Mielőtt belekezdek a nekem tetszetős, de mások számára szörnyűnek mondható Liberty PTT taglalásába, le kell szögeznem valamit a múltkori, miért ne vegyél 20 ezerért robogót témájú posztommal kapcsolatban: 17 ezer. Ennyit kell fizetnem most a 20 ezres robogóra. Nem tudom hányszor volt szerelőnél eddig, ez most csak a legújabb tétel. Viszont állítólag marha jó, igaz, eddig is mindig ezt mondták.

Cserébe másik Jog sem akart elindulni. Hidegindítóztuk, rugdaltuk, gyertya ki, szikra van, mégse. Hétfőn reggel megjött a Norbi, mozdított egyet a gyertyapipán és pöcc-röff. Utálom a kétütemű fosokat! Persze a hátsó kerék defektes, amihez a kipufogót le kell szedni. A berúgó meg nem megy vissza, a rugó nyekkent meg talán, pediálisan kell visszahúzni. Önindító ebben nincs persze.

Közben készül a Fos. Karburátormembrám, komplett fék és komplett kábelezés van vissza. Persze Sámpi csütörtöktől nem ér rá az elektromos résszel foglalkozni, a kábelek most meg szanaszéjjel lógnak, a vázba kéne behúzni őket. A visszaszámláló 5 napon áll. Kötve hiszem, hogy kész lesz csütörtök előtt. Akkor majd szólok anyámnak, kösse be az elektromosságot. Vajon szétbasz-e az ideg?

A Liberty úgy jött a képbe, hogy Tibi, az én robogós becsületesnepperem röhögve hívott: valami olyat vettek most, ami marha jó. Megnéztem a honlapján: állat. Egy gyors posztnak jó lesz, mert tele vagyok melóval, ráadásul aktuális: kemény versenytárs a Winkler által felhozott témában.

Csakhogy ez nem ötvenes Liberty; nehéz lesz elintézni azzal, hogy rá van aggatva egy doboz meg egy csomagtartó.

Kezdődik a dolog azzal, hogy enyhe kisteherató flíing, ahogy ráülsz és ott meredezik előtted az orrtokmány. Az csomagtartó marha masszív, nem egy biciklis kosárka. Simán meg lehet emelni vele a gépet, ha éppen az a hobbid, hogy robogót emelgetsz az orránál fogva. Masszívan van rögzítve, és a a csövek is biztonságos vastagságúak. Jelzem: nem gyalogos és biciklisbarát, de gallytörőnek már megteszi.

Hátul nagy műanyag doboz kapott helyet, pizzabefogadó adottsággal: nem túl vastag falú, ezért nem nehéz, de elég masszív, megteszi. Lehet tehénkedni úgy, hogy a doboznak támaszkodsz és Honda Goldwingnek képzeled magad, de nekem ez nem volt bejövős.

A fejidom úgy néz ki, mint valami arcnélküli űrlény. 10-ből 9 szemlélődő bukólámpát sejt, de az nincs: a fényszóró retró stílusú és az orrcsomagtartó alól kandikál előre. Nem éppen ez a mai kanyarfényszórók koncepciója, a hagyományos Libertyhez képest hátrány, hogy nem fordul a kormánnyal a fény, de ez városi jármű, úgysem tép senki ilyennel éjjel a sötét országúton. Vagy ha mégis, sportmotoron érezheti magát: azon se lehet semmit látni a kanyarban.

A négyütemű blokk lomhának tűnik elsőre, igaz, másodikra is. Valószínűleg nem véletlen, tutira így van tervezve a variátor. A jó üzletmenet alapjának nem a ralizó alkalmazottak hulláinak gyűjtögetését tartjuk, így ez a jármű nem száguldozásra készült, hogy ne is vigye őket a kísértésbe. Ennek ellenére jól megy. Simán tartja az utazó hetvenet, akár nyolcvanat is. 

Az orrcsomagtartó kissé lengedezik a menetszélben. Mindez azonban nem befolyásolja a menetstabilitást: a lengés nem terjed át a futóműre, a kormányvégek semmi idegességet nem mutatnak.

A kanyarodás furcsa élmény, de megszokható, sőt. Hamar rájöttem, hogy a Liberty jól fordul, élvezetes menni vele. Nem jellemző rá a robogós billegés, simán döntögethető, persze nem fülig. És ehhez teljes mértékben partner a hajtómű, akkor is, ha inkább lomhul, mint gyorsul. A fene gondolná, de igazi mókamotor, méghozzá pakolható, praktikus mókamotor, el tudsz rajta vinni egy szétszerelt Simsont, vagy az orrán pár kisebb gyereket, ha utálod őket. Nekem egész jó lenne a MÉH-be szállítgatni a roncs robogóimat. Megbuggyantottam az orrát egy 25 kilós zsák csemperagasztóval és nem nagyon érezte meg.

Meglepő módon a macskakövek sem zavarják: az egyik legjobban macskakőtűrű robogó, amivel mostanában találkoztam. Nyilván számításba vettek mindenféle útviszonyt a tervezéskor, hiszen gáz lenne, ha összetörne rajta a láda sör. Van két különleges extra is: teherautó tolató hangjelzéséhez hasonló csipogás szól indexeléskor, és tényleg egész nagy_király_kamionos vagy rajta ülve. 

A másik a mechanikus rögzítőfék, ami egy rugalmas lemez, amivel meg lehet akasztani az első hátsó féket. Roppant primitív, de működik.

A teherhordó Liberty igen frankó haszonjármű, még szerszámokat cipelő melósoknak is megoldás a két kerékre váltáshoz. Kár, hogy nagyon ritka. Ha robogót keresnék, ilyet vennék, de lottóötös nincs, és momentán  jobban hiányzik egy olcsó 250-es négyütemű enduro.

Köszönet a Darázsgarázsnak, már megint.

Mármint az a hülye, akiket a trashblogok (update: sikerült) annyira szeretnek: a szánalmas, kelet-ázsiai hülye, aki a robogóján szállítja az egész családját, a bejárati ajtó keretét, vagy egy fejős kecskét. 

Én még nem tartok a kecskénél, de valószínűleg csak mert nincs kecském. Viszont van egy 200 Wattos Marshall gitárerősítő csöves fejem, persze régi szovjet hamisítvány, így régen a bandában csak Zsukov Marshallnak hívtuk a háta mögött. Aktív rockzenész korom óta őrizgettem, de nem használtam, mert nullás állásban is rezgett tőle az ablak. A 300-as ládát eladtam, ez meg pont elfért a szekrény tetején. De most eljöt az ideje, hogy értékesítési céllal elvigyem a Vintage 52 nevű boltba. Az erősítő egyébként húsz kiló; lemértem, tényleg kurva nehéz.

Többféleképpen lehet az ember hülye.

Beszélgetettem a járdán valakivel, egyszer csak üvöltő kisköbcentis kétütemű hang, amolyan kipufogó nélküli zaj, amiből aztán kétféle audiovizuális ocsmányság bontakozott ki.

A piros sokak szerint a zöld egy árnyalata. Kétféle gyökér van: az egyik nem veszi észre a piros lámpát, a másik meg leszarja. Itt nem csak azokról a vagány robogósokról, biciklisekről, autósokról beszélek, akik nem várják meg, amíg zöld lesz, és elindulnak előbb, mert úgy ítélik meg, hogy úgysem jön senki. Hanem azokról is, akik magukra nézve bocsánatos bűnnek tartják, hogy átcsúsznak a piroson. Esetleg harmadikként a sorban, két másik piroson áthajtót követve. 

Az alábbi eset nem ennyire durva: itt egyetlen autó ment át a piroson. Szubjektív élmény beszámoló következik.

Tahóblogot kéne csinálnom, azokból ugyanis több van, mint robogóból. Nem nagyon kéne szervezkednem, hogy írhassak valamiről.

 

Olasz konyha magyar fűszerrel: Szabó Éva iparművész keresztezte a két kultúrát. A Kalocsáról származó művészt a népművészet mai alkalmazása foglalkoztatja, így hosszas munkával, ecsettel kifestette Aprilia Scarabeóját. A fotókon kalocsai népviseletben motorozik Szántódon, 2012. május 8-án.

Tekintsd ezt persze pletykának, mert nem fogok sem interjút csinálni, sem bizonyítékokat szolgáltatni, de megvolt az első konkrét eset, amit hallottam.

Ezer éve megy a kamuötvenes divat, a röhejes költségek miatt az utóbbi tíz évben szinte alig hoznak be olyan 125-ös robogót, amit le is rendszámoznak. Persze sokan nem szeretnének motorra levizsgázni, a B-vel legálisan vezethető teljesítmény meg nem elég.

Van egy olyan mánia, hogy a népek szeretnek mindenre Ferrari jelet tenni, ha piros. Még akkor is, ha az uram bocsá' nemhogy nem olasz, hanem egyenesen egy Peugeot 206-os: Siófokon van erre egy szép példa.

Az új Piaggio Zip cseppet sem Ferrari, de legalább olasz, és szép. Már magamtól kiszúrtam Tibinél, aki megerősítette a ferraritlanságot: köze sincs a Enzóékhoz, a menetteljesítményekben sem. A Zip ugyanis négyütemű, ezért Tibi óvatosságra intett, mondván, ez baromi lassú, mert még a gyári fojtás is benne van. Nem gyorsul, de amikor megindul végre, akkor pont vége van, ötvennél megáll.

A Totalcar Égéstér legutóbbi adásában a segédmotoros rendszámozásról volt szó. Hallgasd meg, érdemes, el lehet ütni mp3 lejátszóval egy unalmas órát, amit a dugóban töltenél. A hasonló audiotermékek roppant haszna az is, hogy türelmet, de koncentrációt nem igénylő sportokat könnyű túlélni vele: el tudsz menni az Égéstérrel futni, igaz a címével ellentétben azért ettől nem ég jobban a zsír. (De soha ne motorozz égéstérrel vagy zenével a füledben!)

Kell tennem azonban egy kis kiegészítést, mert az élőszöveg és a közösség varázsa néha akkora lendületet ad, hogy a témák sodródásában kimaradhat bizonyos jelentős kérdések mélyebb kivesézése.

Zách Dani már lassan az első számú oknyomozóvá vált a szerkesztőségben, legalábbis innen külsős szemszögből nézve. Most azonban egy picit mellé vagyunk lőve: felhívta az ORFK-t, ahol megnyugtatták, azért nem olyan egyszerű egy robogót/segédmotort ellopni, mert a rendőrség alvázszám alapján körözni fogja a járművet.

A helyzet azonban az, hogy egyrészt ez nem újdonság, másrészt baromi ijesztő, hogy a hivatalnak ennyire fogalma sincs a valóságról.

Mindenki tudja, hogy ha végigüljük a bejelentés felemelő procedúráját ahol órákig váratnak majd, esetleg flegmáznak is velünk, akkor ügy lesz, körözni fogják, hogy két hónap múlva kapjunk egy nyomozást megszüntető határozatot. Feltéve ha nem beszélnek le rögtön a feljelentésről. (Nem állítom, hogy ez általános, de az én első lopott robogómnál ez volt, a másodikat már be se jelentettem.)

Az a gond, hogy a körözést pont kenhetjük a hajunkra. A lopott laptopot, videokamerát is „körözik” a száma alapján – ettől meglesz?

Van néhány apró probléma, amit megemlítenék az Égéstérben elhangzottakkal kapcsolatban:

1. Volt legalább 20 robogóm. 3 évig futárkodtam, sok minden történt: büntettek járdán parkolásért (!), kértek hivatásos jogosítványt, üldöztek, buziskodtak, ezerszer feljelentettek, de SOHA nem ellenőrizték az alvázszámot. Ismertek valakit, akinek ellenőrizték valaha? De ha most a nagy lelkesedésben elkezdenének mindenkit levadászni, hogy alvázszámot ellenőrizzenek, örülnénk?

 2.  Ha körözés alapján megfognak, hogy lopott a robogó, szerinted mi történik? Igazolod egy adás-vételivel, hogy szerinted a tied. Megkeresik az előző tulajt, ő opcionálisan vagy mutat egy másik adásvételit, vagy azt mondja, az adásvételi elveszett, nem őrizte meg. (Egyes nepperek manapság 1 db adásvételit készítenek, neked, mert őket nem érdekli.) Ha hosszas tökörészés után elveszik  robogódat és visszaadják az eredeti tulajdonosnak, mi történik? A tolvaj szempontjából pont semmi. Ha közvetlenül a tolvajtól vetted, akkor sem tudják ráverni. Te a pénzedet buktad, de ő semmit nem veszített, ugyanúgy megérte neki ellopni. Visszatart ez egy piti tolvajt? Pont leszarja. Az első eset után majd mással fogja eladatni. És akkor itt még nem beszéltünk arról, hogy orgazdák vagy teljesen ártatlan kereskedők is lehetnek a láncban.

Nézzük fordítva: felajánlanak neked egy lopott ötvenest, bagóért. A lelkiismereteden kívül mi tart vissza, hogy megvedd? Soha nem buksz le, lásd 1. pont, de ha mégis, a legrosszabb eset az, hogy elveszik tőled. De még az is esélyes, hogy az eredeti tulajdonosnak polgári perben kell bizonyítania az igazát.

3. A "miért ad biztonságot a rendszám" kérdéskör marhára evidens kellene, hogy legyen, de el nem hangzott erre válasz. A rendszám azért ad biztonságot lopás ellen, mert egy rendszámos jármű papírok nélkül nem tudja legálisnak álcázni magát. Jelenleg egy ötvenesen semmi sem árulja el, ha lopott. Arra pedig nincs kapacitása és infrastruktúrája a tolvajoknak, hogy okmányokat hamisítsanak, valószínűleg nem is érné meg szarakodni vele.

Szóba került, hogy nincs statisztika: nem hiszem, hogy nagy logika kell annak kitalálásához, hogy melyiket könnyebb értékesíteni és melyiket érdemesebb ellopni: egy hivatalos okmányokkal rendelkező járművet az eredeti okmányai nélkül, nyilvánvalóan lopottként, vagy egy mindössze sajtpapíros adásvétellel legális járművet. Olyan kérdés ez, mint hogy vajon hova megy be a besurranó tolvaj: a tárva-nyitva hagyott kéróba, vagy a hatféle zárral, biztonsági őrrel és őrkutyával védett objektumba?

De segítek: nekem volt eddig kb. 25-30 autóm (hadd ne számoljam össze), 8 rendszámos motorom, kerekítsük ezt 30 rendszámos járműre. Volt kb. 20 robogóm. Egyetlen egy rendszámos járművet nem loptak el tőlem, de robogót kettőt is, azaz a készlet 10%-át. Mégpedig ebből az egyiket 2, azaz kettő hét alatt, pedig egyik sem volt értékes. Kérdezzetek körbe bátran másokat is erről az arányról!

Eszembe jut egy régi sztori: egy észlény ismerősöm vett egy tíz év körüli kompakt autót, legyen ez egy Golf. 30 rugóért. Mennyi? 30! És megkért szegény pára, hogy vigyem el neki a házuk elé, mert neki nincs jogsija. Kiderült, hogy forgalmi, az nincs, mert tulajdonképpen lopott, de azért rábeszélte egy aljanép féreg ismerőse, hogy vegye meg tőle. Ez a barom meg örült, hogy van autója. Én csak azt kérdeztem: és mit akarsz vele csinálni? Elásod? Nézegeted vitrinben? Mert eleve én nemhogy el nem viszem neked, hanem tudni se akarom melyik az, idióta.

Erősen javasoltam neki, hogy nyelje be a 30 rugó buktát és a közelébe se menjen többet, mert ezt tuti körözik. És ilyenkor két és fél verzió van: ha ez eredeti rendszám van rajta, bukta. Ha nincs rendszám rajta, bukta. Ha lopott rendszám van rajta, kevesebb eséllyel, de bukta.

Na ez különbözteti meg a rendszámos és rendszám nélküli járművet: egy körözött robogón messziről semmilyen azonosító nem mutatja, hogy gázos, a rendőr a színe vagy a típusa alapján nem fog utánamenni. De egy körözött rendszámmal rögtön megvan: ez azért erősen más, mint a körözött alvázszám. Másik rendszámot lopni pedig macera, de azt is azonnal körözni kezdik. Vannak itt még variációk, de a piti tolvajok számára ezzel megszűnik a könnyű pénz lehetősége.

4. Kicsit más, de ide tartozik: a segédmotorokkal (nem csak robogókkal) elkövetett 27%-nyi személyi sérüléses balesetet nem nagyon kéne úgy tálalni, hogy esetleg úgy értelmezzék, hogy 27%-nyi robogós részegen robogózik.

A statisztika nyilvánvalóan főleg a szokásos kocsmából hazafelé árokba borult prosztók miatt erős. Nem tartom életszerűnek, vagy legalábbis jellemzőnek, hogy a Budapesten vagy bármelyik városban robogózók ittas vezetés miatt balesetet okoznak.

A tavalyi statisztika szerint 1819 közúti balesetet okoztak biciklisek (!), amivel megelőzték a teherautósokat, buszvezetőket, motorosokat. (Nyilván ebben is benne vannak a kocsmából, rozsdás szarral, erős kígyózásban hazatérő alkeszek, nem csak a városi, agyatlan, de öntudatos trendbiciklisták.) Azaz a segédmotorkerékpár-balesetek a jóval a biciklisek alatt levő motoros halmaznak is csak egy részét alkotják. Ez a becslés szerinti 400 ezres állományhoz képest elenyésző.

Egy másik, 2010-es statisztika szerint a segédmotorosok a balesetek 5%-át okozták, 812 esetet.  Azaz kevesebbet, mint a 6%-os gyalogosok!  240 részegen árokba borult vagy egyéb módon sérült Babettás, vagy egyéb kocsmajáratban futó szockó segédmotoros idióta cseppet sem irreális. Én nem keverném ezt össze azzal a réteggel, akiknek a TC szól: a mai modern robogók felhasználóival. Ők nem a kocsmába járó réteg. 

Ne feketítsük be a segédmotorosokat, véletlenül sem. Sok barom van, én is mindennap látok egy debilt, aki úgy gondolja, robogóval nem kell végigvárni a pirost. De a robogósok nem ittas vezetők. A segédmotoros/robogós kultúrától nem félni kell, inkább elfogadni, mert a jövő közlekedési eszközei. Hiába hangzana jobban, ha inkább űrhajót írnék.

5. Végső pont, a legfontosabb, ahol látszólag ellentmondok a fenti érvelésemnek: ebben az elmebeteg országban, ahol a B125-öt nem tudták normálisan megcsinálni, ahol elsősegélycsomaggal szopatják a népet úgy, hogy az ORFK egyenesen konzekvensen HAZUDIK, nem nagyon kéne az ötvenes rendszám miatt lobbizni és ötleteket adni újabb lehúzáshoz. Erre nincs itt a megfelelő idő. Minden szarral együtt az utóbbi időben megfordult a véleményem és meggyőződésem, hogy jobb, ahogy most van.

Európa legnagyobb fitnesz szakkiállításán jártam, aminek az égvilágon semmiféle robogós vonatkozása nem lett volna, ha nem akadnak azért Németországban is hülyék. Elképesztő, de találtunk egy olyan kisvárost, ahol senki sem beszélt angolul. A kiváló indiai étkezde még hagyján, de hogy a hotelben sem, az kissé gáz. Az alapos tájékoztatás következtében történhetett meg az, hogy amikor indultunk volna vasárnap reggel ötkor haza, a kaput zárva találtuk.

Colos barátom lóbaszónindzsa-ugrással átvetődött a kerítésen, ahol talált egy olyan telefonszámot, aminek a végén angolul szólalt meg egy álmos hang. Aki csodálkozva kérdezte, hogy miért nem nyitottuk ki a szobakulcson levő másik kulccsal a kaput. Hát azért bazeg, mert 1.) senki nem mondta, hogy zárva lesz, 2.) senki nem mondta, hogyan kell kinyitni, 3.) leraktuk a kulcsokat a recepción, és az a kulcs nyitja a bejárati ajtót is, ezért már nem tudunk visszamenni, mert csak belül van kilincs. Így végül azt mondta, ő nem tud jönni, mert messze lakik, de fél órán belül küld valakit.

Milliméterre pontosan 30 perc múlva megjelent a nem éppen kommunikációs zseni recepciós nyanya robogóval. Nem nyugdíjas C-Merci, hanem kínai robogó, Lidl sisak, motorosruha. Nem csak nálunk drága a benzin!

Ezenfelül nem sok robogót láttam, aminek az is az oka, hogy az expo-hotel-indiai csehó útvonalon kívül sehol sem voltunk, egy valamin azonban rögtön megakadt a tekintetem az expo bejáratánál: egy piros Zoomeren.

Erről eszembe is jutott, hogy nemrégiben a bangkoki motor show-n bemutattak egy új, koncepció fázisban levő Zoomert, a fantáziadús nevű Zoomer X-et

A koncepciózoomer elég futurisztikus, kevésbé kelt csöves munkagép benyomást, már ha észleljük, hogy a dizájn eddigi alapját adó vázcsövek teljesen eltűnnek egy műanyag burkolat mögött. A formaterv így is próbálja a megszokott formát hozni, de engem mégis inkább egy kilencvenes évekbeli sci-fi film kellékjárművére emlékeztet, mintsem a jelenlegi, mopedrallyért kiáltó Zoomerre.

Műszakilag a robogó tuti ott van a szeren: arra is volt idejük, hogy a vaskos felfordított első teleszkópszárakat szemből x alakúra mart villahidakkal prezentálják, és igényesnek néz ki a műszerfal-konzol is. (Hacsak nem valami műanyag gagyiság van itt a háttérben.) Még endurós kézvédőre is futotta. A hátsó sárvédő ugyan lehet, hogy jelképes, de pofás, a hátsó rugóstag pedig tuti nem gagyi.

Az elsőre húbazmeg faktoros járművet azért élőben lenne jó látni, hogy komolyabban ítélkezzünk fölötte. Erre azonban nem nagyon kerül sor mostanában, mert ha lesz is valaha gyártás, az még odébb van, hogy ilyennel ralizzanak a magyar mezőőrök.

Minden reggel, amikor leállítom a robogómat a szerkesztőségi parkolóházban, egyetlen kérdés dörömböl az agyamban: miért nem kezdtem én ezt sokkal hamarabb? Biztos, hogy nem voltam normális. Robogózni nagyon jó! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne gyorsan és olcsón közlekedni városban, időt, benzint és parkolódíjat spórolni.

Hogy mit húzzak a testemre, nekem is nagy dilemmát okozott a kezdetekkor. Kérdezgettem mindenkit, hogy milyen sisakot, milyen kabátot, kesztyűt vegyek. De nagyon megoszlanak a vélemények, mindenki másra esküszik.

A szerkesztőségen belül is szenvedélyes viták alakultak ki: ember legyen a talpán, aki ezek után eldönti, hogy kell a protektor vagy sem, illetve nyitott vagy zárt sisak a jó. Mert a nyitott sisak kellemesebb, jobban lehet benne látni, viszont a zárt sisak védi az állat is. Felnyithatóból állítólag csak a nagyon drága a jó. Mindennek van előnye és hátránya. Ebbe inkább nem is mennék bele. Valójában csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy milyen minőségű, mennyire divatos ruhákat veszünk.

Én nem akartam a robogóm áránál többet elkölteni a ruhákra, bár nem tagadom, egy autó árát is könnyen el tudtam volna. De nem a Dakar ralira készülök, és nem is fogok kétszázzal száguldozni az autópályán. Mindössze annyi a célom, hogy az 50-es robogómmal városon belül eljussak A-ból B-be, és ha valami baj van, akkor védjen valamit a ruha, ne a bőröm kopjon.

A közép vagy inkább alsó árkategóriát lőttem be. Szerencsére már erősen szezon vége volt, amikor vásároltam, október-november, ilyenkor ki lehet fogni nagyon jó cuccokat szinte féláron.

A sisakom egy piros nyitott LEM sisak. Nekem az volt az elsődleges szempont, miután eldöntöttem, hogy nyitottat veszek, hogy feltűnő színű legyen. Jól látsszon az úton, észrevegyenek az autósok. Szerintem erre a legjobb színek a fehér, piros, narancs, és világoszöld. Ha valaki ilyen sisak vásárlásán gondolkodna, arra figyeljen oda, hogy a plexije rövid, és a szél pont bevág az ember szemébe.

Már a robogós sebességnél is kell alá szemüveg. Nem tudom, lehet-e hozzá kapni nagyobb plexit, de ahogy nézegettem, általánosságban egy külön plexi majdnem annyiba kerül, mint maga a sisak. És mivel volt szemüvegem – az ejtőernyős ugrószemüvegem tökéletes megfelelt a célnak – nem vettem külön motorosat.

Ez egyébként eredetileg zsoké szemüveg, igaz, már ejtőernyős berkekben is oldschool-nak számít, de nekem tetszik, ráadásul mázlimra színben is passzol a sisakhoz. Ugye azért ez is egy szempont! Amúgy a sisak kényelmes, és tényleg feltűnő.

Én hordok alá sisakbélést is, amivel mindig jól szórakoztatom a kollégákat, de nem érdekel, hogy néz ki. A sisak alatt nem látszik, és így nem lesz undorító fekete a bukóm belseje.

A kabátom egy bélelt Mugen race szövetkabát, hasonló ahhoz, amelyikről már írtam korábban. Télen nem ezt hordtam, csak idén tavasszal vettem elő. Talán a bélése egy kicsit vékonyabb, mint a shoxosnak, elől nem ér teljesen össze, tehát a zippzár alatt nem fed, de nem fázok benne különösebb aláöltözés nélkül sem. Sőt, hamarosan ki kell venni belőle, mert már nagyon meleg lesz. Amúgy kényelmes, van rajta néhány piros felirat, fényvisszaverő csík, amitől sokkal csinosabb és határozottan feltűnőbb, mint a fekete. A protektorok pedig tapinthatóan jobbak, keményebbek benne. Amúgy mindent tud, amit a másik is: elvileg vízálló, de masszív esőben még nem próbáltam.

Mivel én ősszel kezdtem a robogózást, mindenből téli, meleg darabokat vettem először, amik még most tavasszal is elkelnek. Például hordom még a motoros nadrágom, amit a sima farmerre veszek rá. Kordura, vízálló, van benne protektor, összezippzározható a kabáttal, de télen már fáztam benne. Volt, hogy rávettem még egy svéd katonai alsót, ami ugyan nem szép, úgy néztem ki, mint egy teletubby, de cserébe nagyon meleg. Úgy elviselhető volt, de a térdeim még mindig fáztak. Ha melegebb lesz, vennem kell egy külön feltépőzárazható térdvédőt, ha nem szeretném védelem nélkül hagyni a térdeimet. És nem csak az eséstől, hanem a széltől is védeni kell. Egy jó térd izület, illetve kettő sosem árt, főleg, ha szeretné az ember sokáig használni olyasmire, mint járás, ugrálás, síelés, ejtőernyőzés.

Aztán ott van a bakancsom, semmi külön motoros csizma, szerintem teljesen megfelel egy jobb bőr bakancs, amiben például túrázni megy az ember. De az enyém télen sajnos hideg volt, csak úgy, mint a gore-texes csizmám. Téli motorozáshoz mindenképp egy speckó motoros csizma kell. Nyárra viszont ez megint meleg lesz, egy könnyebb robogós cipő lesz a megoldás, amit már 15 ezer forinttól lehet kapni.

A kesztyűvel voltam leginkább bajban. Kicsi kézre nehéz téli motoros kesztyűt kapni. Eleinte egy kölcsönkesztyűt hordtam, ami nagy volt rám. Később vettem egy kormányra applikálható kézmelegítőt, de sajnos ebben is fázott a kezem, bármilyen síkesztyűt vagy bármit vettem alá. Aztán el is lopták a muffot, de annyira nem bántam, mert tényleg semmit sem ért.

Következő télen a létező legdrágábbat fogom megvenni, talán abban nem fogok fázni.  Most a síkesztyűt és egy orosz bőr pilótakesztyűt használok felváltva, attól függően, hogy mennyire van hideg. Ez utóbbi egy nagyon finom minőségű bőrkesztyű, csuklónál összehúzható, a kézfejen vastagabb betétekkel, és még annyira új, hogy kicsit nehezen hajlanak az ujjai. De ahogy közeledik a nyár, ezt is cserélnem kell egy légáteresztő, protektoros változatra.

Szóval nem egyszerű a ruházkodás, ha valaki motorozásra szánja magát. Készüljön fel rá, hogy a robogó/motor megvásárlásával nincs vége a dolognak, még ugyanannyi el fog menni ruházatra. Ha télen-nyáron, akkor szorozzuk meg kettővel.

A kis termetű lányoknak annyi előnyük van, hogy sok mindenből jó a gyerekméret (például aláöltözőkből, kesztyűből, nem vicc) illetve a bennragadó kis méreteket sokszor akciósan meg lehet venni.

Saját számításaim szerint az én kezdő szettem kb 55 ezer forintba került, úgy, hogy a kabátom leárazva volt 25 ezer, a sisak 22 ezer, a nadrágot használtan vettem egy barátnőmtől 3 ezerért, szemüveg, síkesztyű megvolt, a pilótakesztyű szintén, ismerőstől kaptam.

A muff 5 ezer forintba került, de ugye az már mást boldogít. Ha a meglévő dolgokat is venni kellett volna és ha hozzáadjuk a nyárra még hiányzó darabokat, akkor biztosan túl leszek a robogóm árán.