A nap kérdése az, hogy miközben Magyarországon minden szarul működik, az utak trék, a tömegközlekedés vicc, a balfaszok úgy telepítik az új villamost, hogy kidőlnek az oszlopok meg nem fér el kettő egymással szemben, a hivatalokban döntéshozóként elmebetegek ülnek és még a szaros hóeltakarítást sem tudták megszervezni, hogy lehet, hogy a parkolóőr mindig pontosan ott van, amikor lejár a parkolójegyed? Hogy lehet, hogy ebben az országban semmi sem működik, de ez az egy dolog, a parkolási bírságolás elképesztő precizitással megy? Hogyan tudták ennek a logisztikáját megszervezni?

Egy ilyen országban nagyon nem hülyeség robogóval járni még annak sem, aki nem motoros beállítottságú.

Ezen gondolkodtam, amikor a parkolójegyem lejárta után rohantam az autómhoz és természetesen már ott volt a kukásmellényes csóka. Mindig veszek jegyet, mert etetni kell a férgeket, de gyakran nem sikerül befejezni az öt perces megbeszélést egy óra alatt.

Szerencsére mától vége a fos időnek és nem kell autóznom. Ne dőlj be annak, hogy nem süt a nap: volt ma vagy 15 fok, ami tökéletes motoros idő. Jobb, mint nyáron: a gumi már tapad ha nem slickkel nyomod, de nem rohadsz be a motoros ruhádba. Így végre motorra tudtam pattanni, bár a termo bélést még nem szedtem ki.

Kimentem Tivadarhoz Budaörsre, mert ő szervizelte le az XJR-t, nem mellékesen elég baráti áron. Olajcsere, légszűrő, fékfolyadék, teleszkópolaj, szelepállítás meg minden, elég nagy mázli, ha a tavaszi szervizre találsz embert, aki nem azt mondja, gyere vissza két hónap múlva és meg is csinálja gyorsan, normálisan.

Tivadarban nem csak az érdekes, hogy a MOTIWA motorosbolt és szerviz tulajdonosa, vagy hogy épített már egy pár motort, hanem hogy a Born To Be Wild című újság szerzője volt régen, még Ziwi néven, emlékeztem is rá. Persze ezt nem tőle tudom.

Na, akkor megdumáltuk, hogy elkérek majd tőle egy-két robogót tesztelni, hogy legyen anyag a robogóbloghoz. Az első terv egy Lambretta volt, de az még a tavaszi beindítás előtti állapotban, aksi nélkül várt az első beindításra, így nem feszegettük a kérdést.

Volt ott azonban egy másik gyöngyszem: egy Aprilia Gulliver.

A Gullivert a 90-es évek közepén gyártották. Akkoriban rettenetes modernnek hatott, nekem pedig egyáltalán nem tetszett a hátsó rész organikus dizájnja, mintha egy nyomifejű manó nézne rád farkasszemet, de ez ma már nem tűnik furcsának. Az orridom ezen az alanyon már át lett tervezve, úgy néz ki, nem csak szerintem nem volt gusztusos, ez a hűtőrácsos megoldás sokkal jobb, bár lehet, hogy ez csak a vízhűtés sajátja.

A Gulliverről elöljáróban annyit tudtam, hogy ismerek egy állatot, aki képes volt a Mopedrallyra ilyennel jönni. És nem esett szét. A robogó sem.

Tény, hogy mai robogónak is simán elmenne. Nagy, 12 colos kerekek 120-as gumikkal, elöl tárcsa, hátul dob, nagy, vaskos idomzat, ma is ez a sztenderd. Bizonyos dolgokban még többet is tud: nem csak az ülés nyílik, hanem a farokidom teteje is, méghozzá nem az üléssel együtt, hanem szemben, pofás kis csomagtartót fedve fel. A kor egyedül a kézi szívatón látszik meg, ami nekem viszont egyáltalán nem unszimpatikus, hadd legyen már valami technikai molyolnivaló.

A forma mai is megállja a helyét, jól néz ki. Az ülés hátsó kiképzése, a csomagtartófedél és a hátsó lámpatestek, ami akkoriban nekem visszataszító volt, ma már inkább vonzó, masszív far benyomását keltik.
De ami még fontosabb: tényleg masszív. A mai modern nagytestű robogóknál még mindig jellemző probléma, hogy még ha jól összerakottnak tűnnek is, rossz úton azonnal nyiszegő-recsegő rettenetté változik az összes. Néha már azt várjuk, mikor szakad le az orridom.

Ez a Gullivernél nincs: direkt kimentem földútra vele és megdöbbentő masszív benyomást tett. Pedig ez a példány már megvívott pár csatát Budapest útjaival.

Az órában 56 ezer van, és ez valóban ennyit futott. Még nem is sok ahhoz képest, hogy futármotor is volt. Nyilván ettől nem túl megkímélt a külseje. Apró hibák is akadnak, az önindító nem akarja az igazságot, berúgóval kell indítani, de aki kemény, az így csinálja.

Érdekes, hogy az oldalsztender a másik, a jobb oldalon van. Ennek az az oka, hogy a gyári el szokta hagyni magát, kitörik, a vázhoz kellene újra hegeszteni, a jobb oldalon meg kézenfekvő volt a kipufogó alsó rögzítési pontja. Középsztender sajnos nincs, azt is megette az enyészet.

Egészen jól megy. A vizes ötvenes blokk simán viszi az óra szerinti hetvenet, utazóban. Ennek az ára a hangyányival az átlagnál több fogyasztás tudomásom szerint, és bár a hangya télen lehet egy liter is, ezzel én nem törődnék. A futómű is igen rendben van: feszes, de nincs robogós billegés, jól is kanyarodik, az ülés pedig jó nagy és kényelmes. Masszív cuccon ülünk, ez a benyomás, és ha a hátsó dobfék már nem lenne elhalva, a fékeket is dicsérném. 

Persze a jó futómű ilyen korban már nem természetes állapot, a teleszkópokat már cserélni kellett, és ami a rossz hír, javítani nem igen lehet, mert lötyögősre kopnak. Az új nem lehet olcsó, a bontott meg nem örök élet, ezt mindenképp meg kell nézni használt vásárlásnál.

A használt árak nem túl magasak. Nagy presztízse nincs, pedig viselkedése és külleme, valamint praktikus csomagtartója miatt rászolgálna a kultrobogó címre. 

A slusszpoén a végére, hogy rám írt a Csík, hogy neki is ilyen volt még a régebbi kopoltyúbemenet-orrú típus, meg is írta egy-két terjedelmes posztban, amit én elfelejtettem közben. És szerencsére nem néztem be, neki is pozitív tapasztalatai voltak. Annyira, hogy mélt írt miatta. Ha Csikós Zsolt veteránautó-őrült, megszámlálhatatlan jármű volt tulajdonosa fontosnak tart egy kis ötvenes robogót megbeszélni, akkor az a robogó szerethető?

Hadd idézzek megy mondatot, amin hangosan felröhögtem:

"Aztán rá következő nap nem találtam meg a Gulliverklit a garázsban, boioioiooongggg, Kati elhúzott vele dolgozni. Nem is ültem rá a robogóra vagy egy hétig, minden nap einstand volt."  

Nálunk nem életbevágó, de létező probléma, hogy ugyan a hat hónapos lányom már tekerné a kis motorját, ha tudná, de az asszonyt egyszer próbáltam robogóztatni a Motowellel, és zsigerből utálta, kijelentette, hogy ez egy szar. Nyilván egy robogó nem motor, de azért mivel akkoriban ZX-6-osokat nézegetett magának, úgy gondoltam, talán induljunk a kályhától, hogy ne a temetőben kelljen kikötni, és ha a robogó nem megy, ejtjük is a témát. A paradox helyzetet úgy oldottam meg nemrég, hogy maradt utas, de vettem olyan motort, amin jobban szeret elvileg utas lenni, mint az XJR-en, igaz, ezt még nem teszteltük, annyira, hogy nem is tudja: meglepetés lesz. Azt most már nem szeretném, ha motorozna. De arra hajlandó lennék, hogy vegyek robogókat közös robogózáshoz, és azt hiszem, talán a Gulliver az, amivel meg tudnám fogni erre.  

Mert a Gulliver az élményt tekintve is meglepően jó robogó.