Vannak az ember életében olyan járművek, amelyekre szívesen gondol vissza. Motorban talán nincs ilyen, legalábbis nekem, mert annyi motorom sajnos nem volt, hogy ne nosztaligázva gondoljak vissza mindre. Mindegyik fontos állomás volt valamiért: ez alól alig kivétel az a GSX-R 1100, amely Potzner Feri sajnálatos halála miatt sosem lett kész és azóta sem tudom, hova tűnt.
Autóban a 84-es buksilámpás Honda Prelude, a 94-es Accord (bár ez túl friss), és még egy-két példa kiemelkedő a sorban, amelyek biztos eszembe jutnának, ha agyamnál lennék. A robogókat igazán sosem szerettem, mindig csakis praktikus járművek voltak és lesznek számomra, de ha egyetlen egyet ki kell emelnem, az a Suzuki Gemma lenne. Annyira igaz ez, hogy róla szólt az első robogóblog posztom.
Vannak azonban olyanok, akik számára a szenvedély az ötven köbcentisek világában teljesedik be. Ilyen kettyós Slampixxx is, aki egy Gemmával futárkodik, és ez még csak nem is a jéghegy csúcsa. Mert valójában mindenféle ősöreg Zündapp, Kreidler szörnyetegeket szerelget otthon, és képes ilyesmivel futárkodni is. (Az őskövület japán kupé is eléggé beszédes.)
Ezek a kismotorok kimaradtak az itthoni forgalmazásból és a hazai kismotor-kultúrából, csak most áramlanak befelé, főleg lomizók által, így sokan nem ismerik őket. A keleti és nyugati blokk közötti gyártási minőséget azért szemlélteti az, hogy nálunk - jobb híján - istenített a Simsonok futár üzemmódban pillanatok alatt széthullanak. Nem utolsósorban azért, mert a futárok már 15 éve sem szimóbuzik voltak, hogy újjáépítsék, mielőtt használni kezdik.
15 vagy 16 év telt el, mire végre felülhettem egy Gemmára. Kissé félelmetes érzés az, hogy van valami a múltadban, amire kellemes visszaemlékezni, de amikor szembesülsz vele a jelenben, rájössz, micsoda kotvány szar valójában. Így voltam a Trabanttal: az első autóm egy kombi volt, imádtam, és évekig ábrándoztam arról, hogy majd buliból veszek egyet újra. Majd amikor sok évvel és pár öreg nyugati autóval később kipróbáltam egyet (pont annál a futárcégnél és pont akkor, amikor a Gemmát használtam), elhűlve nyugtáztam magamban: ez bizony nagyon meredek, ez sehogy sem autó.
Hatalmas csalódás volt a Trabi. Lehet, hogy ezen a Trabant fanok hörögnek, de én biztosan nem vennék újra. Pontosabban, ha megtehetném, lehet hogy megvenném hobbinak, de hogy nem közlekednék ilyennel, az tuti. Százszor inkább egy robogó, még télen is.
Pontosan ettől féltem a Gemmánál is: a csalódástól. Slampixxx Gemmája nem teljesen ugyanolyan mint az enyém volt, és itt nem csak arra gondolok, hogy nem csattog a vezérműtengely. Minimálisan, de más a dizájn: nekem az első idomba simuló indexeim voltak, neki bukógombaként kinyúlnak oldalra. Nekem a hátsó irányjelző a lámpába volt integrálva, neki két óriás csigaszem figyel oldalra.
A hátsó csomagtartó neki krómozott cső, nekem négyszög profilú alu zártszevény volt. Mindez természetesen csak avatott Gemma-júzereknek feltűnő, műszaki szempontból egyféle Gemma létezik, a különbségek gondolom választható felszereltség-szintűek, vagy adott országok piacára optimalizált verziókból adódnak. Az övéről hiányzik az utas lábtartó, de ez nem gyári extra, mármint a hiány, mert a felfogatás ott van.
Az ilyen "tesztek", amikor olvasók ajánlanak fel valamit, nem úgy zajlanak, hogy elkérem a járművet hosszabb időre, hanem általában csak cserélünk és motorozunk egy kicsit, majd valahol fotózunk. Nekem robogóm már nem igen van a Foson kívül. (Amely eladásra vár Pilisvörösváron, de szerintem ki se rakták.) Így adtam a Yamaha TT350-et, amelyet egyedül Slampixxx tudott eddig elsőre berúgni, és elmentünk egy körre a városban.
A Nagymező utcában találkoztunk, ami valamiért újabban a futárok héderelő-helye lett két fuvar között, és elsősorban elmentünk a IX. kerületbe, mert nekem ott volt némi ügyintézni valóm, aminek következtében pontosan le tudtuk fotózni a Gemmát azon a helyen, ahol annak idején dolgoztam. Az irodaházban legnagyobb megdöbbenésemre ma az Állami Számvevőszék tartózkodik, rendőri védelemmel, így kicsit furcsán néztek, de nekem kellett ez a fotó még akkor is, ha mások számára semmi jelentősége nincs.
Régen nem jártam erre, mert utálom a belvárost. Megvan még a Ráday utcai hentes, ahonnan Turbó mindig fejhúst hozott és azzal rémisztgetett minket, hogy az a legjobb, amikor kiszívod a disznóarc orrából a taknyot. Schneider néni közértje ma már CBA, pedig ott mindig izgalmas volt vásárolni, a rossz nyelvek szerint ugyanis sosem került ugyanaz a tétel kétszer ugyanannyiba. A kedvenc büfém a panírozott zöldséges rizsgolyóval száz éve bezárhatott, pedig tízesével nyomtam - azóta sem ettem olyat. A Közgáz étterem biztos működik, ahova kajálni jártunk, és ahol az egyik észlény kolléganő kitámasztotta az összes pénzemet (a motorom árát) tartalmazó övtáskámmal az ablakot, amit így otthagytam, de szerencsére meglett. Az egy sarokkal odébb levő gumis helyén már irodaház van.
Amögött a fém kapu mögött tartottam a motorjaimat, köztük az első japán motort, amit hazahozni se mertem egyedül: egy osztrák import, sornégyes fekete GPZ 500R-t, amely álmaimban a mai napig visszatér, általában mindig úgy, hogy egy elfeledett garázsban megtalálom. Pedig marhára eladtam szegényt, sajnos nem rejtettem el sehol.
Mindezért élből megérte a Gemmát újból kipróbálnom. Ráadásul nem okozott csalódást, egyáltalán nem. A futómű a mai legjobbakhoz képest billegős, de nem sokkal rosszabb, mint egy modern Vespa ET4. A háromgangos automata váltó nem lepett meg, régi ismerősként üdvözöltük egymást, vagyis nem zavart, hogy a Gemma váltója sem egy villám.
Gőzöm sincs, hogy működik, valószínűleg a Babettáéhoz hasonló szokásos röpsúlyos megoldás, csak itt két kuplung van. A gyakorlatban az automata autókhoz hasonlít, semmiképpen sem a fokozatmentes, modern variátorokhoz. Nem kell megvárnod, amíg kiforog annyit, hogy elváltson: te magad is tudsz váltani azzal, hogy megfelelő fordulaton visszaengeded a gázt.
Természetesen nincsenek őrült gyorsulások. A Gemma simán tartja kívánt sebességet, nem tudnak letolni vele, de a lámpánál kilőni nem tud. Szépen, akkurátosan elindul, és a gázkar állásának variálásával váltogatva elegánsan halad, valahol egy hetvenes évekbeli vásári játékűrhajó és egy Vespa szerelemgyerekének élményét nyújtva.
A bal oldali fékkar hiánya ugyanúgy meglepett, amikor először ültem Gemmán - ezt már elfelejettem. A hátsó fék lábbal működik, csakúgy mint a kéziváltós PK Vespákon, de itt nincs kéziváltó, csak egy üres markolat. A lábfékre jelen állapotban elég nagy szükség van, mert az első fék nincs a csúcsformájában, ráférne némi betétcsere és tengely-kenés.
A sisaktartó hiány már kevésbé furcsa, egyrészt mert valahol el kell férnie a turbó, tehát léghűtéses állóhengernek, másrészt akkoriban nem volt divat. Hogy ez az akkoriban mikor volt, érdekes kérdés lehetne, a Gemmák valós évjáratát ugyanis általában sűrű homály övezi.
A futár-használat ellenére műszaki hiba nem nagyon volt Slampixxxnél sem. A kilométeróra halott, de ezenfelül komolyabb gondot csak az jelentett, amikor a hátsó, hajtott bordás keréktengely kiette a ricnit a felniből. Nagyon rémlik nekem is valami hasonló hiba a saját Gemmámon, de nem tudom hogyan oldottam meg. (És biztosan nem keverem ezt össze azzal, amikor a 60 ezer km-es, éppencsak garanciaidőn túli Opel Combóm nyelestengelye megette a kuplungtárcsa ricnijét, amiért belengettek egy 360 ezres költséget, mert ugyebár mindent cserélni kell. De én belengettem egy fityiszt, így maradt a kuplungtárcsa.) Slampixxx egyszerűen vett egy komplett másik Gemmát, ami ugyan motorhibás, de 20 rugó volt, így alkatrész-utánpótlással nem lesz gond, és olcsóbb, mint rendelni egy felnit.
A Vespa által adott ihletet nem nagyon tagadhatja le a Suzuki a CS 125 tervezésekor. Nem csak távolról, még néhány részletében is erősen hajaz a klasszikus Vespa formára, mint ahogy Slampixxx saját fotói is bizonyítják.
Nem sugározza valamiért azt az kultuszt, amit az eredeti Vespa, én legalábbis nem látom benne, egy Vespa mellett mezeinek hat. Mégis elfogadnám, talán pont ezért. Nem feltűnő, de nem is tucatjármű, és megvan a maga egyedi karaktere, ami miatt nagyon szerethető. Megérne egy felújítást, mert így, futármotorként ütve, kicsit fáj az ember szíve miatta.
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem