Enduro vagy moped?

Ki ne vágyna egy veterán járműre? Elég nehéz ezt épeszű összegből kivitelezni, de van rá megoldás: veterán segédmotor. Nekem ráadásul a robogóblog mellé igencsak fekszik a téma. Persze csak azért, hogy nézegessem, nincs értelme, de találtam olyan típust, ami még az új tereprobogózási mániámhoz is használható. Sőt, van annyira csúnya, hogy méltán lehetek büszke rá: simán beírhattam volna a csúnya robogós posztomba, igaz, ez moped.

Ártatlan levélnek indult. A tárgy – scooter – sem volt fenyegető, nem szokatlan szó a postafiókomban. Megnyitva az egy szem youtube link már gyanús volt, sejtettem, hogy valami kötelező néznivaló vár rám.

Nem nagyon tudok mit hozzátenni, tényleg kötelező. Munkahelyen biztonságos, a kollégák hálásan gyűlnek majd asztala köré, ha elindítja – sőt, ezt látva még a főnök sem fog haragudni.

A fogyatékosnak tűnő, de csak holland szereplők, az általunk is tesztelt AGM robogó és a fülbemászó dallam megédesíti a délutánt. (Winkler szerint a szereplők nagyon lucskos házipornóval készülhettek az alakításra – reméljük, azt nem töltötték fel az internetre.)

Nem tudom pontosan, hány robogóm volt életemben, de kettő biztosan, mert annyit elloptak. Az egyiket már meséltem, de a másik sem kevésbé gusztustalan sztori: tízemeletes ház harmadik emeletéről, ráccsal lezárt folyosóról vitték el. Úgy, hogy négy lakás volt a szinten, de csak kettő a rács mögötti folyosón, amiből az egyikben mi laktunk. Tehát ez sem olyan szituáció volt, mintha őrizetlenül hagytam volna a Blaha Lujza téren lopj el köcsög! felirattal.

Logikusnak tűnik, hogy az ember védekezni próbál, mint a jólnevelt tinilányok. Sajnos itt azonban nem elég, ha letakarod az eszközt. Konkrétan nekem az se volt elég, hogy összeragasztgattam mindenféle ragtapasszal, hogy még annál is szakadtabbnak nézzen ki, amilyen volt.

Persze tizenpár év alatt javult a helyzetem, most van garázs, de az őrzés ellenére a csodákban nem bízom. Sőt: úgy gondolom, hatékonyan védekezni nem csak éjszaka kell, amikor robi alszik, hanem nappal is. Nem túl nyerő, ha elugrasz a közértbe két ütemmel, majd két lábbal kell hazamenned. Igazából itt lehet a riasztóknak nagyon nagy szerepe, mert rajtad kívül senki mást nem érdekel a vijjogás, de ha te meghallod, van esélyed egy kapát felkapni, és kirontani vele a tolvaj lemészárlására.

Sőt, most már kicsit jobban.

Megint csalok, mert megint nem "igazi" robogóról lesz szó, hanem az úgynevezett underbone vagy cub néven ismert kategóriáról, amely hasonlít a robogókra, de inkább az ős-robogók jellegzetességeit viszi tovább.

Keleten komoly kultusza van ezeknek a kis gépeknek: ki tudja, milyen jogosítvánnyal vezethetők, de a fiatalok körében elég népszerűek. Nálunk A korlátozott jogsi kellene hozzájuk, még csak nem is A1, mert meghaladják a 125 köbcentit. És betöltött tizennyolcadik életév.

De ha a menetteljesítményeket nézzük, ez nem nagy baj.

Miért jó a Fülöp-szigeteken lakni? Az átlaghőmérséklet 26,6 fok, igaz, gyakran szarrá ázhatsz monszunidőszakban. A csajokon túl azonban még egy jó érvet azonban biztosan tudok: a motoros-robogós kultúra olyan mértékben fejlettebb a mienknél, és annyira a közlekedés részei a kétkerekűek, hogy nálunk sosem látott típusok is megtalálhatók. Főleg kisebb, praktikusabb kategóriákban.

Egy kedves kommentelőnk (mivel nem csak trollok vannak) görögországi nyaralási emlékeit megidézve említett pár típust - de Görögországban most nem jó lakni, ezért maradjunk képzeletben Ázsiában.

 
Fullos bemutató, egzotikus nyelven

A Yamaha T135 és a Suzuki Raider 150 valószínűleg nem csak az én nyálelválasztásomat indította meg. Mindkettő igen jópofa, acél bölcsővázas mopedszerűség, amely azonban erősen kilóg a segédmotor kategóriából: underbone motorkerékpároknak hívják ezeket, nincs rá nagyon magyar szó.

Mindenki látta az Üvegtigris című filmet. Én pedig a múltkor a Sólyomfészekben találkoztam Erdős Csabával, akivel egy szót sem váltottunk sem az 50 köbcentis géposztályról, sem a robogókról, ellenben az étterem előtt állt egy replika: a fent nevezett film egyik legnépszerűbb szereplője, Csoki nyomta el ezen az Ízirájder öcsém szlogent, ami azóta mém lett.

Lehetne ez az eredeti Babetta a filmből, de nem hiszem, hogy ez az. Viszont nem csak annyi az extra benne, hogy a trike verziót építették meg sörösládástul, hanem van egy apró változtatás a kormány-nyaknál. Ez egy fogaskerekes iránymódosító áttétel, meglepetésként azoknak, akik azt hiszik, megbirkóznak egy Babettával.

Nem a sok lóerő itt a gond, hanem hogy fordítva van a kormányzás. Ezt tetézi az oldalkocsis jelleg. Az oldalkocsis motorokról pedig mindenkinek betéve tudni kell :az oldalkocsis motorkerékpár egyesíti magában a motorkerékpár és az autó – hátrányait.

Eme rettenettel minden évben rendeznek ügyességi versenyt, a Pilisi Sólymok Lightos motoros találkozóján. (Amiből a light gondolom azt jelenti, nem kötelező vattarészegre inni magad.)

Autentikus Chappy hidetés

A Yamaha Chappy 50 már ránézésre is rajongást kiváltó jószág. Ha lenne ilyenem, tutira Csöpinek hívnám - de nem Ötvös Csöpinek, mert az nagydarab rendőr volt. Esetleg Ubulnak, mert a bulvársajtóban egyedül a Garfield-ot érdemes olvasni a hátsó oldalon, és hasonlít az abban szereplő kutyára.

Gyári, extrákkal

Nemrégiben láttam egy ilyet a Duna Plazánál, már akkor gondoltam, kéne szerezni egyet tesztre – minden bokorban van egy, gondolhatjátok, így erre várhatok egy darabig.

Érdekes ez a magyar használtmotor-piac. Néha böngészem a hirdetéseket, és csodálkozok, mennyien meg vannak kettyósodva. Próbálj csak egy endurót venni: őskövületekért kérnek 3 kilót, és még mindig elvétve akad csak olyan, ami rendszámmal is rendelkezik. Ennyien laknak erdőszélen, hogy a többségnek nem kell rendszám? Vagy mindenkinek trélere/kisbusza/pickupja van otthon?

Ehhez képest utcai motorok is vannak dögivel, rendszám nélkül. Mit csinálnak vele? Alkatrész, eddig oké. De ennyi? Megéri kintről behozni a ritka típust százezer alatti haszonért, és a fészerben rohasztani 1-2 évig, mire akad rá madár? Jó, ha ebben áll a pénz? Vagy nézegetik, elégedetten hümmögve, hogy milyen fasza motorom van a kertkapuig - és tegye ezt a vevő is? Vagy akassza rá az ugyanilyenjének a rendszámát, és lazán megúszta a felújítást? Nem biztos, hogy ez megér egy priuszt, amikor például egy balesetnél kiderül.

A legdurvább helyzet robogófronton van: az ötvenes papírokkal szállóige szinte kötelező a 125-ös, de manapság már a kettőötvenes robogóknál is. (A legdurvább eset, ami halottam: ötszázas, rendszám nélkül.) Marhára lazán adja elő ezt mindenki. Értem én, hogy a regisztrációs adó szívás, és hogy leszarjuk, nem nézegeti a rendőr - de nem biztos, hogy ez mindig így lesz.

A mai poszt egy apró gegre épül, ami figyelmetlenségből fakadva horizontális helyzetbe hozott, a robogómmal együtt. Jót röhögtem magamon, de biztos vagyok abban, hogy másokkal is történt már ilyesmi, ami jobb esetben nem sírással végződött. Csak a legtöbben nem olyan bátrak, hogy el is meséljék.

Az alany talán egy Suzuki Carna volt, vagy a már emlegetett Yamaha Mint, ez a két robogóm volt fehér. Nem emlékszem pontosan, de az biztos: még a régi, dobfékes konstrukcióról van szó.

A fékpofa a barátod!

Sok kilométert futó mechanikus dobfékre kicsit oda kell figyelni, uram bocsá' ki kell cserélni a betéteket. Ezt mi annak idején nem igazán tettük meg, a pénz és idő hiányából fakadó ördögi körben. Túl sokba került letenni a munkát akár egy napra is, mert teljesítményben dolgoztunk – nem is voltam az a nyaralgatós típus. A szervizek ráadásul mindig lehetetlenül messze voltak, ezért kisbuszt kellett szerezni, vagy valakit, aki visszahoz, hogy letehessük valami fájdalmasan, pénztárcába vágóan hosszú határidőre. 

Yamaha Mint dobfék

A fékek így egyre rosszabbak lettek, míg végül már csizmaszervóval kellett rásegíteni: amikor a fék már alig fogott, le kellett tenni a lábat. 15 éve más világ volt, akkor a futároknak nem volt még pénzük új endurókra – de szerintem pár marha még ma is ezt csinálja, a Boostert is berohadt első fékkel és alig fogó hátsóval vettem.

Én akkor hagytam abba végleg a nemtörődömséget, amikor ráhasaltam egy autó csomagtartójára - aki ugyan nem adta meg az elsőbbséget (kijött egy stoptábla mögül), és nagyon szabadkozott, de mondtam, hogy semmi gond, mert én is hibás vagyok.

Suzuki Carna

A fék utánaállítós játékot előtte sokszor eljátszottam. Ilyenkor le kellett guggolni az első kerékhez, és kézzel feszesre húzni a ricnis szélű kerek anyát, hogy a nyúlós fék ugyanolyan maradjon, de legalább az illúziót fokozza, hogy nem koppan a markolatba. Mivel a robogók a futárok alatt télen-nyáron mentek, nem volt bérletünk a mosóba, mindig retkesek voltak, jól berohadt csavarokkal. (Volt egyébként ebben szándék is: szakadt robogót kevésbé loptak. Persze a Carnát megbugázták így is.)

Hogy jártam pórul? Röhögjenek csak: úgy guggoltam le, hogy jobb kézzel megkapaszkodtam a gázmarkolatba.

Yamaha Mint

Elég nyilvánvaló, hogy ezt nem járó motornál kéne megtenni. Ezen azért sem gondolkodtam el, mert az ember nem gondolná, hogy ezzel a mozdulattal meghúzhatja a gázt, pedig igen. (Eleve művészi szintű volt balpénisz módjára a másik oldali markolatba kapaszkodni.) Másrészt gyakran voltam hullafáradt és dekoncentrált, miközben rohanni kellett a következő címre – ez utóbbi igen balesetveszélyes dolog.

A kis robogó természetesen rögtön kiállt kerékre, én pedig mintha valami ZS-filmben birkóznék a rám támadó űrlénnyel, előadtam egy laza keringőt a járdán, míg végül egymást átölelve, együtt zuhantunk az árokba. Ott feküdve egy darabig röhögtem magamon, majd persze lopva körülnéztem, látta-e valaki a produkciót. Nem mintha nem lenne mindegy: aki hülye az hülye, tök mindegy, ki látja.

Szerencsére három év alatt csak pár hasonló baki volt, és miközben szinte az összes kollégám összetörte magát, én ennyivel megúsztam. Tipikusan olyan sztorik, mint „éhes voltam, a kaján járt az eszem és akkor hirtelen fékezett az autó előttem.”

A fék nem játék, robogókon sem. A szervizelés pedig fontos dolog az akrobatikus mutatványok elkerülése érdekében. Nem mindenki kaszkadőr, mint Erdős Csaba, és ha eltaknyolsz, maximum röhögéssel, vagy rossz esetben gipsszel fizetnek. Mivel már könnyebben megoldható, nem szabad sajnálni az időt tőle. Csak mindig kell egy haver, aki visszahoz.

Taki. Ezzel. Már többször is!

A start Dunavarsányban volt, pontosabban rögtön Dunaharaszti után. Ez Budapest agglomerációját jelenti, de pénteken este szembesültem azzal, hogy tőlem majd' 40 kilométer, ami elég durva bemelegítés lenne: ezért megkértem Mogyit, hogy dobjon le minket a Shop.Builder teherautójával.

A megbeszélt találkozóhelyen nagyszámú pöcsköszörű jelezte, hogy sok kattant van, akik nemcsak hogy szeretik és használják az ötveneseket, hanem még a túrát is bevállalják.

 
Ez már volt, de most megint, mert a kedvenc képem.

Az események sajnos gyorsan pörögtek: nem nagyon tudtam senkivel beszélni, pedig tudomásom szerint Apakukáék csapata lábon jött le Győrből, hogy aztán megtehessenek még 200 egynéhány km-t terepen. Sőt, épp ma futottam össze valakivel, akinek az öccse is indult, ők Sopronból jöttek le lábon! Maga a főszervező, Taki is kénytelen volt a döbbenetes Piaggio Ciaóján már pénteken feljönni Szegedről, amihez képest egy Simson, vagy bármilyen robogó, roppant izmos fenevadnak tűnik.

Kares az első célpontnál a Simsonos csapattal.

Mi korai indulást terveztünk, nem akartunk Takiékkal menni a regisztráció lezárásakor. Ez ugyanis teljesítménytúra: nem feltétlenül az a cél, hogy Colin McRae szellemében végignyelezzük a távot. Mi magunk szerettük volna megtalálni az ellenőrzési pontokat. Taki felhívta a figyelmemet, hogy az általa feltöltött térkép tájékoztató jellegű és nyomatékosan érvelt amellett, hogy inkább a GPS-re hagyatkozzunk.

Épp hogy becsekkoltunk és átvettük az itinert, máris beröffent a kétütemű siserehad. Mire kettőt pislogtam, mindenki elhúzott a parkolóból. Mi szép komótosan megtankoltunk, felgumipókoztuk a tartalék-kannát, majd pontosan a végső időpontban elindultunk.

A Simson Star gyengélkedik, de megszerelik.
 

Az első pár méter még aszfalton vezetett. Onnan letérve azonnal el is tévedtünk. A GPS ugyanis ragaszkodott volna a térképén létező utakhoz; a földutakat nyilván nem tartalmazza a szoftver. Meg kellett próbálnom átállítani, hogy hagyja figyelmen kívül.

Gőzöm sincs, mi lett volna az optimális megoldás, de végül is légvonalra állítva legalább az irányt mutatta a megadott GPS koordináta felé. Ezt kiegészítettünk Taki leírásával, amit két Simsonos srác hozott magával, akik közben hozzánk csapódtak. Ők kizárólag ez alapján akarták végigtolni. Apró malőr, hogy Taki a leírást csak féltávig csinálta meg, vagyis rögtön nálunk bátrabb emberekkel találkoztunk. Később kiderült, igaz ez a műszaki szempontokra is.

Malacfajtáknak való terep.
 

Winkler említette, hogy anyázni fogom a GPS-t, sőt, őt hívogatni. Az előbbiben nem tévedett, viszont egyszer sem hívtam. Egyszerűen csak tudomásul vettem, hogy az előző éjszaka fél óra szarakodással bepötyögött teljes útvonalat nem tárolta el a rendszer.(Később felvilágosítottak, hogy a két robogónk együttes áránál is többe kerül egy ilyen GPS, de ennyiért ne várjuk el, hogy értelmesen használható is legyen.)

Úgy gondoltam, lazák leszünk: majd bepötyögöm az új koordinátákat az ellenőrzési pontokon, úgyis mindenhol héderelünk egy kicsit. Kaja, büfi, pisi, pihengetés – mi csak teljesíteni akartuk a távot. Kényelmesen, nyugodtan, hiszen újoncok vagyunk.

Szombaton megvolt a Mopedrally, de még nem írhatom meg, mert a kronológiai sorrendben még csak ott tartunk, hogy megvettem a másik robogót is. (Pedig lesz ám videó meg minden!)

A Motowell mellé ugyanis eleve kellett még egy. Eredetileg úgy volt, hogy a barátnőm jön velem, de végül nem vállalta, ami így utólag, rutin híján nem baj – azért a Mopedrally-hoz kell tudni egy kicsit motorozni. Ő meg múltkor ráült, életében először, és ki akarta vinni a falat a garázsban. Majd szakszerűen megállapította, hogy a robogók szarok. Hja, hát a nők ilyenek.

Eredetileg Norbi szervezett volna egy másodpéldányt: szólt pár hónapja, hogy az egyik csurgói ismerősének köll a pénz, így elpasszolná a Norbi által felújított Honda Dióját 30 rugóért. Mondtam, hogy hozza bátran, megveszem. Ha meg nem kell, eladom valamelyik ismerősnek, aki robogót keres: így, szakadt üléssel, első fék nélkül is megért ennyit. Teltek a hetek, de a Dio nem érkezett meg, mert Norbi mindig a Prelude-jével ment haza a Millennium Combo helyett. Aztán úgy két hete kiderült, hogy a csóka eladta 15-ért, mert baromira kellett neki egy telefonra (!) a pénz. (És a csávót nem kúrták le születése után a Tajgetoszról.)

De sebaj, mondta Norbi, majd ő kölcsönadja a sajátját, amit amúgy is terepezésre használ. Azóta sem láttam. Sem Norbit, sem a robogóját: a telefont nem veszi fel, mert minek az. Cserébe így csúszott le egy 140 ezres Honda CBR 400-ról, mert épp az asszonynak keres olcsó motort.

Közben a csapatom sem volt jó bőrben. Biztosan ismeritek a kezdeti nagy lelkesedés kifogásokká való transzformálódását az időpont közeledtével. Egyedül a Kisrobi mutatott lelkesedést, de ő eleve nem egészen ép. Ez mondjuk megmutatkozik abban is, hogy az utolsó héten jutott eszébe: neki aznap fekvenyomó versenye lesz.

A Motowell vetkőzik a ralira

Maradt Karesz, a gyógytornászom. Ő bevállalta, hogy feljön Debrecenből, és megcsinálja a ralit. Így nem csak azt köszönhetem neki, hogy egyáltalán motorozni tudok, hanem azt is, hogy legalább saját csapatunk lett a környező puhapöcsösség ellenére.

Csakhogy járműje nincs, így mindenképpen kellett egy moped vagy egy robogó. Pénzem nem nagyon, Simsonra például már nem futotta volna. Volt pár érdekes moped: például egy Zündapp, de azt eladták. És általában minden olyan távolságban volt, hogy többe került volna értük lemenni.

Ekkor jött a Fos.

Kifogástalan állapot

 
Itt még görbe az eleje

Muszáj volt vennem valami ezért. Az idei mopedrally szigorú: csakis 50 köbcentit engednek meg, persze megértem, mert egy négyütemű 125-össel még jó is lehetne. Ez pedig maga a segédmotoros pokol, nem vitás.

Kénytelen voltam keresgélni. Természetesen aki hozzáértő, óva intett a kínai szaroktól, legtöbben eleve Yamaha-pártiak. Én is emlegettem már a Jog legendás tartósságát.