Volt már egy-kér iszonyat rusnyaságom. Fogadkoztam, de a praktikuma győzött; bár sokat nem vártam, csak otthon vettem észre, mennyire gagyi.

Az ember a második-harmadik motort már megideologizálja. Az XJR nálam a végső, ezután már más motor nem kell stádium volt, amíg nem volt nálam pár napig egy MT-01. Majd egy Szpori, mert mi, parasztok már csak így hívjuk a Sportstert. De ezek drágák, másfél milláért akkor sem vennék motort, ha megtehetném, mert inkább több motort harácsolok össze.

Aztán jött az, hogy Asesso Zoli sornégyest keresgél, körbenéztem én is, és nagyon jó áron láttam YZF 750-eseket. Az pedig egy kurva jó motor: még a Thunderace tőle kapta a vázát. Valaha top superbike volt, mégis tökéletesen alkalmas hétköznapi használatra. Kényelmes és a blokkja nyomatékos is, a barátnőm pedig a sportmotorokat szereti. Sokan úgy gondolják, a sportmotor kényelmetlen az utasnak, ezt el is hiszem egy R6-osról, de ő szereti azt, hogy az erő nem tudja hátratolni az előredőlt pozícióban, fékezéskor meg tud támaszkodni a tankon.

Találtam egy olyan YZF 750-et, mint az új. Gyári, karcmentes állapotban, gyári kipufogóval, újszerű fényezéssel, még bufla gyári indexlámpák tartókarjai is karcmentesek voltak. Mintha újrafényezték volna, de kizárt, hogy van olyan állat, aki erre a rettenet lilás színvilágra fényez újra egy ilyen motort, főleg ilyen minőségben.
És én állat/barom nem vettem meg.

Azóta is nézelődök, mert igazából nem kell még egy motor, de egy jó vételt bevállalnék. Valami kilencvenes évek kell, valami olyan, amire fiatalként vágytam, amit a motorkatalógusban nézegettem. Lecsekkoltam sokat: az NTV 650 nekem túl kicsi és nem elég olcsó, egy VFR-t nem mertem bevállalni aztán elvitték, még volt egy 2000-es ZX9 is nem gyári fejidommal, de ott sem éreztem azt, hogy ez kell. Még beleférhetne a régi, SRAD előtti GSX-R: abból volt kettő 89-esem. A 91-92 lég-olajos évjáratot megvenném, a vízhűtéses W-t is talán, de ezek a motorok bár már marha olcsók, a fájdalomhatáron túl vannak.

Nem ahhoz kell ész, hogy piaci áron vegyünk motort, hanem hogy annyival alatta, hogy ne érezzünk lelkiismeret-furdalást. És ne egy SV 650 árába kerüljön, amit azért el is lehet adni, ha baj van. Végül tegnap aztán vettem motort, de most más koncepció szerint. A lányom ugyan elég fiatal még, de eljött az ideje, hogy saját motorja legyen. Nyilván itt a lökettérfogat és a nyomaték nem mérvadó, hiszen tök kezdőről van szó, így elég közel állunk a robogókhoz.

Nem kertelek: olcsó volt, de elég nagy szart vettem. Nem csak a kidolgozás, a formaterv is pocsék.

Léteztek marha ronda motorok a világtörténelemben, az tény. A David Kay által épített, valójában nem a Ferrari által és nem az ő terveik alapján, de az engedélyükkel épült motor ahhoz képest aztán főleg rút, hogy a 900-as blokkból kihozott 105 lóerős teljesítménye sem rengette meg a világot. (1995-ben jártunk, CBR 900 128 lóerővel már rég létezik.)

Nehéz eldönteni, hogy a központi rugózás helyetti két oldalsó MZ jellegű rugóstag vagy a GSX-R lámpák szánalmasabbak-e a remekművön. 

A Ferrari név aztán a későbbiekben sem hozott szerencsét a motorkerékpár-iparban. A kacsacsőrű förmedvény egyenesen ijesztő: mintha felfúvódott mutáns taknyot öntöttek volna ki műanyaggal. 

Ár/teljesítmény arányban a noname kínai vackommal még mindig jól állok ezekhez a szörnyűségekhez képest. Elsőre nem gondoltam, hogy az ergonómia se volt erőssége annak, aki ezt a típust kitalálta: az üléspozíció teljesen rossz. A kormánycsapágy gyakorlatilag úgy be van állva, hogy alig lehet kanyarodni. Gyakorolni jó lesz egy darabig, de annyira rusnya az egész, hogy hiába a praktikuma miatt vettem meg, nem értem, hogy lehetett ilyet rajzolni.

Tetszik a lányomnak, de azért nem mertem iderakni a képet. Kattints a szövegre: vigyázat, sokkoló kép következik!