Ránézésre ez az ötvenes endurók királya. Méretre nagyobb mindnél, arányai jók, ha valaki rámókol egy 130-as hátsó kereket, az emberek 99 százaléka nem jön rá, hogy mekkora. Ötvenesenduró-rutin nélkül az ötvenesekre hagyományosan maximum Simson méretű járművekként nézünk, így meglepő az ülésmagasság is, de az RX-nek van egy nagyon jó extrája: a középállvány, ami állva még magasabbnak mutatja. Valahol már ez is jelzi a minőséget.

 

Beszélhetnék itt a műszerfalról, de ezeken a 150 ezer forint alatti használt példányokon általában nem működik. A faridom alatt található, hátsó váznyúlványra hegesztett fém kapaszkodó szintén pozitívum, amikor pakolászni kell, vagy kihúzni a dzsindzsából, ahova rendeltetésszerű használat esetén gyakran beragadsz. Kategóriájában kevés motor rendelkezik ilyen extrával. Elöl igényes sárvédő merevítést találunk, ezen a példányon pedig alu markolatvédőket.

Az Arrow kipufogó gyári, dombornyomással hirdeti magáról, hogy minőségi. Elöl felfordított teleszkóp, hátul hagyományos központi rugóstag, állítgatni nem tudom, lehet-e, mert eszünkben sem volt, jó így ahogy van. A fékekről sokat nem érdemes elmélkedni, mert jók: ebben a kategóriában nem általános a vajpuha, jól adagolható első fék.  

 

A motor Mogyié, a haveromé, aki kezdő motoros és nem kéne még meghalnia. A Balaton-felvidéken vettük, ahol valamiért virágzik az ötvenesendurózás, legalábbis számtalan motort hirdetnek a nepperek, amelynek nagy része többé-kevésbé meg is felel annak a képnek, amelyet a tizenéves terephuszárok által hajtott, sufniban szervizelt motorokról gondolunk. Vagyis roncs.

Az olcsó motor keresése azonban sajnos ugyanaz a játék, mint amikor Twingót akartam venni az asszonynak: miután a fél országot bejártam romokért, rájöttem, hogy ha nem veszem meg az első tűrhetőt, akkor a projekt árát el fogom költeni benzinre. 100-150 ezer forint közötti kategórában sok eladó motor van, de jót nem lehet kapni, így valami be kell áldozni, és megvenni azt, ami a követelményeknek nagyjából megfelel. Különben könnyen találod magad abban a helyzetben, hogy már benzinre elköltötted a motorra szánt pénzedet.

A próbaút előtt egyszerű tesztet szoktam végezni: behúzom a kuplungot. Amelyiken a szokásos módon fél centit mozduló, szorulós, jól láthatóan elhanyagolt bowdenű kuplung van, azzal nem is foglalkozom.

A nepper által eredetileg hirdetett Rieju felejtős volt, de a fészerben bent állt még több eladó motor, köztük az RX. Ez már a próbaúton is megfelelt, kuplung volt rajta, vittük. A környezetemben mind közül ez volt  a legdrágább. Mégis ezzel kellett a legtöbbet szívni.

Az Aprilia RX 50 a kilencvenes évek legelején jelent meg. Az első típus még kissé szögletesebb volt, de pár év múlva a modellváltáskor elnyerte azt a formát, amely a mai napig gyakori a magyar használtpiacon és amiről a cikk is szól.  Ez a típus 2003-ig gyártották, mi persze 2004-es évjáratként vettük, de ennyiből lehet 1994-es is. Igaz, a kipufogó alapján az azért újabb típus.

A blokk kezdetben tudomásom szerint nem, de a második típusnál már Minarelli volt, ennek készültek verziói 3-tól 6 sebességesig. Amiben mindenki egyetért: Minarelli AM6 blokkosat érdemes venni. Mogyié is ilyen.
 

A menetteljesítményekről beszélni kell. Vagy nagyon jó az RX, vagy hetvenes henger van rajta, de tudomásom szerint ez széria, az eladó meg hülye lett volna nem dicsekedni egy tuninghengerrel. Mindenesetre alacsony fordulaton harmatgyenge, Simson-fíling, de krosszmotorosan kiforog és akkor bizony veszi a lapot. Baromi jól megy, még akkor is, ha nem mindig tud önerejéből elforogni az erejét meghozó fordulatszámig, csőgázon küzdve sem.

Ilyenkor az MZ-sek számára jól ismert módszer következik: egyszerűen vissza kell bökni egy sebességet, és megindul, mint a mérgezett egér. Sebességet nem mértünk, mert az óra nem működik (a fordulatszámmérő sem), de terepen bőven elég, és azt merném mondani, közútra is jól használható kezdőmotornak.
 

Az én 100 kilóm alatt eléggé beül az eredeti kiállásához képest, viszont a puha ülés és a rugózás komfortossá, sok órán át elviselhetővé teszi. A méret illúzióját a széles kormány is segíti, ami egyáltalán nincs magasan, így elég laza testtartást tesz lehetővé. Simán kényelmesebb a többi típusnál.
 

Ha a konkurenciát nézem, az RX messze komolyabb motor a Rieju RR-nél, a CPI SX-nél (annak igényes láncvezetése és egyéb trükkös részletei ellenére) vagy a Derbi Sendánál. A gond az, hogy egy jó RX 2 kiló magasságában van, az olcsóbbakon fel lehet fedezni a gondos tizenéves tulajok keze munkáját.
 

A Mogyival való közös motorozások a kelleténél gyakrabban voltak igen rövidek. Azt hinnétek, kitalálom, hogy vagy zsinórban háromszor egymás után csak a benzinkútig jutottunk, pedig nem.  Először a kuplungbowden szakadt el, de akkor még megoldottuk úgy, hogy Mogyi jött az enyémmel, én meg elvoltam az övével kuplung nélkül is.
 
Elmentem újat csináltatni a Reno udvarban levő bowdeneshez. (Akik nem a haverjaim, mint mondjuk Tibi, mégis bátran ajánlom őket, ha ilyen problémád van.) Ők profin legyártották nekem az új kuplungbowdent, de előtte elmesélték: nem csoda, hogy elszakadt, mert MZ bowdent tett bele valami barom.
 

Aztán egy másik alkalommal elszakadt a gázbowden is. Próbáltam ugyan a hajdanán alkalmazott ujjamra tekerős módszerrel húzni a gázt, de nem működött, azt a napot teherautós mentéssel folytattuk. Akkor még nem gondoltam, milyen tortúra lesz ebből.
 
Nem úsztam meg ugyanis bowdenjavítással. Az egy dolog, hogy csak a vége szakad le, hiába csinálják ugyanolyan hosszúra, mindig túl hosszú lesz. Ez valami X-akta jellegű természeti alaptörvény, és azért kellemetlen, mert újra szét kell szedni a karburátort, amelynek fedélcsavarjai ráadásul hülye helyen vannak - pont nincs hozzá jó csavarhúzóm.

A probléma szintén nem gyári eredetű, hanem olyan emberek beavatkozását sejteti, akiket én úgy hívok, hogy nemokos. A nemokos ember képes a gázbowden állítócsavarját elhagyni, majd ő, vagy egy másik nemokos bicikli fékbowden spannolóval helyettesíteni. Az RX-en gyorsítós gázmarkolat van, hetes furattal, valóban sehol nem lehet csavart kapni hozzá. Az MZ-é kicsi, Vmax Zsolti kioperált egy Harley-ból egyet, az meg nyolcas, így túl nagy. 

Aztán rájöttünk, hogy valaki előfúrta már nyolcasra, de most a Harley ricnis kontraanyája nem fért el a fékmunkahengertől. Szereztem egy komplett nem gyorsítós gázkart, de azzal meg a szívatót nem húzta vissza. Megcseréltem a kuplung csavarjával, mert az gyári, az se fért el. Előredöntöttem a gyorsítókart, hogy ne érjen bele a fékbe, de hiába, nemhogy a kuplung nem akadt vissza, már be se akart indulni.
 

Na itt adtam fel: a hozzám hasonló fakezű hülyék ne szereljenek motort és kész. Kivittem Atiékhoz Vörösvárra, ahol Ricsi kezelésbe vette. (Ez a Ricsi nem keverendő össze a Robogószervizes Ricsivel, aki csak ígérgetett, de leszarta a Fos-projektet, azért elbuktam egy évi felkészülést.) Majd megtudom, van-e valami művészneve, de addig is: annyit kell tudni róla, hogy valami rettenet tuningrobogóval járkál, amit majd elkérek tesztre, és amire Ati pénzt merne tenni, hogy mindent legyorsul, ami robog.
 
Ricsi közölte, hogy minden rossz, még a karburátor is. A szívató tengelyétől én is tudtam, hogy durván lóg, de volt itt bónuszként mindenféle benzinfolyás is, így kicserélte a karbit, pontosabban kettőből épített egy jót.
 


A szivató eleve létkérdés az RX-nél, mert hidegen csakis szívatóval indul. Eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy a régi MZ-s recept működik itt is: szívató, gyújtás nélkül hármat rárúg (önindító nincs), gyújtás, pöcc-röff. Majd fél perc előmelegítés után fullgázra visszaugrik a szívató és melegítő üzemben indulhat a menet. Az RX vízhűtéses, úgyhogy nem indul meg rendesen hidegen, de nem is érdemes erőltetni az üzemi hőmérséklet előtt, ha nem akarjuk gyorsan elkoptatni a motort.
 
Jelenleg frankón indul, és úgy megy, mint egy álom. Más kérdés, hogy a Millennium Falconnal hoztam vissza,  és mivel lusta voltam rendesen lekötni, úgy borult el, hogy sikerült beszorulnia, engem pedig elkapott az ideg és kiszedtem így is, amit  a hátsó lámpabúra bánt. Így most azt keresgélek éppen.

 
Mogyi most csinálja a motorjogsit. Az ötvenes endurózásra azért beszéltem rá, hogy gyakoroljon valamivel, jöjjön velünk lazákat terepezni, tanulja meg a motor kezelését. Erre tökéletesebbet találni sem lehetne az RX-nél, de megvan az ára. És a fentieken kívüli apró-csepró dolgokat már nem is említem, amelytől simán megmarja magát az, akinek nincsenek motorszerelő ismerősei, vagy önmaga nem tudja megcsinálni. (A harmadik benzinkútig való endurózásunk mondjuk már nem az Aprilia hibája, nekem volt defektem.)  Mogyi majd el akarja adni, hogy rendes motort vegyen az A jogsijához, de sok víz lefolyik még  a Dunán, mire azt a kezébe veszi. Így most arra próbálom kondicionálni lassan, hogy városban is merjen közlekedni az RX-szel.

 

Akinek csak B vagy kismotor jogsija van, annak érdemes tudnia, hogy az ötvenes endurók között, sőt az összes segédmotor között az Aprilia RX 50 a legjobbak között van, és csak az ízlések különbőzősége miatt nem írom, hogy a legjobb. Az ára magasabb, mint a többié, természetesen csak kétütemű, de élményben meglehetősen közelít egy igazi motorhoz. Terepezős hobbimotornak meg szinte tökéletes, ha beletörődünk, hogy néha szervizelni kell.

Csakúgy, mint a legtöbb jobban sikerült típus, az RX jó motor, a hibáit csakis a tulajdonosainak köszönheti.