Előfordul, hogy ismerős vagy az  ismerős ismerőse robogót keres és jön a kérdés: milyet vegyen? Most éppen a Becsületesneppernek próbálunk támpontokat adni a levlistán, hogy ő támpontot adhasson az öccsének. Ugyanúgy, mint amikor ő segít nekünk autóban, csak ez jóval nehezebb ügy. Autókból ugyanis mindig van valami elképzelése az embereknek, ott egyértelműbb, hogy sokféle célú autó létezik, azonban első blikkre senki sem gondol arra, hogy ez így van a robogóknál is.

Persze, ha kategorizálunk, nem olyan nagy a szigor, de vannak egyértelmű különbségek. Azért nem érdemes az egymillió típus közül vaktában ajánlgatni, mert itt is érvényes ökölszabály: úgyis azt veszi meg, ami neki tetszik.

(Én már számtalan ismerősömnek ajánlottam rentábilis, fenntartható, praktikus, problémamentes és senkinek sem fájó típusokat, mint a Toyota Corolla. És végül mind BMW-t vett. Dízelt, kettős tömegű lendkerékkel. Amelynek nagyszervize a fenti Toyota árába kerül.)

A levlistán csaptam virtuálisan a homlokomra, hogy sosem írtam még meg a legegyszerűbb robogó vásárlási tanácsadót, azaz a kritériumokat, amelyeket fel kell vetni, mielőtt egyáltalán típust keresünk vagy ajánlunk. Nyilván itt nem szempont, hogy mekkora a család, de mivel minden vásárlás érzelmi döntés (a 100-150 ezres kategóriában már biztosan), ezért lazán adhatunk pár irányvonalat.

Szerintem simán rajzolhatunk erre egy folyamatábrát, ami rögtön két választási lehetőséggel kezdődik, aszerint, hogy mit akarsz:

A.): Igásló
B.): Élmény / szórakozás

Nyilván van átfedés, de itt azt kell nézni, melyik a fontosabb. Nyilván, ha igáslovat akarsz, nem fog senki hiperszuper sportrobogót ajánlani, amit könnyebben lopnak, nem annyira strapabíró, és amelynek nem biztos, hogy jót tesz külsőleg, ha nagy dobozokat aggatsz rá, a disznókat meg a lábtartón hordod vágásra. Itt a megbízhatóság a fő szempont és az, hogy a szervizelhetőség ne legyen problémás. A B csoportban nyilván a külsőt szelektáljuk először, és abból keresünk olyat, ami nem fog záros határidőn belül beszarni.

Az A csoportot kétféleképpen szegmentálnám:

A1.): Kiskerekű. Tipikus példák: Yamaha Jog, Piaggio Zip, Kymco Agility stb.

A2.): Nagykerekű: Aprilia Scarabeo, Kymco People, Piaggio Liberty stb.

Ehhez nem nagyon kell magyarázat. Ezen irányelvek szerinti szelekció után már tapogatózhatunk arrafelé, hogy két- vagy négyütemű. Mindez nem azt jelenti, hogy csúnyák; nyilván itt is dönt a külső, de ezek azok a sokcélú motorkák, amelyek nem specializáltak úgy, mint a következő csoport.

A B-csoportban a külső alapján a következő kategóriákból érdemes választani:

B1: Wannabe-superbike. A sportos robogókkal szimpatizálóknak nyilvánvalóan a nagykerekű, sportos idomzatú típusokat kell ajánlgatni. Sajnos ezek vannak a legjobban leütve, ezeket kell leginkább átnézni, bár abban elég sokat segít az alapszabály, hogy a szakadtat eleve nem szabad megvenni.

Ezek a gépek nem csak azoknak jók, akiknek szimplán ez tetszik, hanem akik élményre is vágynak olyan értelemben, hogy kicsit "motorozni" szeretnének, azaz van igényük rendes fékre és némi dönthetőségre. Természetesen egy sportmotortól olyan messze vagyunk, mint a kolbászszag a kolbásztól. A lista széles a Motowell Magnet Sporttól az Aprilia SR 50-en át a Gilera Runnerig.

B2. Retro: nem nagyon kell magyarázni, hogy ez a Honda Giorno, Yamaha Vino és természetesen a Vespa vonal. Stílusosak ezek, értéket nyújtanak, meg lehet velük jelenni. Általában megkíméltek is, bár erre mérget nem lehet venni.

Nyilván a tereprobogókat is típus szerint be lehet sorolni az A1 és B1 kategóriába is, a kifejezetten életérzést keresők viszont biztosan a B csoportban keresheti a jövendőbeli kedvencét.

Robogókeresés előtt döntsd el, hogy mit akarsz, mert bizony robogóból is van sport, praktikus, stílusos és egészen villantós típus, ötszázféle hirdetést pedig felesleges végigbogarászni. Csakúgy, mint az autóknál, itt is a lehető legjobban le kell szűkíteni a kört. Az autóvásárlást sem úgy kezded, hogy kell egy autó, hanem kell egy családi autó, kell egy sportautó vagy kell egy cuccolós autó. Ugye érted már?