Búskomor, sírás határán küszködő hangsúllyal hívott Árpád, hogy régen volt robogóblog, de tudtam én ezt: motorozásra alkalmas idő is rég volt. Pedig vannak ám motoros események, csak hát ez robogóblog ugye. Előfordul olyasmi, hogy veszek egy új sisakot az asszonynak ajándékba úgy, hogy még nem is tudja, mert megláttam egy fasza sárkányosat. Valaki megrendelte, de ott hagyta, mert kiderült, hogy mégse M-es a feje. Ez nekem mázli, mert sárkányt a sárkánynak, ugye.

A múltkor megszívtam, mert rajta hagytam a VFR-en a szívatót, és az bizony érzékeny erre, megszívja magát, aztán csak kurvaanyázós-ráolvasós módszerrel indul be. Tank le, légszűrőház le, féktisztító befúj a torokba, de mivel a pillangószelepek zárva vannak, gáz ráhúz, na, akkor felcsap a láng. Ha fölé hajoltam volna, olyan lennék mint Vin Diesel, a szopottgombóc fejet leszámítva. A légszűrőház fedelét ezért visszatettem, de nem volt jó ötlet, mert diszkréten kigyulladt. Ha hiszed, ha nem, ezek után be tudtam indítani, sőt, másnap elvittem átíratni és műszakiztatni 85 ezerért. Imádom az ilyesmit. Ja, mert vettem egy VFR-t is, de ez nem ide tartozik, hiszen az nem robogó.

Asesso Zoli már a héten kitalálta, hogy menjünk el a Suzuki tesztnapra szombaton, amit elfelejtettem, de reggel hívott, hogy az ma van. Motorral mentünk persze. Nem írom, hogy aki hat fokban nem motorozik az meleg, mert tényleg nem volt hideg: van az a motorozás nélkül eltöltött idő, amikor a 6 fok sem hideg, másrészt tényleg nem fáztam.

Rajtam kordura gatya volt, béléssel. Kívül. Puha Asesso térdprotektort használok, közepes méretűt, ami egy kicsit a térdem alá megy. Ezt először felvettem a mackónadrágomra, és arra rá a kordura gatyát, mert fordítva nem működik, olyan vastag a nadrág. Az eredeti protektorait kivettem, szart sem érnek, de talán csak azért, mert nekem kissé nagy hosszban és rossz helyre esik. Az Asesso pontosan ott van, ahol kell és nem mozdul: alul-felül tépőzáras, dupla biztosítással. Vesevédővel és dzseki béléssel már nem is fáztam. Zoli lazábban adta elő: farmer. De rajta a saját gyártmányú hosszú, lábszárvédős protektor volt. És mivel az anyaga neoprén, nem fázott a lába. Jó trükk, mi?

A tesztnap a Motorradnál volt, és bátran kijelenthetem, hogy benéztük a dolgot. Nem tudom, miért képzeltük, hogy odamegyünk és elhozunk, amit akarunk. Én mondjuk valami 800-as Intruderre lettem volna kíváncsi, mert rég izgat, milyenek lehetnek a közepes, megfizethető japán V2-esek, meg persze a 883-as Sportsterrel se mentem még, csak a naggyal, de az úgysincs a Suzuki bótban. Zoli a Hayabusára volt ráizgulva. De amikor odaértünk, szembesültünk azzal, hogy bizony mások is vannak itt.

Konkrétan igen sokan összegyűltek: kedélyes motorostalálkozó hangulatban épp a Motorrad által grátisz biztosított kaját tömték a búrájukba, miközben arra vártak, hogy sor kerüljön rájuk. Hogy a képen látható kiscsávó se unatkozzon, még quad is volt a kínálatban, sőt, Kulman Miki által tartott streetfighter bemutató is.

Bementünk dumálni, amiből az jött ki, hogy kapunk két tetszőleges motort, amit elvihettünk volna  felvezetés nélkül. Hú, mondom, de fognak minket utálni. Kiválasztottuk a Suzuki Van Van-t meg a GSR 750-et, de az egyikben nem volt akksi, a másik meg még kint volt ügyfélnél.

Na itt jön képbe a robogóblog: elvittünk két Burgmant, a 125-öst és a kétszázast. Buktuk a nagycsávóskodást a soron kívül kapott tesztmotorokkal, a társaság ugyanis zömmel motoros volt, de aki a robogókra gerjed vagy azt tartja praktikusnak, annak igencsak érdekes lesz.

Van ugye a B125/A1 jogsi, amivel a kisebbik működik, a 200 meg fekszik A2-es jogsihoz. A két gép tök ugyanaz a blokk méretét és a hülye bürokráciát leszámítva. Na jó, a 200-asnak 20 km/órával tovább van skálázva az órája.



A Burgman neve mindig hülye szóviccre ösztönöz, mármint hogy krumpli, érted, de a 125/200-as tényleg olyan egyforma, mint egy krumpli. Vaskos far, tömör, nagy test, simán nem nyolcadliteresnek néz ki. Ráülve kicsit zömöknek tűnik, fura a lábam helyzete, pedig csak 175 centi vagyok, mint Sylvester Stallone és Jason Statham, de ők nem kaptak Burgmant ma.

Ha a talpad a vízszintes trepnin van, a térd 90 fokos, az nem jó, ha kényelmesen és méltósággal szeretnél közlekedni. Ha előre teszed a lábad a ferde részre, az már komfortosabb, de mintha kicsit rövid lenne a hely. Az nyereg széles és elöl deréktámaszt képez az ülés lépcsője, amire szükség is van az ülőlap rövidsége miatt; kényelmes. A pozíció két perc alatt megszokható: beülsz a seggtámaszba, lábak fel, gáz. Hátra nem ültem magam mögé, mert nem lenne, aki vezet, úgy meg elesek.

A kis egyhengeres mókás, komolynak ható hörgéssel (tuti, hogy ezt direkt hangolta valaki) húz 90-ig. Lehet, több a vége, de nem erőltettem. A kezelhetőség csodás: gondolatodra kanyarodik, dől, élvezet terelgetni. A fékek milliméter mozdításra már lassítanak, jól adagolhatóan. A szar utakon sem nyiszog: nem libben át, mint egy limuzin, de a futómű még Lukapestre is teljesen jó.


A szélvédő jó nagy, tehermentesíti a felsőtestet. A mostani kitűnő időjárásban jól jön, ha minél kevesebb szelet kapsz. A sisaktartó az ülés felnyitásával érhető el - őszintén szólva felröhögtem, akkora. A kép nem adja vissza sajnos, bele kellett volna tennem a sisakot: kettő elfér egymás mellett. Akár lomizni lehet vele járni, de fűrésszel darabokra vágott hulla sem gond.

Zoli szerint szépek, én viszont nem tudom értelmezni az orr-részt, de ha nem filozofálsz, tényleg jól néznek ki. Ezzel az esztétikát túltárgyaltuk, marad a leglényegesebb pont: elég-e a 125-ös teljesítménye és jelentősen erősebb-e a 200-as ?

A 200-as sokkal jobban megy, ez nem kérdés, de azért a 125-ös bőven elég a városban, sőt, el lehet vele menni város környéki motorozgatásra. Agglomerációból bejárni egyenesen tökéletes. A kettő között úgyis a jogsi fog dönteni.