Hallgatom az égésteret, és azt mondja a Winkler: jobban szeret Vinózni, mint a Cougarral krúzolni.

Először is arra gondoltam, hogy valahol mélyen teljesen kettyós, így aztán azonnal felhívtam, amikor a Choinori hozzám került, mert ezt látnia kellett volna. Tudom, hogy a máig átkozza a napot, hogy nem volt otthon, mert a Choinori legalább olyan jelenség, mint a Vino vagy a Jog. Csak ez utóbbiak hiper-praktikus, villámgyors, sőt szinte használható járműnek tűnnek mellette.

Nem hiszem, hogy begombáztak a Suzukinál, amikor ezt a szándékoltan mókás, a barátnőm szerint Artu-ra, szerintem inkább egy küklopsz uborkára emlékeztető jószágot megtervezték. Sokkal inkább a gomba japán drogkulturális megfelelőjéből fogyasztottak egy tonnát, seggrepacsizós tévés vetélkedők és debil rajzfilmek nézése közben.

 A Choinoriban nem csak a külleme egyedi a Magyarországon futó robogókhoz viszonyítva, hanem az egész felépítése, sőt a koncepciója. A hátsó merev, rugózás nélküli futómű, pontosabban a futómű hiánya élből egy számunkra ismeretlen, sci-fi magasságokban levő állapotot feltételez: nevezetesen, hogy vannak utak.

 Hogy egy zavaró-e egy ilyen csekély súlyú csöppségnél? Nagyon. A macskakő ezzel maga a halál, alulmúlja a régi kiskerekű robogókat. A könnyed, szárazon mindössze 39 kilós súly (ami nedvesen se lehet sokkal több, tekintve a 3 literes benzintartályt) nagy segítség ahhoz, hogy akár éhező modell-lánykák is könnyedén - igaz szabálytalanul - a járdára röppenjenek, elkerülve az útfelület-poklot.

 Az egyik nagy előny kétségkívül az, hogy a könnyű motorocska simán cipelhető kézben: nem kell erőemelőnek lenni, hogy felvigyük a lakásba, levigyük a pincébe, vagy bármi más módon elrejtsük a tolvajok elöl. Már ha kell nekik egyáltalán, mert a Choinori szerencsére ilyen szempontból nálunk nem túl menő.

Az igazi szenzáció a négyütemű játékmotor-blokk, ami rendesen 49 köbcenti, tehát végsőkig feszíti a kategóriahatárt, és első ránézésre nem több 1 lóerőnél, pedig ennél sokkal izmosabb: 2 lóerő. Ezt 5500-as fordulaton adja le, 3500-nál pedig 2,9 Nm nyomatékot szabadít rá a világra. Úgy tűnik, mintha gúnyolódnék, de valójában átjár a szeretet, és ez csakis a négy ütem miatt van így: a kis kétszelepes, léghűtésű OHV motor valódi műremek. Önindító nincs, de felesleges is lenne, mert így egyrészt megkapjuk a keménytökű motoros rock and roll fíling paródiáját, másrészt elég rálehelni, és már indul is. Nem nagyon kell kézi dekompresszor.

 A kipufogó alul van, szinte hasonlóan, mint manapság divatos a szupersport motorokat optikai tuningolóknál, de lehet itt más szempontokat vettek figyelembe. Például azt, hogy semmi értelme nem lett volna hosszabbnak, csak a tömeget növelné, abban pedig minden deka jelentős tétel az összsúlyhoz képest.

A blokkhangot úgy szoktuk tesztelni, hogy befogjuk a kipufogót, így nem téveszt meg annak dohogó hangja, csak a mechanikus zörejekre figyelünk. Egy normális négyütemű motor ettől leáll, a Choinori blokkja azonban tovább pöfög, mert elég neki a kipufogó alsó kondenzvíz-elvezető furata is.

 Sok rémhírterjed a műanyag vezérműtengelyről és az egyéb játék-alkatrészekről, ami miatt nem mindenki mer ilyen robogót venni. A szelepek valóban drótokból vannak, a vezérműtengely tényleg műanyag, ezt nem 100.000km-re tervezték. Jelen példányon is cserélni kellett, de tokkal-vonóval 4500 ft volt japánból rendelve. Igaz, annyira masszív darab, hogy a kopottat fel akarja használni a motorocska tulajdonosa - kulcstartónak. A szelepszár-szimmering darabja 1500 Ft és akkora, mint egy kisujjköröm. A szerelők jól elröhögcsélnek rajta javítás közben, van, hogy poénból segítséget kérnek egymástól, amikor ki kell venni a blokkot.

 A legnagyobb baj ezekkel a motorokkal a magyaros berhelés. Amit sajnos ezen nem feltétlenül mutatnak áruló jelek. (Mint annál a motornál, amit tegnap néztem: ott állítólag fel lett újítva a blokk, de a lötyögő fékkarba már nem jutott egy beleillő csavar.) Ez a kis fekete 60 rugó volt, de egy 40-es ráugrott a szervizre, és majdnem nagyobb baj is lett. A főtengelycsapágyat ugyanis nem cserélte ki valami szakbarom, hanem kihézagolta alátétekkel, amivel galyra is vágta a főtengelyt. Újonnan az már húzós, vagy 90 ezer, de szerencsére 10 ezerért akadt bontott. Az árban egy komplett variátorral.

 A váltó természetesen variováltó, de a szekunder hajtás láncos, ami elsőre meglepő, de valószínűleg egy láncszett kis gondozással simán kiszolgálja az élettartamot.

 A végére hagytam azt, amit mindenki tűkön ülve vár: a menetteljesítményeket. A menetteljesítmények teljesen szarok a hétköznapi inerciarendszerben, de ez egy másik dimenzió. Nagyjából 40km/óra a vége, és ez tökéletesen elég is. Sőt, ha megegyezünk 39-ben, akkor kapunk egy igen látványos katalógusadatot: minden kilogrammra 1km/h. (Marketingesnek kéne mennem.) A pici blokk vidáman gyorsít a végsebességig, amit utazónak simán elbír. A (dob)fékek ahhoz képest jók, az első futómű pedig ugyanolyan rossz, mint egy régi dobfékes robogón, de itt kisebb tömeggel kell birkóznia. Ha lenne hátsó csillapítás, hétköznapi közlekedésre simán jó lenne. Így is megteszi, csak kicsit bevállalósnak kell lenni és bizony kikerülni a rossz útszakaszokat. Az üléshelyzet a tragikum és a röhej határmezsgyéjén van valahol, kényelemről csak az ülés esetén lehet szó, teljességében nem nagyobb.

A fenntartási költségeket tekintve a Choinori nagyjából mindent visz: 0.9-1.2 literes fogyasztásról szólnak a netes források, valószínűleg a másfél liter biztosan összehozható. Ez akárhogy is, fele egy átlag robogónak, 670Ft spórolás 100km-en, 13.400,- Ft az országkerülő, ha valaki felajánl egyet, már indulok is.

Nagy szerencsével 60 ezer körül ki lehet fogni egy nem rögtön szervizelendő példányt. Ennyiért a használt piacon más típusból zömmel 20 éves hulladékok vannak, ez pedig a legrosszabb esetben is 2003-as. A 40km/h sokakat elriaszt, mert Magyarországon nem divat felfogni, hogy a szabályok bármilyen rosszak is, nem azért vannak, hogy okosjózsi felülbírálja őket. Nincs sisaktartó sem, bár egy sisakzárat rámókoltak a vázra. A lábtartón nem fér el egy felnőtt üszőborjú, és nem csak a teljesítmény, de a futómű sem teszi lehetővé az autók közötti cikázást. Ez bizony a klasszikus út szélén poroszkáló segéd-motorkerékpár, de ez nem fogyatékosság: a Suzuki kifejezetten rövid távra találta ki, kis távolságra szóló rohangálónak. Még a neve is ezt jelenti.

Mégis azonnal az az érzésem támadt, hogy egy ilyen kell. A Choinori egy felhőtlen kacagás, pontosan az, amit sokan a robogózásban szórakozásból keresnek. Minden megvan benne, hogy kultuszmotorrá váljon. Japánban tuti, hogy tuningolják is. Élveztem minden megtett métert (kivéve a macskakövet) és a 100 kilómmal sem szenvedett. Nem akarok robogót venni többet, de egy jó Choinorira még lehet, egyszer elcsábulok, legalább megtanítanám vele az asszonyt robogózni.

A gyártás 2003-ban kezdődött, de 2007-ben abbahagyták az emissziós előírások teljesíthetetlensége miatt. Addig is legyártottak belőle 10 millió darabot, így fog még pár darab érkezni konténeres szállítmányban, az szinte biztos.