Olvasói levelet kaptam, amiből a lényeges részt mindjárt - változtatás nélkül - közlöm.

De előtte egy sztori: balra kanyarodni tervezek motorral (Yamaha XJR 1300), macskaköves utcáról. Lassan haladok mert ráz, működésbe hozom a BMW és Audi autókba gyárilag nem szerelt speciális készüléket, az ún. irányjelzőt, ismertebb nevén indexet.

Gyári index van a motoron, szép nagy. Óvatosan kezdem meg a manővert a macskakő miatt, mert feküdni még kevésbé szeretek rajta, mint motorozni. És akkor hátulról ledudál egy büdös paraszt, nyilván mert ő siet, és nekem hátrafelé elsőbbséget kellene adnom minden beképzelt tetűnek, aki azt hiszi, övé az út. De ez nem volt elég. Annak ellenére, hogy megkezdtem a kanyarodást a fél perce villogó irányjelzőmmel, megelőzött, rendesen balról, teligázzal. Ha nem vagyok óvatos a macskakő miatt, simán összeütközünk. 

Iszonyatos robogó-sportmotor hibrid – vajon tényleg odaadtuk volna a bal herénket érte 14 évesen?

Nem tudom azt mondani, hogy nem néz ki jól, mert jól néz ki. Elképesztő ügyesen oldották meg a mezei Piaggio robogóblokk beültetését egy deltaboxhoz hasonló vázba. A tank persze csak áltank: sisaktartó lakik alatta.

Vannak a robogóblog életében olyan napok, mint ez: ma például a világ egyik legjobb robogótesztjét csináltuk. Eredetileg a KTM Kross robogóért mentem ki a Harmati Yamahához, de aztán azt holnapra halasztottuk, mert megláttam a Piaggio Zipet, ráadásul sietni kellett Erikához (lásd. lentebb). Ezért azt javasoltam, ne keresgéljük a KTM kulcsát, ha egyszer a Zip kulcsa már kéznél van, mert éhen halok.

A Zip tipikusan a kiforrott, jó, megvehető robogók közé tartozik. Jól néz ki, jó kidolgozású, strapabíró, van hozzá alkatrész dögivel. Teszteltem már régebbi kiadást, újabb négyüteműt, de az új kétüteműt még nem.

Sajnos robogósból nem nehéz gyökeret találni. Főleg a rendszámos nagyarcúak tudnak annyira motorozni, hogy beszarás, csak nem értem a halom fogyatékosban, minek kell centizve kerülgetni egymást meg az autósokat. Addig jár a köcsög a kútra ugyanis, amíg kórházba kerül. Ami engem kevésbé zavar, csak az a baj, hogy más is oda kerülhet.

A futárok külön kaszt, és beszédes, hogy amikor említettem a futárcégnél diszpécserként dolgozó, hozzám hasonlóan ex-futár barátomnak, hogy szívesen megrugdalnék egy-kettőt, csak annyit mondott: ő is.

Igen szomorú, hogy a kétkerekűn közlekedők nagy részében nincs meg a minimális hajlandóság arra, hogy normálisan próbáljanak közlekedni. Megannyi bizonyítási kényszeres beteg barom rohangál Budapesten, életét a vakszerencsére, nem a teljes kontrollra bízva.

A videomegosztók szerencsére nem csak szemetet termelnek ki, hanem akad a szarkupacon néha egy-egy gyöngyszem is. Mint az alábbi kis Simson Schwalbe szösszenet, ahol ugyan kicsit túl sokat recskáztak a kis mélységélességre - ahogy manapság trendi a DSLR videózás kora óta - de cserébe kapunk szép, vizuális tartalmat is.

Ki ne kívánná meg ezt a még restauráltban se túl drága motorocskát, ami egy Vespa töredékébe kerül és amit (szentségtörés!) még talán jobb is vezetni?  

Nekem megjött a kedvem.

Ha nem volt affinitásod eddig, de nagyfaternál a fészerben ott áll egy Schwalbe, most új dimenzióba kerülhet az életed. Ennél olcsóbban menő (és el nem romló) veterán motor nincs.

Az "ezt mindig ki akartam próbálni" kategória újabb versenyzőjét látják, hölgyeim és uraim: Kymco Agility.

A jármű a számomra szimpatikus. Maximálisan tetszik, amennyire egy robogó tetszhet az embernek. Asesso Zoli szerint emlékeztet a Yamaha Sliderre, amit én először nem láttam benne, de később igen.

A múltkori poszt végén pedzegetett dolog onnan jött, hogy év elején egy "évindító-célkitűző" konferencián bakancslistával és egyebekkel fárasztottak minket, amin az új évre meg is fogadtam, hogy több ilyen rendezvényre nem megyek. De annyi haszna mégis volt, hogy rádöbbentem: "az egyszer majd..." kezdetű dolgaimról nem ábrándozni kell, hanem meg kell valósítani. Úgyhogy megfogadtam, hogy idén mindenképp csinálok valami valami baromságot.

A Mopedrally kézenfekvő lenne, de azt már kétszer megszívtam. A másodikat főleg az idióta motorépítő ötlet miatt, ahol is természetesen a végén a szerelő szívatott meg, mert nem sikerült felfogni neki agyilag, hogy egy éve készülök erre. Igazán nem a Mopedrally tehet róla, hogy undor fog el, ha egyáltalán felmerül.

Régóta terveztük, hogy kimegyünk az Arnold Schwarzenegger múzeumba Kathi Bélával, amiben ő nem motoros szempontból érdekes, hiszen nem motorozik, hanem azért, mert itthon a mi kis magyar valóságunkban - mint sportoló és üzletember -  igazán schwarzeneggeri karriert futott be. De ezt én állítom, ő csak szeretné látni a múzeumot, hiszen Arnold egy isten. Én már jártam ott, sőt legelsőként engedtek be, mint újságírót, fél évvel a nyitás előtt. Filmet is készítettem róla.

Rájöttem, hogy spirituális kapcsolatom van a Simson Schwalbéval.

Fateromnak volt egy: ez volt az első motor, amit életemben láttam. Nevezzük most motornak, nem csak jóindulatból, hanem mert a szomorú tények úgy néztek ki a hetvenes-nyolcvanas években, hogy egyszerűen motornak számított.

Marha rossz szóvicc, ráadásul fordítva kellene írni a robogó nevét: Free Piaggio, de attól még marha rossz a neve is. Mit akartak ezzel? Szabadság? Born to Be Wild? Ezzel? Vagy szabadság a közértig?

Van aki a robogóban vagányságot, életérzést keres, van akinél ez egy trendi, menő jármű. Na, a Free pont az a robogó, aminél ezekről só sincs, pedig elsőre a furcsa, butácska külső valamiféle formatervezési szándékot mutat. De az sincs. 

Mi legyen a sorsa a Babettának?

Zoli meglepett egy 210-es Babettával, ami jelenleg még Tivadarnál tartózkodik a MOTIWA motorszervizben, amíg üzemképes lesz és lesz rajta fék. Ha elkészül, használatba lehetne venni, de felmerül a kérdés, hogy önmagában mire használjam, mert az élet annál bonyolultabb, minthogy simán közértbe járó eszköz legyen belőle. (És most figyelmen kívül hagyom azt, hogy segítek majd vele megtenni az első lépéseket pár embernek a motorozás felé.) 

Az ember kisagyában, vagy az egész agyában ha elég kicsi felmerül a gondolat: építeni kéne belőle valamit. Már azon felül, hogy jó lenne berúgósra alakítani, mert a pedált akkor is rühellem, ha már nem érzem cikinek, mint gyerekkoromban, de persze erre nincs reális esély. 

Tök véletlenül akadtam rá, mert szándékosan az ember nem keres bicikli-moped hibridet, hiszen nettó állatságnak tűnik.

Mindig tudtuk, hogy az térdek védőszentje, Asesso Zoli nem százas teljesen. Érdekes, interaktív figura ő, aki hiperkommunikatíve motorozik, enyhe feltűnési viszketegségben, mindenkinek integetve, a csajoknak puszikat dobálva, buszmegállóban motort börrögtetve, amivel nekem szöges ellentétem. Mégis együtt dagonyázunk a motorbuziság mélységes, mopsz illatú posványában. (A mopsz illatot majd egyszer megmagyarázom.)

Nos, Zoli tudta, hogy alapvetően utálom a karácsonyt, de mégis készült egy meglepetéssel, ami valóban meglepő volt, már-már sokkoló. Kaptam tőle egy Babettát: 210-est. Tudod, ez már az "újabbik" kétsebességes automata, de ha nem tudod, ez akkor is így van.

A történet valahol úgy indult, hogy abban a szilárd meggyőződésben élt: az első "motorom" ilyen volt. Ez sajnos élből tárgyi tévedés, az első motorom ugyanis egy 251-es ETZ-volt és nem csak azért, mert alapvetően a segédmotorokat segédmotornak tartom, nem motornak, hanem abszolút értékben is.

Nekem ugyanis kimaradt a segédmotor lépcső, fater ugyanis nem vette meg azt a kurva Simsont használtan, mondván, ő használt szart nem vesz, újonnan meg akkoriban mifelénk csak rendszámmal lehetett kapni, amire már nem volt elég az smkp jogsi, ami nekem volt 14 évesen.

Az egyetlen opció a Riga Delta lett volna, de fater szerint ez szar volt, én meg kénytelen voltam hallgatni rá, mert neki volt lóvéja és úgyse vette meg, hiába próbáltam meggyőzni. Soha nem kaptam meg a kismotor jogsi mellé beígért kismotort: az ETZ-t saját pénzből vettem tizennyolc évesen, zöldség-rakodásból.

Igaz, eredetileg ezer márkás japán motor volt a terv Németországból, de mire kimentünk (ez volt a bónusz a zöldségbiznisz főnökétől szezon után), addigra az összes olcsó motort "elvitték a magyarok." Egy 2300 márkás Honda CBX 750-et hoztunk az akkori legjobb barátomnak, mert neki 1300 márkája volt, nekem pedig csak 1000, így én adtam kölcsön neki. Ebből lett aztán az, hogy végül az ETZ-jével fizetett ki és marhára nem lett japán motorom.

Az ETZ-re nem volt jogsim, de lejártam vele a Balatonra a menő fekete plexis, akkor újdonság számba menően szellőzős Nolan N37-es Diamond sisakomban, amire fater adott kölcsön. (Egy Simson árát.) Persze nem mondanám, hogy a rikító kék-lila susogós melegítő hatását fel tudta javítani. Aztán valamelyik nyáron orra estem egy árokban a mezőn, a teleszkóp elgörbült kissé - konstans kígyómozgást okozva -, a töltés is beszart, motorszerelőt hírből sem ismertem, így eladtam.

Fater vett közben egy 210-es Babettát magának, pontosabban én beszéltem rá, mert kiköltöztek egy faluba és jónak tűnt bejárogatni, a használtszar-elmélet pedig valamennyire enyhült a kilencvenes évek elejére. (Később sajnos jobban is: amikor az alkoholtól már teljesen elment az esze és nem tudta fizetni az autóhitelét, visszavitte a Fiat Bravo-ját a szalonba és frankón becserélte egy Trabant kombira, 165 ezerért, amikor azok 30 körül mentek.)

A babszi frankó, alufelnis, nyugati típus volt, de ha jól emlékszem, mofa, azaz 25-ös végsebességre fojtott, bár lehet ment negyvenet is, tökmindegy.

Amikor Pestre költöztem, jobb híján ezzel kezdtem el futárkodni. Ezért emlékezett erre Zoli, mint első motorra. Arra az apróságra viszont már nem, hogy talán ha két hetet bírt ki.

Mindenképpen kalandos időszak elé nézünk. A 210-es Babetta vetekszik egy Riga minőségével, ami nem dicséret, de ezt a Riga klubosok jobban tudják. (Őket majd megkeresem, mert nekem a Riga és a Verhó eléggé kimaradt. Talán ha gyerekkoromban mentem velük és bár biztos vagyok benne, hogy mindegyik viszonylag szar, egyszerűen kíváncsi vagyok. Főleg a Deltára, amiért hiába rinyáltam apámnak.)

A gyújtása legalább stabil, de váltó nem éppen. Persze Zoli nem szarozott, rögtön kettőt vett: egyet magának is, biztos, hogy ne egyedül rohadjak le. Övé a békazöld, enyém a téglavörös. Hogy mire fogjuk használni, fogalmam sincs: ha más nem, majd ezzel járunk ki kajálni a Pit Stopba és Zoli szerint minden olyan esetben jó, amikor kár a motorokat (XJR vagy a Drag Star, ill. a VFR) beindítani, bár én nehezen tudok elképzelni ilyesmit.

Mindenesetre ha két marhát láttok téglavörös és békazöld Babettával kommandózni, tuti mi leszünk azok.

Persze mondanom sem kell, még a Tivadarnál van, mert hiányzik a légszűrőház, és teljes mértékben nincs fék, igaz, a légszűrőház és egyebek miatt nem is nagyon megy, úgyhogy kvázi fék jelenleg nem is kell.

Úgyhogy Takiék január negyedikei kismotoros terepezését élből ki kellett hagynom, pedig Spalya mindenképpen rá akart beszélni.