így még ő dudált nekem (!), majd elegánsan behajtott a körforgalomba a menetiránnyal szemben. És persze ilyenkor sehol egy rendőr, hogy tarkón lője ezt a suttyót.

2. Vannak olyan kereszteződések, ahol tölcsérszerű kiképzése van a betorkolló útnak. Ez mintha felhívás lenne keringőre: rögtön mindenki F1-es pilótának érzi magát és balra kanyarodáskor kanyarít egy olyan ívet, mintha valami helyezés múlna rajta, és soha a büdös életben nem jöhetne szembe senki. Talán úgy veszik, hogy az utca befelé egyirányú, mellékes apróság, hogy nem az. Az se zavarja őket, ha éppen ott áll egy autó: igyekeznek homályökör módra szinte nekimenni, majd utolsó pillanatban eszmélve elrántani a kormányt. De persze a sávjában szabályosan közlekedő a köcsög.

Ezt az attrakciót nem csak tölcsértorkolatos utcánál, hanem bármilyen T kereszteződésben láthatjuk, amikor a T tetejének jobb oldaláról kanyarodnak nagy ívben balra. Mintha ez a halom elmebeteg soha nem látott volna derékszöget életében.

3. Nagy kedvenceim a türelmetlenek. Régebben éjjel láttam ilyet: a kiinduló helyzet az, hogy nulla forgalomnál is működtek a jelzőlámpák, ami tényleg kissé bosszantó, de ez van. Áll elöl a muki, megunja, és átmegy a piroson, mer ő a Jani. Nyer vele öt másodpercet, de ha ezt látja egy rendőr, ugrik a jogsi. Ennek mérlegelése azonban meghaladja a képességeket, és ha elsőre nem kapják el, simán napi rutinná válik.

Mára ez olyan szokássá vált, hogy fényes nappal is megcsinálják. Jani felülbírálja a forgalomirányító berendezést, nem szarozik. A nagy ember az nagy ember. Persze Magyarországon az a roppant bonyolult számítástechnikai feladat, hogy a piros lámpa áramköre behúzzon egy relét, ami cirka két másodperc késleltetéssel elindít egy kamerás rögzítést, elképzelhetetlen sci-fi magasságokban van, így megoldhatatlan.

4. Megfigyeltem azt is, hogy gyérebb forgalmú úton nem csak a jobbra tartási kötelezettség szűnik meg, hanem úgy általában a minimális navigációs képesség is. Ilyenkor kezdenek el az út közepén, vagy egyenesen bal oldalon, forgalmi iránnyal szemben közlekedni. Hogy miért, és mit éreznek közben, örök rejtély marad. Ha ezt még megspékeli mondjuk egy kanyar, teljes káosz, ilyenkor a szembejövő autós jobb, ha imádkozik, mert a képzeletbeli versenypályán ideális ívet fogják tartani, mintha ő ott se lenne.

5. A KRESZ mást mond, de tény, hogy parkolóban és mélygarázsban megszűnik minden szabály. Arra még nem jöttem rá, hogy a felfestett jelzéseket, a behajtani tilos táblát vagy a kötelező haladási irányt jelző táblát egyáltalán nem veszik-e észre, vagy csak leszarják. Ha azt hiszed, egyirányú úton haladsz egy mélygarázsban, ne csodálkozz, ha majdnem neked jön szemből valami. A körültekintés ugyanis a szabályszegés ellenére nem fokozottabb. Pont ellenkezőleg: maximálisan bambán hajt bele a sok birka a tilos irányba.

6. Az ötös pont persze azokra vonatkozik, akik egyáltalán eljutottak a mélygarázsba. Az óbudai Eurocenter tökéletes példa, hogy esőben, hóban is inkább megállnak kint, nehogy be kelljen hajtani a mélygarázsba. Inkább áznak, és gyalogolnak háromszor annyit az esőben, de ez még önmagában nem lenne vicces. A vicces az, hogy akkor is kint állnak meg, ha bent van parkolóhely, kint pedig nincs. E kultúrországban így lesz tele a járda, a füves park, és minden keresztbe-kasul parkoló bunkók autóival. A gazdasági bejáratba, forgalom elől elzárt területre simán beállnak, de ha tehetnék, a falra és a villanyoszlopok tetejére is felállnának, csak a kijelölt helyre ne kelljen.

7. A parkolási anomáliák külön cikk lehetne, amibe nem mennék most bele, de létezik az előző pont majdnem ellentéte is, ami paradox módon részben mégis ugyanaz: a minél közelebb parkolás.

A sok - gondolkodásban megfáradt - autóstól nem várhatjuk, hogy a saját lábán gyalogoljon, ezért igyekszik a céljától legfeljebb 32 centiméterre leparkolni. Akkor is, ha nincs ott parkolóhely. Akkor is, ha ezzel szétkúrja a gyepet vagy a térkövet, nem számít, miben okoznak kárt. Akkor is, ha másoknak útban van, az meg valószínűleg külön örömet okoz neki, ha másokat irritál. A/B/M osztályban kötelező paraszt módon megállni, különben dorgáló levelet küld az ájfon gyár és a szlovák kormány.

Azok közül pedig, akik lejutnak a fent említett bevásárlóközpont mélygarázsáig, biztosan akad két bunkó, aki közvetlenül a bejáratba áll meg, nem számít, hány szabad hely van. Hogy miért csak kettő? Mert nincs több bejárat.

8. A "nem zárkózunk fel a sorban, mert mi nem mozdulunk meg fél percenként" történet lényege, hogy araszol a kocsisor, mondjuk egy piros lámpa előtt, dugóban. Amikor egy-két autó átmegy, megindul a sor, egy-egy autónyit. De az igazán nagy emberek és a hülyepicsák ilyenkor állva maradnak, miközben előttük egy vagy több autónyi hely képződik. Ők nem fognak csicska módjára együtt mozogni a sorral.

Az persze nem jut el a csekély agysejtekig, hogy pont ez az egy-két autónyi hely az, ami miatt mögötte a kereszteződés közepén rekednek autók, ezáltal elzárva a forgalmat abban a kereszteződésben is. Így egy ilyen hülye miatt még nagyobb dugó képződik. Természetesen akad egy-két fogyatékos, aki ezt meg tudja magyarázni a kopó kuplunggal meg a reakcióidővel.

9. A lendületes autózás szintén nagy kedvencem; nem érzik, milyen sebességgel kéne megközelíteni egy előttük levő akadályt, és megsaccolják a másik mozgása alapján, hogy még pont nem kell lassítani, vagy egyáltalán úgy csinálni, mintha a másik fél is az úton lenne. Lelép a mamika az útra, jön a tahó, és el nem venné a gázt. Pont kicentizi, hogy ugyanazzal a lendülettel 32 milliméterre még elférjen mögötte. Az már nem jut eszébe, hogy ha mamika megbotlik, már megy is a motorháztetőre, vagy az örök vadászmezőkre. Abszolúte versenypályafíling ez is, mintha századmásodpercekért kellene küzdeni.

A macisajt mögül biztonságos távolságban kihajtó autó miatt egy millimétert nem engednek a gázból, jól beleállnak a seggébe, mert egyrészt a szörnyű fontos emberek idővesztesége nem megengedhető, másrészt lássa csak a köcsög, kinek van itt elsőbbsége.

Gyakorlatilag megbecsülik a többi közlekedő fél mozgását, mint robotzsaru a golyó röppályáját: fejben, aztán lesz, ami lesz. Apró hiba, hogy ez a becslés kevésbé pontos. Jól láthatóan igyekeznek minél tovább fenntartani az autó lendületét, miközben egyértelműen nem uralják a helyzetet, a másik fél mozgására és a szerencsére van bízva, hogy ne történjen baleset. Így olyan helyzetbe hozzák magukat, ami potenciálisan veszélyes, mert ilyenkor abszolúte ignorálják a féktávolságot. Ha a másik fél mozgásában hirtelen változás következne be, már a reakcióidőn belül lennének, semmit nem tudna csinálni. Magyarul: bár fel sem fogja, inkább neked jön a paraszt, csak nehogy el kelljen venni a gázt, vagy elképesztő módon enyhén fékezni kelljen: a közlekedés küzdelem, és az egója nem bírja a gázelvételben/lassításban manifesztálódó vereséget.

10. Az autósok kb. 99%-a nem egészen érti, hogy a KRESZ elsőbbség-elve nem azt jelenti, hogy a többi autós dögöljön meg azonnal, vagy párologjon el. Igenis ki lehet hajtani a másik autó elé a védett útra, de nem lehet hirtelen fékezésre és irányváltoztatásra kényszeríteni. Azaz elvárható viselkedés, hogy akár az előnyben levő autós is alkalmazkodjon a többi közlekedőhöz. Ez azt jelenti, hogy ha megfelelő távolságban kihajtanak elénk, el kell vennünk a gázt, segítenünk kell a manőver biztonságos végrehajtásában. Nem úgy, mint a nehogymárelvegyükagázt típusú szokásos bunkók teszik, akik szinte felöklelnek, és kurvaanyázva nyomják a dudát.

Ez a pont szorosan kapcsolódik az előzőhöz, de nem teljesen ugyanaz: az előzőben veszélyesen megközelítenek bármit, annyira, hogy nem tudnak manővert végrehajtani baj esetén, de nem gond, oldja meg a vakszerencse. A másikban azt képzelik, az elsőbbség valami felsőbbrendű jog, és hat kilométerről meg kell adni. A biztonság kedvéért még egyszer elismétlem: ha valami történik előtted, el kell venni a gázt, fékre helyezni lábad (fék-készenléti állapot, tanították, amikor tanfolyamra jártál), esetleg fékezni kell, hogy biztonságos távolság maradjon megálláshoz vagy esetleges manőverhez. Akkor is, ha elsőbbséged van.

Ez csak az a pár pont, ami hirtelen eszembe jutott, és nyilván az apróságokat, mint az indexmentes közlekedés, bele se veszem, mert lerágott csont. Azt azonban nem értem, ha pénz kell, miért van az, hogy ezeket soha nem büntetik meg.

Nem nagyon szoktam a kommenteket olvasni, ha rajtam múlna, nem is lennének, de most mégis reagálok egy hozzászólásra: Marcell, aki amúgy a jawamoped.hu nevű igen informatív, néha általam is forrásként használt oldal házigazdája válaszolt egy csökkentértelműnek, amit hadd idézzek.

"a cikkből nem az jön le hogy minden robogó szar. Inkább az hogy olcsó húsnak híg a leve. (...) abból sincs értelme általánosítani ahogy Kőbájker szív a romhalmazaival. Sok tízezer robogó szopások nélkül teszi a dolgát nap mint nap az országban, csak erről nincs értelme írni, ez nem kaland!"

Ilyenkor mindig örülök, hogy vannak emberek, akik még tudnak olvasni. Képzeld el, mi lenne, ha szegény autómajom, robogószarozó kommentelő tudná - mert mondjuk nem csak belepofázna, hanem rendszeresen olvasná is a blogot - hogy csak azért van egyáltalán robogóm, és azért építem a Fost, hogy tudjak miről írni ebben az amúgy végtelenül unalmas témában.

A "kínai fos" egy szállóige nálunk, magyaroknál: ezzel köpködjük az összes távol-keleti terméket, ami nem japán. Néha mellényúlunk: a Kymco például nem kínai, hanem Taiwani, ami nem mindegy, mert a kis szigetország Kínával ellentétben inkább a csúcstechnológiás elektronikai iparáról híres. Érdemes meghallgatni a japán autógyártás kezdeteinek történetét az égéstérben, amikor is elmondják, hogy Japán volt a hatvanas évek Kínája. Esélyes, hogy a kínai kifejezés előbb-utóbb nem lesz már szitkszó.

A CPI SX 50 kínai. Vagy tajvani, ezt nem tudom, mert az 1991 óta működő CPI-nek Tajvanon, Kínában és Indonéziában is vannak gyárai. Mindnek ISO 9001-es minőségbiztosítása van, alapban pedig Tajvant adják meg származásnak, amit vagy elhiszünk, vagy nem. A honlap ugyanis igen gagyi, használható információ nem sok van, innen hajlanék Kína felé, de a domén *.tw. Az azonban a tecsőn is látszik, hogy a német piacon sok tizenévest tettek boldoggá a szülei CPI enduróval, vagy az SM jelzésű supermotóval, új árat nem találtam, de 1500 euró körül dobálják a használtat.

Nemrégiben levelet kaptunk, amit főszerkesztőnk korrekten meg is válaszolt. Kedves olvasónk azt javasolta, hogy lobbizzuk ki: segédmotorral is lehessen utast szállítani. Ugyan Winkler Róbert gyakorlott robogósként is véleményezve udvariasan elmondta, hogy nem tartjuk erre alkalmasnak a segédmotor kategóriát, a szavazódoboz eredménye nálam mély döbbenetet váltott ki. Ugyanis 1161:815 arányban az olvasók azt gondolják, lehessen utast szállítani segédmotoron. Elég gáz, hogy jóval több, mint a fele.

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a legtöbben nem gondolták teljesen végig ezt a - szerintem - totálisan elmebeteg ötletet. Attól ugyanis, hogy esetleg bizonyos újabb típusú, nagytestű robogók elég nagy üléssel, viszonylag jó fékekkel, és akár megfelelő teljesítménnyel (?) rendelkeznek,  a legtöbb magyarországi segédmotor erre alkalmatlan. Különösen, hogy a "megfelelő teljesítmény" is kvázi illegális: a fojtás eltávolításával jön létre.

Szeretnél a megengedett 40km/óra sebességgel, 45km/óra valós végsebességgel, két személlyel robogózni a Hungária körúton? Nem hiszem.

A kép műteremben készült, szereplői profi statiszták, ne csináld utánuk otthon.

Ugye most kéne Mopedrally 2012 címet adnom, de az esemény számomra egészen mássá fajult, arról meg nem nagyon tudok írni, hogy mások számára milyen volt.

Vannak az ember életében olyan napok, amikor bánja, hogy nem adatott be szopornyica elleni védőoltást. Persze én a humoros oldaláról közelítem meg a dolgot, itt ez nem is lehetne másként, különben csak a képregényben használatos mérges krikszkrakszokból állna az egész poszt. (Vagy testnedvből, prostituáltakból és anyukákból.)

Azt hinné az ember, hogy a tegnapi napot nem lehet fokozni, és még ki is felejettem a sztoriból, hogy elhagytam a marokamerá. De lehetett, bár én azt mondom, a sors furcsa köcsögségei néha egyáltalán nem olyan rosszak, pedig az események ezen láncolata aztán tényleg kurvarossznak látsz. Hogy mi a rosszban a jó, azt a végére tartogatom.

Reggel eldöntöttem, nem kockáztatok, az Apriliával megyek. Felvettem a hátamra a puttonyt a vízzel, láncspray-el, defekt elhárítóval, 2T olajjal. Felgumipókoztam a cuccot, az RX pöccre beindult, de úgy egy kilométer után rájöttem, hogy gáz van, vagy inkább nincs. Vagy elbaltáztam valamit, vagy még mindig túl hosszú a bowden, ami baltázási szempontból végül is ugyanaz: nem ugrik vissza a szivató. Az RX 50-et hidegen szívatóval indítod, majd teljes gázra a szívató visszakattan. Ha ez nem történik meg, a motor nem tud használható fordulatszámon forogni, amit tökre észreveszel azon, hogy nem akar menni. 

A reggeli kakasszóra is ébredhettem volna akár, ha lenne nálunk kakas, de egyszerűen csak felkeltem magamtól. Ráadásul nálunk csak az a károgó madár van, amelyik nyáron folyton nyekereg, és amit ezért nemes egyszerűséggel csak buzimadárnak hívom. Ilyenkor még alszik, de ennek ellenére tudtam, hogy ma igazán tetű napnak nézek elébe.

Ha szombat, akkor Mopedrally. Három potenciális motor van képben, amelyek közül kettővel indulunk, a Kares meg én. És a verseny előtti napon többé-kevésbé mindhárom szar.