Ami vasárnap Budapesten zajlott, arra mondhatjuk, hogy mopedes Critical Mass, esetleg kismotoros pride. Hiszen a sokak által közlekedési eszköz számba sem vett mopedek gazdái mutatták meg a városnak, hogy mennyivel jópofább és sokszor hatékonyabb közlekedési eszköz a kismotor, mint szinte bármi más. Ráadásul ha ügyesen, jó ízléssel nyúlnak hozzá, nem csak hasznos tárgy, de divatos kiegészítő, menő önkifejezési eszköz, érdemes megmutatni magukat a népnek. Mivel hallottam én már tesztoszterontól fátyolos dörmögést, hogy buzik ezek mind, talán nem is annyira erőltetett a párhuzam, még ha nem is tartotta senki a feje fölé a Mini Rigáját, és senkit nem akartak felpofozni a nagykerekű Babettája miatt, és nem volt engem nem zavar, ha ezek mopedeznek, amíg a négy fal között csinálják.

Érkeznek a mopedes huligánok

Az egész rendezvény gazdája a Turbometal Motorblog - igazából nekik, és nem a résztvevőknek szólt a buzik ezek mind megjegyzés, mert hát van, akinek nehezen veszi be a gyomrát az ő stílusuk. Pedig elég jó képi anyagokat gyártanak, szép fotókkal dokumentálnak igen sok eseményt, sokaknak bejön a világuk. Tény, én utoljára a metál kifejezést az ominózus "Köszönjük Emese!" reklámokban találtam helyénvalónak ("Metált, bírod?"). Hogy aztán kit érdekel, hogy mi a véleményem a metál szó használatáról, megint egy másik kérdés. Pontosabban kit érdekel, most nem ez a lényeg.

Kék füst jelzi a banda útvonalát

Regisztráció után tudhatta meg a jelentkező (akiket komolyan előszűrtek, csak a rendezvény hangulatának megfelelő járművel lehetett jelentkezni), honnan indul a durván húsz kilométeres városi túra, aminek a vége a Görzenálnál volt. Végig rendőri felvezetéssel közlekedtek a mopedisták, érintettek vagy három dunai hidat, és valamikor fél hat körül gurultak be a célhoz. Sűrű, égett 2T-olaj szagú kék füstfelhő jelezte, merre járnak, a Görzenál bejáratánál viharfelhőként sötétítette be az eget a kétütemű füst.

Csajok mopeddel 1.

Gondoltam én hogy sokan lesznek, de hogy ennyire, na azt nem. Ráadásul egész sok lány volt a mopedesek közt - ha más nem, hát ez elég jól mutatja, ennyire menőnek számít kismotorral pörögni a városban. Ha engem kérdez valaki, ezerszer vagányabb dolog, mint biciklivel villogni. Egy jó kiállású kismotor, esetleg robogó legalább annyira divatos dolog lehet, mint egy színes fixi, ráadásul ugyanúgy lehet divatbemutatót tartani a kávézó/romkocsma előtt, mint egy lomis bringával. Jó ízléssel összeválogatni a mopedes felszerelést nem is olyan egyszerű, mint hinné az ember, megfelelő érzék kell ahhoz, hogy jól mutasson együtt a kismotor és gazdája.

A létszámra nem panaszkodhattak a szervezők

A mopedesek láthatóan nem a népesség aggódós feléből kerülnek ki, kevés az olyan, aki csak fullprotektorban hajlandó a libakergető nyergébe ugrani. Ami nem biztos, hogy olyan nagy baj, hiába vagyok én is nagy barátja a jó védőfelszerelésnek, sokszor gondolok rá, lehet, hogy túlaggódom ezt az egészet. Ők ezen a dolgon könnyen túllendültek, a Görzenál körpályáján csapatást sem szervezték túl: ott a pálya, húzzátok a gázt. Aztán csak annyira volt szükség, hogy legyen valaki, aki rajtoltatott, a többit megoldották a rájderek.

Fél decivel is lehet sederinteni

Hja, el ne felejtsem, aki ott volt, nem csak a kellemes társaságban töltött mopedezés miatti jó érzéssel távozhatott, mivel a regisztrált indulók egy Mopedmetál feliratos kendőt kaptak, ráadásul a célban megehettek egy megfelelően felextrázott hotdogot, a szponzornak hála mindenkinek jutott egy doboz energiaital is. Bandában motorozás, evés-ivás - bezzeg az én időmben ilyen nem volt, a Simson Enduróval magamban motoroztam. Igaz, azt is baromira élveztem: minden alkalom, amikor berúghattam az ötvenest, ünnep volt.

Először azt hittem, ilyen fickós ez az átkozott háromkerekű Ape. Aztán kiderült a csalás