Nálunk nyugatabbra a motorkerékpáros kultúra sokkal szélesebb spektrumát hozta létre a "haldokló" kapitalizmus. Olyan népszerű kategóriák léteznek, amelyeket mi alig ismerünk.

Miközben Magyarországon a robogók csak a kilencvenes években terjedtek el, és amíg a moped/mokick vonalból a hetvenes-nyolcvanas évekre csak lindás Babetta, Simson és társai jutottak, addig Nyugat-Európában eszméletlen mennyiségű kis 50-es típus létezett. Olyan nagynevű gyártók, mint a Puch, Sahcs, Hercules, Peugeot, Motobécane rengeteg típussal jöttek ki a hatvanas évek óta, mindkét kategóriában.

A moped szó eredetileg a pedálos segédmotorokat jelölte, de ma már elmosódott az egzakt jelentés, általános gyűjtőfogalom lett. A mokick azonban egyértelműen a berúgós típusokat jelöli: sok olyan létezik, amelyet mind berúgós, mind pedálos változatban is készítettek. Még a magyar piacon is volt ilyen, pl. a Komár, amely a nyolcvanas évek cikinek tartott kényszermegoldásából mára szép, becsülendő veteránná érett. 

Természetesen az európai és amerikai moped-kultusz kitermelte a maga kettyósait, akik motorépítéshez ezeket a kis bringákat találták meg. Ma már külön cégek szakosodnak arra, hogy elképesztő minőségű tuningot hajtsanak végre a civilben észrevehetetlen kis haszonállatokon.

Magyarországon erre nincs kereslet, pedig a szomszédból fillérekért hozzák a levetett, 10-30 éves, tök jó állapotú alanyokat. Azt hiszem, mi még éretlenek vagyunk ehhez: még kell a pöcshosszabító jelleg a kétkerekűeknél is, három lóerőben pedig ezt nem találjuk meg.

Talán a jövőben egyre többen kapnak kedvet, hogy a motorépítés legolcsóbb módját kipróbálják, vagy hogy kipofozzanak, illetve megvegyenek egy veteránná vénült klasszikust. Állítom, ma már egy Simson Schwalbe-val vagy egy Komárral is meg lehet jelenni. Sőt, mégy egy Verhovinával is, csak az - a nálam hozzáértőbbek szerint - nem biztos, hogy eljut a célig.

Addig is csorgassuk a nyálunkat együtt: kis reszeléssel még egy moped is lehet szívdöglesztő.