A robogóblog történetének ez az első hármas tesztje. Ráadásul úgy, hogy nem három robogó, hanem három eszköz.

Közülük a fő téma a közlekedési eszköz, amit Suzuki Verdének hívnak és rejtélyes, megmagyarázhatatlan módon ezt pont Vespa-tipográfiával hirdeti magán, ami élből ellenszenves.

A második dolog a fényképező, amivel fotóztam: ezt a Canontól kaptam kölcsön, mert az én kisgépem megint elhalálozott, tükörreflexest meg nem mindig van kedvem robogótesztekre cipelni. A képek így Canon SX 170-el készültek, ami egy nem túl drága ultrazoom gép, és mint láthatod, minőségben tökéletesen megfelelő hobbi célra amellett, hogy kellően robusztus az ilyen állatkezűeknek, mint én. Fogalmazzuk úgy, hogy megoldotta a problémámat erre a hétvégére.

A robogót a Darázsgarázsból hoztam, csakúgy, mint a harmadik eszközt, a fényre sötétedő sisakot. A jelenséget kicsit meg kell magyaráznom ugyanis a rövidített kifejezésem kissé félreérhető. Nem az egész sisak sötétedik fényre, bármilyen jópofa lenne is a konstrukció, hiszen így sötétben világos sisakban jobban látnának, ezért csak nappal ütnének el.

Pont így nézek ki a felső képen

 (Erről egyébként eszembe jutott az is, hogy az emberek is fényre sötétednek, mert ahogy kijön a jó idő, annyi barom lesz az utakon, hogy elképesztő, de ez nem teljesen fedi a valóságot a több, mint 23 éves - ebből három év motoros futár - közlekedési tapasztalatom alapján, ugyanis a motorizáltan közlekedők az időjárás változáskor hülyülnek be. Talán mert keresik mindig az ürügyet, de akkor is sok a hülye, ha kijön a jó idő, akkor is, ha esik az eső, akkor is, ha bejön a rossz idő, akkor is, ha leesik a hó. De én magam is unom már, hogy a közlekedés morális mélységéről beszéljek, még akkor is, ha minden nap felteszem a kérdést: mi a nehéz a rendőrségnek abban, hogy civil autókkal járőrözve elkapja az elmebeteg módon közlekedő, szabályokat szándékosan semmibe vevő beképzelt türhőket?)

Szóval a fényre sötétedő sisakplexi tesztje nagy okosság volt aznap, amikor éppen borús volt az ég, mert gyakorlatilag ennél semlegesebb fényviszony nem létezik ahhoz, hogy pont ne lássam, hogyan reagál a fény változásaira.

Azt sikerült kideríteni, hogy egyértelműen kivilágosodik, ha beviszem a motorboltba. Ezenfelül kellemes színe volt a nyomott, szürke időben, pont jól kilátni rajta. Ez nagy szó az olyanoknak, akik még a plexit is utálják lehajtva tartani a klausztrofób érzés miatt, pláne nem kilátni rajta. Plexi vagy szemüveg viszont kell, mert csúnya dolgok kerülhetnek a szemünkbe.

A víztiszta plexiben nem túl jó a vakító fény, a sötétített plexit egyenesen nem tartom okos dolognak, mert a látás a legfontosabb dolog a motoron, és sötétben komolyan bekorlátoz. A fotokromatikus plexi erre egy elég jó megoldás, ha beletörődsz, hogy csak a plexi kerül egy olcsóbb sisak árába. Maga a komplett sisak azonban nem vészes, az én viszonyrendszeremben, alsó-közepes árkategória.

A Suzuki Verde neve sok szóviccre adhat okot, a Vespa utánzás ellenére viszont egyáltalán nem a nagy olasz ikont majmolja, hanem tulajdonképpen a Yamaha Vino-t, illetbe a Honda Giorno-t és társait.

Nem is teszi ezt rosszul.

A forma tetszetős, a blokk pedig erős: igen vehemensen indul meg, hogy aztán egész hamar megtorpanjon. Itt jön a meglepetés: pontosan 45 km/órára áll be a mutató, mint a cövek. Ilyet ritkán látni: ebben bizony benne van a gyári fojtás. Ugyan a legtöbben vérlázítóan szörnyű opciónak tartják, hogy egy robogóval szabályosan közlekedjenek, én biztos, hogy megvennék egy fojtott példányt, mert ez szinte garancia arra, hogy nincs széthajtva. Valóban nagyon kellemes blokkhangot produkált, mintha új motoron ülnék.

A Verde elöl lengőkaros futóművel rendelkezik, de nem egyoldalassal, mint a Vespa. Ez dobfékkel van kombinálva - nem nagy meglepetés, hogy hátul sem tárcsa van - ahogy minden más retro robogón.

A különlegessége leginkább az ülés felhajtásának konstrukciója, aminek némi esztétikai anomálián kívül nem sok értelme van.

A fém csomagtartó szép és még praktikus is lehet, de nyilván ez a retro robogó is főleg a megjelenésről szól. A berúgás viszont utálatos, sztenderre kell tenni hozzá: nyilván nem kalkulálta a gyártó, hogy itt, Balkánon a 3 ezer forintos akksin spórolnak a proletárok.

Nincs különösebb érv, miért pont Verdét vegyen az ember a többi hasonló robogó közül. De ha megtetszik, megvan az az előnye, hogy ritka. Igaz, csak avatott szem tudja megkülönböztetni.

A Canon SX 170-ért köszönet a Canon Hungaria-nak.