Ha Babetta, akkor mindenkinek a 207-es Linda-Babetta jut eszébe, mert aki annyira fiatal, hogy nem látta a Linda-sorozatot, az nagy eséllyel már nem tudja, mi az a Babetta. Az újabbik, már kétsebességes, röpsúlyos 210-es típus is igen népszerű volt nálunk, a segédmotor flotta nem elhanyagolható részét alkotják ma is, főleg vidéken, ahol tökéletesen meg is felelnek a napi használatra.

Őket féltik annyira rendszámozástól azok a szövegértelmezési problémákkal rendelkezők, akik nem értik: a rendszámozás/nyilvántartásba vétel reálisan 3-5 ezer forintos költsége még mindig csak fele egy alap u-lakat vagy lánc árának, de pont azt a piti tolvaj réteget teszi lehetetlenné, aki nem tud hozzá papírokat kreálni, és nem alkatrésznek lopja. Értem én, hogy a papa 20 ezres kismotorja miatt ne legyen rendszám: logikus, hogy emiatt ne tudjam igazolni normálisan a tulajdonjogomat, és az akár több százezer forintért robogót vásárlók ne tudják adminisztratíve megvédeni a tulajdonukat.

Sajnos nálunk csak ez a két típus alkotta a palettát, mert mire a csehszlovákok új típusokat fejlesztett ki, összeomlott a KGST piac, széthullott Csehszlovákia és a magyar import is megszűnt. Ez nem csoda, mert nem biztos, hogy árban és minőségben versenyképes lett volna a kilencvenes évek eleji robogóimporttal.

Pedig van egy-két érdekesség, sőt egy-két érdekes prototípus is.

A 210-es alapján készültek a 213, 215, 225, 226 és 228-as típusok, amelyeknél őrült nagy különbségek még a legelvetemültebb rajongókar sem kergetik extázisba. A 225-ös típustól felfelé az újabbak már berúgósak lettek, elmaradt a pedál. Ennek oka az volt, hogy a német piacon megszűnt a mopedekre vonatkozó előírás, miszerint a moped jogosítvány kategóriát max. 25 km/h végsebességű, pedálos járművek jelentik.

A kiscsávók nyilván nem akartak pedált, a berúgó menőbb volt, a piac pedig nagy úr. (Még a szocialista piacgazdaságban is láttunk ilyet, amikor kifejlesztették a padlóváltós Wartburgot, ez pedig már a kilencvenes évek eleje, a vadkapitalizmus időszaka.) Sőt: a 226-os típuson az automata váltót is felszámolták, kéziváltós lett, de tudomásom szerint ez csak prototípus maradt.

A Babetta történelmébe nagyban beleszólt a rendszerváltás. A Babettákat valójában nem (az akkor még csehszlovák) Jawa gyártotta: az északi-szlovákiai Považská Bystricá-ban levő Považské Strojárne gyár kezdte meg még 1955-ben a Jawa Pionier gyártását. 1971-től ők gyártották az utód Babettát is, a nyolcvanas évek közepén megjelent 210-es típus gyártására viszont a gyártást egy kisvárosba, délre, Gútára (Kolárovo) telepítették, ami egyenes út lett a csapnivaló minőséghez, mert az anyacég egy idő után levette a kontrollt.

Csehország és Szlovákia 1993-as szétválásával a Jawa és a kizárólagos kereskedelmi joggal rendelkező Motokov külfödlivé vált, sőt, jó néhány beszállító is. Ez, és a gyenge minőség nem volt a csehek ínyére, és ez konkrétan a Jawa név elvesztését jelentette: így lehetséges, hogy onnantól a Babetták már nem Jawák.

A piacok különbözősége miatt akadtak különlegességek, például a 210-est Amerikába speciális változatban exportálták, első ránézésre a Riga Delta rámókolt tankjával, ami motorszerűvé is tehetné, de nem teszi.

A kilencvenes években a Babetta a Riga gyárral együttműködésben látott perspektívát, így a Mini Riga alapján létrejött egy új típus a szlovák blokkal: ez volt a Stella, vagyis Babetta 134.

Az 1994 utáni, beburkolt verziót Mini Hoopernek nevezték el.

A Babetta egyik utolsó típusa a Sting. Új váz, új futómű, kerekek (alu is), új műszerfal, a régi, 210-es blokk új hengerfejjel, kétfokozatú automata berugós és pedálos változatban. Határozottan kiforrott dizájn, én bevállalnám, mint a Yamaha által gyártott névrokonát, kérdés hogy a kivitelezés minősége milyen volt.

A Steward a Mini Hooper átgondolása gyomorrontásos, éjszakai látomás jellegű műanyagkacsává. A koncepció igazából lehet, hogy nem rossz, csak hirtelen nem tudom eldönteni, hogy szörnyű-e és a legcsúnyább robogók közé kéne tenni. Egy biztos: a Babetta gyár utolsó dobásai voltak ezek.

A Babetta Tina egy nem sikerült koncepció: ez összecsukható kismotor, frankón, mint egy kempingbicikli. A gond az, hogy hiába csukod össze: ha berakod a csomagtartóba, (nyilván fektetve) kiömlik a benzin. Ezenkívül csak tolásra indult, ezért nem lett túl nagy siker.

A Tribeta háromkerekű haszonjármű-család, babszi alapon: állat lett volna, csakhogy ehhez gyenge volt a blokk, így Puch motorral oldották meg a hajtást.

A Babetta gyár 1997-ben bezárt, ami nem csoda, mert már a kilencvenes évek közepétől horrorisztikus legendákat meséltek a gyártásról: állítólag selejtes darabokat vittek exportra olcsón, de persze azt nem említették, hogy a motorok üzemképtelenek.

A Jawa közben újraindította a kismotorgyártást, állítólag normális gyártási körülményekkel, sokkal jobb minőséget tartva, mint a Babetta. Így még a robogógyártásig is eljutott, bár ma már nincs a kínálatban. Szívesen írnám azt, hogy újra gyártják a retro Jawa Pionyrt, de ez valójában nem Jawa, hanem a Moto-Scoot cég terméke, full kínai gyártásban. És ezenkívül van egy harmadik cég, aki szintén birtokolja a Jawa nevet!

Folyt.köv.