A legkönnyebb posztot írni olvasói levélből, ráadásul hasznos is, mert tartóstesztet én sosem tudok csinálni. Zoli - az előző poszt alanyával ellentétben - egy igen szép Aprilia SR-t birtokol, és szerencsére megírta a történetét is.

"Az SR életem legrosszabb vétele, csak hát szerelmes vagyok belé, számomra nála szebb formatervű robogó nincsen. Mégiscsak egy kategóriát alapított anno, mondhatni egy legenda, akármilyen viccesen is hangzik ez a robogók műanyagvilágában.

Még soha, semelyik autómmal, motorommal, biciklimmel nem szoptam be ennyire, mint ezzel az SR-rel, pedig jellemzően felelőtlenül, szerelmesen vásárolok járműveket, plusz még nem is túl hétköznapiakat, de eddig sosem szívtam meg.

Gépállatot (egen, ez a neve) remek állapotban vettem meg: új gumik, új féktárcsa és betétek, új variátor, új állítható Malossi kuplung, új szíj, új főtengely, egy-kétezer km-es Top öntöttvas henger, stb. Azonban amikor dugóhalált halt alattam és elvittem a szerelőmhöz, hamar ráment még egyszer a vételára, mert kiderült még ez-az: például a Malossi Multivar kurvára nem volt új, de annyira nem, hogy azt már csak homokfúvással és újraricnizéssel lehetett volna megmenteni. Csoda, hogy mozgott rajta a szíj, de olcsóbb egy új. Az állítható versenykuplung valóban új, csak nem Malossi, hanem valami tajvani no name cucc (persze nem rossz azért), a szíj is új, de a legalapabb Mitsuboshi.

A henger már a harmadik túlméreten volt, és valami olyan dugó volt benne, ami előző életében talán kilincs volt egy panelházban. Nem csoda, hogy átégett alattam. Ezen felül még sok apró kókány. Szóval csak a fele/kétharmada volt igaz, ami az alkatrészek minőségét és újszerűségét illeti.

Kapott új, komplett, öntöttvas Malossi hengerszettet, új variátort, új kuplungot, új görgőket, rugókat, tárcsákat, minden lófaszt, kicseréltük a Malossi E5 direktszűrőt gyári házas Red Filterre. (Az én ötletem volt, hogy ne prüszköljön rallyautósan, amit imádtam, de azért mégse má'.) Új gyertya, pipa, kábel, blablabla. A legapraját meg jómagam intéztem. Amikor már azt hittem, hogy így 97 ezer Ft ráköltése után nem nagyon romolhat el semmi, akkor két hónap múlva főtengelyszimering-töréssel állt le munkába menet, egyemmeg a szívét. Amikor végre elhoztam a szerelőmtől, a kapun sem tudtam kihajtani: mint kiderült, gyújtásalaplap-halál. Persze előző este Peti még hibátlan próbaköröket ment vele, mert tudta, hogy reggel én tőle, a műhelyből megyek tovább munkába a mocival. Hát nem.

Most ismét fasza: bár apróságok el-el szállnak, de azokat én megjavítom. Féklámpakapcsoló csere, indexrelé csere, műszerfal-világítás, kipufogótompító rögzítőcsavarjának hegesztése elengedett, magától megjavuló benzinszintjeladó, stb.

A minap este, amikor siettem vele bunyózni edzésre, félúton elment a világításom, beszart a világításkapcsoló. (Ez egyelőre tipp, az első vizsgálataim alapján) Kulloghattam haza vele óvatosban.

A Vaterán már lőttem bele kapcsolót, remélem, okés lesz vele, ha mégsem, direktbe kötve próbálom ki, hiszen olyan nincs, hogy megyek, de nem világítok, ergo akár fölöslegesnek is nevezhetem a kapcsolót. A másik aktuális nyűg, hogy álltában kitört egy darab az orridom tetejéből az egyik felfogatás helyénél. Nyilván ott a meghúzott csavar miatt feszkó volt, és a sok zötyögéstől megrepedt, de mindenesetre fura volt az este sértetlenül eltett mocit megtörve viszontlátni.

Nem igényeskedem, kétkomponensűvel próbáltam visszaműteni, azt hiszem jó lett, bár még pihentetem a ragasztást kicsit, csak aztán fogatom fel az idomot. Amúgy is az idomjaim felfogatásai már -nem túl profin- javítottak, így vettem, ez csak belülről látszik. Majd egyszer talán kap idomokat, de egyelőre ez nem fontos. Szóval jelenleg ez a lámpahibája van.

Egyébként -hiába imádom-, a sok bosszúság miatt már kicsit én is szeretnék bosszút állni rajta, és lecserélni. Persze már rég ott vagyunk, hogy többe' van a gép, mint amennyit ér piacilag: klasszikus luxusszopás."