Azt mondja a rendőr nekem, hogy gond van. Mondom csak nem? De, bizony, le fog járni a műszaki. Hát én azt tudom, képben vagyok, be van tervezve hogy megyek Lepóékhoz, no para. A le fog járni a műszaki nem kifejezetten probléma, legalábbis reménykedtem, hogy a jövőben lejáró műszakim miatt nem akarnak rögtön megbüntetni.
Lepóékhoz járok motort vizsgáztatni és nagyjából mindenki más is, beleértve pl. a márkakereskedőket, mert igen gyorsak és rugalmasak. Mondom is, hogy mennyire.
Nekem az a mentális problémám, hogy tudom a céldátumot, csak azt nem szoktam tudni, hogy éppen ma milyen nap van és mi a dátum. Ez esetben is későn eszméltem: pénteken jutott eszembe, miközben hétfő volt az utolsó nap. Gondoltam, kérek időpontot, telefonáltam és lám, másfél óra múlva már ott ültem a váróban, miközben a motorom vizsgázott. Ennyire rugalmasak.
Éppen hajtogattam ki a laptopot, hogy írjak valamit, amikor megérkezett egy látomás.
Hát ez meg mi a rák? - kérdeztem, és elindultam kifelé, hogy megtekintsek egy olyan robogót, amihez hasonlót sem láttam soha.
Maga Lepo, azaz Leposa Zsolt, a vizsgaállomás tulajdonosa érkezett. Emlékeztek a minden elemében gyárilag más színű, harlekin VW Polóra? Na az semmiség ehhez képest. Megjegyzem: ez a minőségre is vonatkozik.
Az alap egy 300-as Vespa, nyilván rendesen, rendszámmal. Amikor beszélgettünk, egy ponton megkérdeztem Lepót, hogy van-e rendes motorja. Ez igen kínos volt, azonnal eszméltem is, de már későn: vajon a motorvizsgáztató-specialista miért pont motorszervizt és vizsgaállomást üzemeltet? Eddig úgy száz motorja biztosan volt. Meg sok több ezer kilométeres túrája.
Vespából sem ez az egy van. Eleve egy év alatt készült el, addig egy másikat használt, de van egy külön téliesített verzió is Tucanóval meg mindennel, mert amíg két keréken közlekedést gátló tényező, mint hó vagy esetleg szupernova-robbanás nincs, addig Lepo robogózik.
Miért robogó?
Ha én még egyszer motoros futár lennék az életben, biztosan nem robogóznék, de én fanatik mechanika barát vagyok: tutira Yamaha Trailwayt vagy hasonlót választanék.
De itt más az üzemmód: kevesebb a kilométer, hosszabbak a megállások, hiszen ügyet kell intézni, nem csak csomagot leadni, ráadásul célszerű kulturáltan megjelenni.
A robogók erre alkalmasak: ide-oda kell menni, ügyintézni, be kell ugrani a Mozaikba, az ocsmányirodába, akármi. Sok rövid táv, sok megállóval. Ez kinyírna egy hétköznapi motort, a variátoros cuccok viszont elég jól bírják.
A Vespa egyedi fényezése nyilván nem arra való, hogy télen a dzsuvában ütve legyen, még akkor sem, ha annyi lakkot kapott, amihez képest a gyári fényezés sehol sincs. Nem értek hozzá, de ránézésre egy vagyon volt. Az ülés a fényezett mintához lett tervezve és kivitelezve bőrből: biztosan befonta a haját a kárpitos, mire megszerezte a stimmelő színeket. Nehéz elmondani a minőség-érzetet, de első osztályú: kiállítási darabnak néz ki.
A futóműben is történtek okosítások: gyárilag egy kicsit puha, hajókázós a Vespa. Ezért kapott Bitubo rugóstagokat: előre egy kellet, hátul kettő van. Az első össze-vissza állítható is. Ettől egy kicsit pattogósabb rossz úton, de sokkal haladósabb. A Blokkban a variátor lett kicserélve, kicsit sportosabb görgőszettet kapott, így városban meglehetősen fürge a 300-as: konkrétan a létező leggyorsabb járművek közé tartozik.
De persze ez sokkal több, mint egy városi jármű. A dizájnt a szerviz egyik munkatársa készítette (motorszerviz is van ugyanis): simán lerajzolta egy papírra. Van itt tehetség rendesen. Meg türelem, mert sok idő és pénz kellett. Így lesz egy robogóból műalkotás. Nekem meg új értelmet nyert a kis színes.
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem