Érdekes kérdés, hogy hogyan kellene robogóval közlekedni. Szerintem hasznos, ha nem úgy közlekedünk, mint egy agyhalott. Ez persze nem mindenkinek megy, így lehet szép dolgokat látni, pedig ha valaki donorrá válik, az szerintem elég ciki pont egy szaros robogóval.

Lenne pár ötletem a városi közlekedéshez.

Többek között nem kellene a holttérben ugrálni. Sokaknál elég jellemző közlekedési helyzet, hogy azt hiszik, csak ők vannak a világon. Lehet cikázni, ugrabugrálni, a másik közlekedő csak akadály, aztán ha véletlenül nem úgy mozdul, ahogy mi elképzeltük, akkor meg a k.anyját.

Mert magunkkal szemben nem elvárás, hogy törődjünk a többiekkel, de a többiek mind törődjenek velünk, és legyen lehetőleg a holttérben is szemük, amikor éppen az autójuk seggében, a jobb oldalon kolbászolunk az eszement manőverezésünk közben.

A rossz hírem az, hogy ha valaki nagyon vagány robogóval, akkor majd lehet, hogy a kórházban vagy a bíróságon is vagánynak kell lenni.

Erről már írtam, de a saját ismerőseimnek sincs annyi esze, hogy a kocsisorok között nem kell balról-jobbról ijesztetni az autósokat. Menjünk az első robogós után, egy sorban. Tipikus eset, hogy a robogósok versenyeznek egymással, mindenki meg akarja mutatni, hogy ő a Jani, ezért kocsisorok között (!) előzi a másikat, mert ugyanannyi agya van, mint a mezei autósnak, aki szintén nem bírja ki, hogy ne előzze le az előtte levőt.

Azt kell mondjam: elképesztő hülyék az emberek. A közlekedők 90%-a kényszeres idióta, akinek lelki nyomort okoz, ha nem nyomhatja le a másikat. Csakhogy amikor a másik sorban előz a robogós ezerrel, könnyen lehet, hogy az autós megijed, és pont a másik robogósra húzza rá a kormányt.

Sosem értettem: autóval taposni kell, robogóval húzni tövig. Ha motoros áll a sorban, a robogósnak meg kell mutatni, hogy ő gyorsabb a CVT-vel, nyélgázon indulva. Pedig ha a motorosok is nyélgázon indulnának, lenne sírás.

Nem értem ezt a rohanást, ezt a centizgetést. Hova siet mindenki? Meddig tart ez a nagy lendület. Az első csonttörésig?

Jó pár embernek meg kéne világosodni, hogy nem ő király az ötvenes fossal, és vissza kéne venni az arcból. Az ötvenes robogó a közlekedési hierarchia legalja. Az, hogy nincs rendszám, nem kéne hogy akárkit is arra késztessen, hogy a szabályok felettinek érezze magát.

Na most itt jön a Suzuki Hi Up teszt. A Hi Up sajnos nem az a Suzuki Idi, amiben reménykedtem, mert azzal szívesen mentem volna sok év után újra.

A Hi Up egy baromi átlagos öreg robogó, amit az ember olcsón vesz meg aztán vagy szerencséje van, vagy kezdődik a vesszőfutás a szerelőnél, ahol először a fékek lesznek rosszak, aztán majd nem indul, aztán fulladozik, aztán alaplapcsere is lesz, tetszőleges sorrendben. (Én is el fogom adni az új gyújtás alaplapom, csak én adom hozzá a robogót, amiben benne van, mert elegem van, hogy megint nem indul a sok állás miatt. Leszámolok a két ütemmel és az 50 köbcentivel örökre.)

Ezek a járművek már élettartamukon túl tartózkodnak az utakon. Szerencsével persze ki lehet fogni olyat, ami még tud szolgálni, akár úgy is, ha nem szép.

Ez például tök jól ment, volt rajta fék, jó a lábtartója - mert előre is lehet tenni a lábat - és már most elaludtam, ahogy ezt leírtam.

Jó éjszakát!