Leesett a hó, emberes mínuszok vannak, a sajtó úgy csinál, mintha természeti katasztrófa lenne, pedig a bal herémet tenném rá, hogy volt már ilyen máskor is. Mármint hó, csak rövid az emlékezet.

Speckó MBK Boosterrel könnyű

1995-től három telet nyomtam le motoros futárként, ami akkoriban ismeretlen munkakör volt a népnek, így a buszmegállóban álló nem túl okos droidok eléggé feltűnően mutogattam rám és röhögtek rajtam, ahogy lavíroztam a hóban. Akkoriban még nem volt újdonság a hó, ilyenkor motorozó barmokhoz azonban nem szoktak hozzá. Az fel sem merült, hogy esetleg nem szórakozásból csúszkálgatok, vagy mert elfelejtettem, milyen évszak van, hanem mert dolgozom: ez a munkám, hogy dolgokat vigyek motorral. (Napi 8-10 óra ütős: emlékszem, még álmomban is folyton a hátsó kerék csúszását korrigáltam.)

A futárszolgálatok ugyanis nem állnak le: a megrendelő teljes mértékben leszarja, hogy leesett a hó. Esetleg még inkább futárt hív, hogy ne az ő segge fázzon. A gyökerebbek persze bepanaszolnak a diszpécsernél, hogy sáros és havas ruhában jöttél a csomagért az irodába – managgger körökben is akad fogyatékos bőven.

Egy jó Simsonnal még könnyebb

Egyszer be is pisáltam félig, mert alig bírtam visszaérni az irodába. Ott a lift nem akart jönni és amikor berohantam a budiba, akkor tudatosult bennem, hogy miért nem jó az egyrészes termoruha. Féllábon ugrálva hámoztam le magamról. Amikor jéghideg kézzel megfogtam a cerkát, robbanásszerűen eleresztette a cuccot, bele a gatyámba.

Úgy kaptam ki, mint egy megvadult locsolócsövet. Szerencsére nem kellett hazamennem hogy átöltözzek, ugyanis nem befolyásolta a halmazállapotomat: a vízhatlan termoruhám is szarrá volt ázva, meg mindenem, bőrig. Semmit nem osztott már, hogy némileg behugyoztam, vagy sem.

Szóval az első tanácsom: télen, mínuszokban lehetőleg ne robogózzunk. A többit legközelebb.