Minden reggel, amikor leállítom a robogómat a szerkesztőségi parkolóházban, egyetlen kérdés dörömböl az agyamban: miért nem kezdtem én ezt sokkal hamarabb? Biztos, hogy nem voltam normális. Robogózni nagyon jó! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne gyorsan és olcsón közlekedni városban, időt, benzint és parkolódíjat spórolni.

Több barátnőm kérdezte, hogy nem félek-e robogózni Budapesten, mikor annyi motoros balesetről hallunk. De igen, bevallom, eleinte nekem is halálfélelmem volt egyes útszakaszokon. Például a zsúfolt Hungária körút nem egy kezdő pálya a szörnyű útminőség és a minden irányból nagy sebességgel közelítő autók miatt. A Lehel út és az Árpád híd közötti szakaszon olyan keresztirányú huplik vannak, hogy a San Francisco utcáiban érzi magát az ember: többet vagyok a levegőben, mint két kerékkel az úton. Az útminőség-ellenőröknek kiskerekű robogóval kellene járniuk a várost, biztos, hogy több útfelújítás lenne.

De a félelem legyőzhető, és az autósok 99%-a normális, segítőkész. Én sem vagyok nagyon vakmerő, keveset vezetek Pesten, és robogózni sem robogóztam előtte. Mégis azt mondom, hogy mindenki bátran vágjon bele! Aki elboldogul autóval a pesti csúcsforgalomban, annak a robogó sem fog túl nagy gondot okozni.

Hamar megszokható a nagy forgalom. Kicsik és védtelenek vagyunk az autókhoz képest, és az egész közlekedés olyan, mint egy interaktív videojáték, ahol bármely irányból bármikor jöhet bármi. Már név szerint ismerem az összes úthibát, és útminőség szempontjából azonosítom be az utakat.

Aztán ha már valamennyire belejöttünk, és elmúlt a kezdeti bizonytalanság, marad figyelem a robogózás élvezetére is: nekem a legjobban a szél és a sebesség (persze csak a relatív nagy sebesség) tetszik, szeretem az arcomon érezni a levegőt, hogy lobog a hajam, sok helyen lehet érezni a fák illatát is. És ez jó. Én személy szerint az autózásban nem tudok semmilyen élvezetet felfedezni, pláne nem Budapesten.

Szerencsére sokan segítettek, hogy mire figyeljek, hogy tapasztalatlanul is túléljem a kezdő időszakot. A sok tanácsból két dolog vésődött be erősen. Az első az, hogy ha lassan mész, az veszélyes, ne tötymörögj! A 30 km/h az Üllőin vagy a Váci úton lassú és veszélyes, ahol csak lehet, menj a képességeid szerinti leggyorsabban. Ez eleinte azért volt nehéz, mert nagyon figyeltem az úthibákat, hogy hol merre kerülgessem a kátyúkat, vályúkat, és egy nagyon rossz úton nem mertem gyorsan menni. De aztán ezt is megszokja az ember. Igyekszem kihasználni az Aprióm maximális képességét. Ez lámpáknál nagyon tetszik, jól gyorsul a kis drága.

A másik pedig az, hogy hiába lenne elsőbbséged, inkább nézd meg kétszer, hogy tényleg meg is kapod-e. Ha kétségesnek találod, tudj lemondani róla. De én azt tapasztaltam eddig, hogy az autósok rendesek, nagyon sokan lehúzódnak, hogy előre tudjon menni az ember, figyelnek a robogósokra.

Ezenkívül persze van még milliónyi dolog, amire figyelni kell: buszmegállókban felgyűrődött aszfalt, olajfoltok, középen szembejövő motorosok, hogy ne menj túl lehúzódva, mert akkor még jobban leszorítanak, hogy ne tegyem le a lábam, szépen, kis ívben kanyarodjak, stb. Mindenképp tervezek elmenni egy vezetéstechnikai tréningre, ahol tovább tanulhatok, hogy még biztonságosabban közlekedjek.

Egyetlen fájdalmas hátránya a robogóval járásnak számomra az, hogy kevesebb időm van olvasni. Kiesett az a napi egy óra, ami a metrón megvolt, és ez hiányzik, azóta alig haladok a könyveimmel. De nem is ragozom tovább, nekem nagyon bejött ez a közlekedési forma. Talán egy olyan 10-15000 km múlva már ügyes, rutinos robogósnak mondhatom magam.