Az ötvenegyes körzetből hozták a 'zufók, Willám Smith kapitány mentette ki nekünk ezt a példányt a csáposgenyók karmaiból, csak leslagolta róla az űrlény-nyálat.

Az Aprilia Area 51 hipermodernnek tűnik ebben az ezüst színben, jól át tudnak verni vele a nepperek: eladják neked 2006-osnak aztán pislogsz, amikor kiderül, hogy tíz évvel öregebb, ami persze csajban nagyobb gáz, amikor reggelre lejön a vakolat.

Amúgy zsírul néz ki: elől furmányos futómű, hogy szakszerűen fejezzem ki magam, mindenféle karok meg bizgentyűk, erősítik a technokrata hatást, ez bizony sokat ígérő dolog. Azt hiszed, mindjárt felpattansz oszt' olyat kanyarodsz, hogy sutty, leér az arcod és helyben körbeforog a füled, a sportmotorok elmehetnek a 'csába.

Zoli azt mondja, hogy valami nem jó a karburálással, vagy a variálással, izé variátorral. Én ezen nem variáltam, felpattantam a nyeregbe – jó nagy darab, zsírosseggű embereknek is kényelmes, de a csontosoknak is jó – és uzsgyi, mondtam szovjetül.

Zoli nagyon precíz, szerintem túlságosan is. A jelenség itt az volt, hogy először eléggé megindul, majd belanyhul és utána megint megindul.

Meggyőződésem, hogy az Aprilia Area 51 tervezőmérnökök zseniálisak voltak, és direkt így lőtték be. Ugyanis tök jól gyorsul kábé a megengedett segédmotor sebességig, majd jön a lanyh rész, ahol nem húz, de cserébe elég normális fordulaton pötyörög, ami ugye a záloga a kis fogyasztásnak és a hosszú élettartamnak. Lehet, hogy gyárilag itt volt megfojtva.

Aztán amikor sunyin átmegyünk illegálba és feljebb tekerjük, ismét emelkedik a fordulat és jön az erő, egészen csodálatos 120-as végsebességig. Legalábbis ilyesmit hazudozik mindenki azokról a robogókról, amelyekkel és soha, de soha nem tudtam óra szerint nyolcvannál, de inkább hetvennél többet menni. Ez esetben lehet, hogy hetven volt...

Szerintem ez az Area 51 ideálisan megy. Hibajelenség? Azt javasoltam Zolinak, nehogy megjavítsa.

Persze lehet nem bírt magával, mert ő az a fajta, akitől pont vennék robogót, mert mindent vérprecízen felújít, mondjuk nincsenek is nála hatvanezres kategóriák. De nem veszek robogót, fuj.

Az első, függőcsapszeges futómű viselkedése persze paraszthajszállal különbözik csak egy átlagosan jó mezei robogófutóműtől, kár, hogy lefelé. Kövér test, nagy kerekek, jól néz ki, de láttam más színben is - úgy már azonnal látszik a kora. Van egy oldszkúl különlegesség is: indexelés-megszüntető gomb. Ez már akkor sem volt divat, amikor az Area 51 - némi túlzással húsz éve – megjelent, sőt, nemhogy divat nem volt, nem nagyon alkalmazták. Idegesítő is rohadtul: vagy billenő/csúszó kapcsoló a sztenderd, vagy ugyanazt kell megnyomni, hogy abbahagyja, de ez a külön gomb nagyon ótvar.

A közepe olyan, mint Ferrariban a kardánalagút, a benzintank betöltője is ott található, olyan versenymotoros fílingben, de lehet repülőhöz akart hasonlítani, pontosabban (homlokra csap!) ufóhoz. Dupla tartályunk van, kamuból, az egyik csak ál-betöltőnyílás. Az ülés alatt találjuk az olaj és buksitartó.

Dramaturgiailag nem illik ide, de Brembo fékek vannak, ami nem csak márkanév, hanem működik is, nem is rosszul, de azért a függőcsapszegizé futúművel, 13-as kerékkel, vastag gumival, nagy testtel, rezós kipufogóval, kvarcóraműszerfallal sem tudja azt a sportosságot, amit a külső sugall.

Lehet most sírva egyenesítik a kaszát a tulajok, de ha mellé rakok egy hasonló állapotú Motowell Magnetet, nem lesz ordenáré különbség, csak annyi, hogy abból nemrég még két kilóért újat lehetett kapni akciósan. (Azóta sajnos áremelés volt.)

Oké, akad 130-ért is Area 51, de az nem Zoli által felújított, null kilométeres blokkal, hanem mondjuk 10 ezer km-el a órájában, ami marha reális, gondolhatod. Az olasz nyilván hülye, és azért vesz hiperfutóműves szuperdizájn robogót, hogy napi egy km-t használja oda, majd egyet haza.