Ritkán fordul elő, hogy olvasói levelet dolgozok át posztnak, de úgy érzem, van annyira fontos, hogy megéri. A következő levelet kaptam:

2010 nyarán megvettem életem első robogóját (50 cc), amivel kb. 1 hónap után sikerült is esni egyet. Ujjtöréssel, pár csont repedéssel és némi zúzódással meg is úsztam. Amint levették a gipszet visszaültem a robogóra, azóta is megyek vele, de már nem ugyanaz. Nem élmény a motorozás. Kanyarban buktam, azóta is minden kanyarban félek. Valószínű nehéz kérdés, de hogyan lehet ezt elmulasztani? Te ugyanúgy motorozol az esésed óta? 

A választ is természetesen némileg szerkesztett formában közlöm.

Tőlem is mindenki azt kérdezte, hogy fogok-e még motorozni, amikor összetörtem magamat. Azóta már nincs meg az a gép, de van helyette három másik. Ez gondolom elég határozott válasz. Többet motorozom a balesetem óta, sőt, azóta "motoros újságíró" lettem.

Tény, hogy nekem megvan az az előnyöm, hogy nem magamtól estem el. Igaz, tavaly nyáron terepen egy teszt-supermotoval tök ártatlan szituációban odavertem magam kissé, úgy, hogy nem tudtam, eltörtek-e a bordáim és fél évig nem tudtam oldalt feküdni. Mindez affinitás kérdése is. Ne érts félre, de az a rossz hírem van, ha el bírtál esni robogóval kanyarban, akkor nem leszel motorversenyző, nincs túl nagy érzéked. De ez nem baj, hiszen sok gyakorlással fejlődni fogsz tudni.

Megmondom, hogyan oltsd ki a félelmet. Pontosabban a rossz érzést a félelem miatt. Ehhez csak meg kell értened valamit: mégpedig azt, hogy nem baj, ha félsz. Sőt, jó ha félsz. Ez tart vissza, hogy hülyeségeket csinálj és hogy ne figyelj oda. Aki nem fél, az hülye, és előbb-utóbb vagy magát öli meg, vagy másokat. A "jobb félni, mint megijedni" mondás nagyon nem hülyeség két keréken.

Motorral nagyon könnyen átesik az ember a ló túloldalára (micsoda képzavar!), ahogy megjön a rutin és azt hiszi, sérthetetlen. Most a napokban hallottam egy vezetéstechnikai tréninggel is foglalkozó szakembertől, Go Moto Zsoltitól (nagyon jó arc egyébként, tesztmotorokat szokott nekem adni, de megyek hozzá tréningre is nemsokára), hogy nemrég két haverja halt meg, pedig mindkettő kurva jól motorozott. Igaz, 160-nal mentek lakott területen, vagy valami ilyesmi. Az ilyenek egyszerűen hülyék: túlzott az önbizalom. Nem féltek. Most már nem is fognak.

Hidd el, jobb ha félsz. A te esetedben jobb, ha nem hiszed, hogy simán beveszel minden kanyart, hanem mindegyikre felkészülsz és odafigyelsz, sőt, megfelelő sebességgel próbálkozol, nem ész nélkül. Lelassítani nem cikibb, mint mankóval járni.

Én azt kívánom neked és mindenkinek, hogy soha ne múljon el a félelem, mert az a barátod. A félelem megvéd. Nagyon sok "ezt azért mégse kéne" gondolat jön nekem is, és örülök neki. Nem akarom magamnak azt az érzést, amikor elfogy alólam az út. Az XJR-em japán belpiacos, 180-as óra van benne az európai 260-as helyett, le is szabályoz 180-nál és nem köttettem ki belőle. (Bár gyanús, hogy a Tivadar kiszedte.)

A másik, tuti dolog, ami segít a rossz érzést elmúlasztani, tehát segít abban, hogy a félelmed ne szorongás legyen, hanem barát, az a biztonság: a megfelelő motoros öltözet.

A robogósok ezt leszarják. (Sajnos a motorosok is, főleg melegben.) Nem kéne. Azt hiszed megvéd a műanyag? Tévedsz. Értem én, hogy ha 50-100 ezer van robogóra, nincs még ötven ruhára. De törekedni kell rá, és inkább egy 100 ezres robogó plusz felszerelés, mint egy 150 ezres robogó.

Alapszabály: az alkoholista kocsmába jár, a motoros/robogós motorosboltba, mert mindegyiknek vannak szükségletei, amit ki kell elégíteni.

Kell a ruházat, mert ez védi meg a bőröd attól, hogy lenyúzza az aszfalt (amibe mellesleg bele szoktak halni), a ruhában levő protektorok pedig a térdedet, könyökődet és egyéb ízületeket. Az én esésemkor is - amikor szétment a vállam - volt protektor; képzeld el, ha nem lett volna. Nem tudom, volt-e rajtad motoros kesztyű például, hogy eltört az ujjad.

A dzseki, egy cipő (ha más nem, egy túracipő vagy bakancs, de egy Probiker motoros cipő olcsóbb, mint egy utcai cipő), egy térdvédő (a felső képen én vagyok), egy kesztyű alap. Esetleg egy gerincvédő; azt még nagyon tudom ajánlani. A motoros dzseki utcára is jó ráadásul. Sisaknak érdemes integrál sisakot használni, nem vigyorgót, akkor is, ha kényelmetlenebb, ugyanis nem vigyorogsz egy darabig, ha darabokra törik az állad. Én részemről rühellem a felnyithatóst is, de ez az egyéni problémám.

Mindez biztonság.

A félelem éberré tesz, a protektorok meg megvédenek. Nyilván a protektorokat azért veszi az ember, hogy soha ne legyen rá szükség.

Ha motorozol/robogózol ne hallgass zenét, csak a forgalomra és a járműre figyelj. (Azt le se írom, hogy ne baszkuráld a telefonodat, mert bár láttam erre példát, alapból nem feltételezem rólad, hogy elmebeteg lennél.)

Ne kalandozzanak el a gondolataid sem. Jobb félni, mint ábrándozni, aztán a földön találni magad. A félelem, hidd el nekem, az egyik legjobb barátod. Segít abban, hogy a robogód is az legyen.

A képek illusztrációk, amelyeken az átlagos nyári motoros viseletet látjuk.