Hogyan kerültem Látrányba?

Pofonegyszerű: a látrányi önkormányzat falunapot szervezett, és mivel szerettek volna igényes programot, én pedig ismeretségi körrel rendelkezem motoros és erősport világban is, megkértek, hogy szervezzek le egy streetfighter show-t és egy erősember-versenyt.



Látrány Balatonlellétől 4 km-re a 67-es főúton található, nem messze attól a Visz községtől, ahova Csík hordja az autóit szerelni Kareszhoz. Kicsi a világ.



Kulman Miki az egyik legszimpatikusabb arc a motoros akrobaták között, és nem túl meglepő módon parádés show-t nyomott, amelynek során csak majdnem ütött el, de cserébe agyon egykerekeztetett egy önként jelentkező - minden bizonnyal elmebeteg - helyi lányt. Közben néha kigyulladt a feje (nem a lányé) és természeten pukkanásig füstölt egy hátsó gumit is, örök mementóként guminyomokat hagyva az aszfalton, ezzel lerontva az esélyt, hogy a placc mostanában alkalmas lesz iskolai aszfaltrajz-versenyre.



Természetesen "igen jól megbeszéltük" Mikivel, hogy mit fogok mondani, mivel én voltam a szpíker, de visszafogtam magam, és nem adtam elő röhejesen kamu történeteket arról, hogy hogyan egykerekeztünk óvodás korunkban együtt a homokozóban. (Egyébként nem tudok egykerekezni és soha nem is vágytam rá, elég nekem Kulman Mikit nézni.)



Utána HSMA Erősember Kupa következett Darázs Ádám csapatával, de a motorizáció szempontjából ez csak annyira érdekes, hogy a egyik számban 7-8 tonnás kamiont kellett húzni. Ja, és persze mi eleve motorral érkeztünk.

Az igazi elmebaj azonban másnap jött, amikor Fecó, a polgármester leszervezte nekem, hogy megtekinthessem az egyik helyi önkéntes tűzoltó művét. Csak álltam földbe gyökerezett lábbal.



Arra nem jöttünk rá, milyen moped adta az alapot, mert el voltunk foglalva azzal, hogy ámuldozzunk a felaggatott eszközökön és annak a beteg elmének az ötletességén, aki mindezt - kizárt, hogy józanul - kitalálja.


Van itt minden: Stilh fűrész, manuális csörlő, minilétra, porral oltó, kisbalta, lemezvágó (metszőollóból) és sorolhatnám, fél óráig biztos lehet mazsolázni a részleteken.

A CB rádió mindenképpen szükséges és autentikus részlet, mint ahogy a gyalogsági ásó is az. A motorblokkot és a kényesnek ítélt részeket fémrács borítja, ami valószínűleg valaha tyúkketrecként szolgált.

A készítő maga is tűzoltó, igaz, csak önkéntes, de ez nem sokat von le az értékéből, mert azt beszélik, volt, hogy konkrétan az önkéntes tűzoltó csapat mentett meg egy épületet, mert az "igazi" tűzoltók nem értek volna időben oda. Az installáció egyáltalán nem olyan matuzsálemi, mint ahogy kinéz: alig 3 éve készült el, cirka egy év munkával.

Kipróbálni sajnos nem tudtam. Elvileg üzemképes, de a lapos kerekek eleve esélyesnek mutatták, hogy defektesek, időnk azonban nem volt megvárni a tulajdonost, hogy megtudjuk, hogy kereket kell még szerelni. Igazából itt úgysem a menetteljesítmények érdekesek, hanem a vizuális hatás.

A teljes installációhoz még egy utánfutó is tartozik, de azt majdnem elfelejtették megmutatni, pedig olyan fontos eszközöket tartalmaz, mint a tűzoltó homok a méretekhez illő kiszerelésben. 

A csónakot már igazán nem tudjuk mire vélni, lehet, kigyulladt hajók mentésre is gondoltak. Persze van a dolognak komoly vetülete is: úgy értelmeztem, hogy a szolgálat teljesítés közben elhunyt tűzoltók emlékére készült.

 
A teljes installáció minden bizonnyal minden közúti rendőr álma. Még jó, hogy nem oltották el vele Kulman Miki motorját.