Ugye most kéne Mopedrally 2012 címet adnom, de az esemény számomra egészen mássá fajult, arról meg nem nagyon tudok írni, hogy mások számára milyen volt.

Vannak az ember életében olyan napok, amikor bánja, hogy nem adatott be szopornyica elleni védőoltást. Persze én a humoros oldaláról közelítem meg a dolgot, itt ez nem is lehetne másként, különben csak a képregényben használatos mérges krikszkrakszokból állna az egész poszt. (Vagy testnedvből, prostituáltakból és anyukákból.)

Azt hinné az ember, hogy a tegnapi napot nem lehet fokozni, és még ki is felejettem a sztoriból, hogy elhagytam a marokamerá. De lehetett, bár én azt mondom, a sors furcsa köcsögségei néha egyáltalán nem olyan rosszak, pedig az események ezen láncolata aztán tényleg kurvarossznak látsz. Hogy mi a rosszban a jó, azt a végére tartogatom.

Reggel eldöntöttem, nem kockáztatok, az Apriliával megyek. Felvettem a hátamra a puttonyt a vízzel, láncspray-el, defekt elhárítóval, 2T olajjal. Felgumipókoztam a cuccot, az RX pöccre beindult, de úgy egy kilométer után rájöttem, hogy gáz van, vagy inkább nincs. Vagy elbaltáztam valamit, vagy még mindig túl hosszú a bowden, ami baltázási szempontból végül is ugyanaz: nem ugrik vissza a szivató. Az RX 50-et hidegen szívatóval indítod, majd teljes gázra a szívató visszakattan. Ha ez nem történik meg, a motor nem tud használható fordulatszámon forogni, amit tökre észreveszel azon, hogy nem akar menni. 

Amikor felfogtam, megálltam, elővettem a telefont, hogy szóljak a többieknek. A csapatunk elméletileg öt fő volt: a haverom Bio a Gubacsi hídnál várt, PX-R Attila és egy haverja a startnál. Tudom, hogy nem jön ki a matek, de számold bele, hogy Kares tegnap kiesett.

Attilát és Biot akartam hívni hogy közöljem: semmi pánik, de kések. És akkor olyan történt, második szívásként ezen a napon, amit nem hinnék el, ha más mesélni: elromlott a telefonom. Éppen pont akkor letört a zsanérja, aminek következtében szét ugyan nem esett, de nem működik, se kép, se hang.

Tipliztem haza 1200-as fordulató nyöszörgő kétüteművel, gondoltam nincs más, nekivágok Fossal. (A CPI-t ugyanis tegnap nem volt időm összerakni, csakúgy, mint az RX-et kipróbálni.) Otthon átraktam a kártyát egy másik telefonba, és döbbenten néztem, hogy nincs a kártyán egy darab telefonszám sem, pedig ott kellene lennie mindnek! Elvesztettem az összes telefonszámot, az az akkori helyzetet sürgősségét leszámítva is  marha nagy boldogsággal tölt el. (Faszbúk, az van minden tetves telefonon már, meg gitárhíró, hogy lehessen zajongva szarni, de hogy a telefonkönyvet kártyán tudja tárolni, hogy simán át lehessen tenni egy másik telefonba nem geekeknek is, addig nem jutott el a technika. Még szerencse, hogy már feltalálták a legtöbb ehhez hasonlóan alapvető dolgot, mint a wc papír.)

Nem volt más hátra, mint elindulni Fossal, hátha majd hívnak. Így is lett, PX-R Attila megtalált végre, vázoltam a helyzetet, mondtam hogy rohanok, de útközben többször konzultáltunk. Mire Biohoz értem, Attila közölte, hogy a többiek (közben négyen lettek) nem akarnak megvárni.

Ezzel különösebb gond nem lenne, csakhogy én a Karesszel mentem volna eredetileg, majd Attilával úgy fél éve megbeszéltük, hogy velünk jön, mi meg mindenképp alkalmazkodunk az ő sebességhez.  Aztán csatlakozott a Bio, mai meglepetésnek nemtudom kik. Úgy beszéltük meg, hogy Attilánál lesz egy túra GPS, az alapján megyünk.

Nem nagyon érdekelne, hogy Attila és haverjai nem várnak meg. Nem vagyunk egymáshoz kötve lelkileg, éppen pont gőzöm sincs, kik a többiek, és ez nekem éppen megfelelő állapot. De nálam marhára nincs se térkép, se GPS, mert azt beszéltük meg, hogy Attila navigál. Magyarul nekünk élből bukó.

Igaz ugyan, hogy start 8-ig van, de nem tudom, mi lett volna azzal a probléma, ha várnak fél órát, hogy odaérjünk. Ugyanis 8-ig a regisztrációt kell megcsinálni, utána már ésszerű keretek között tök mindegy, mikor indul a csapat, hacsak nem a győzelemre hajtunk, de PX-R-el nem hiszem. Mi a Bioval persze verseny kívül tudtunk volna csak menni, regisztráció nélkül, de ez nem számít.

Az már annál jobban izgat, hogy mivel nem vártak meg, nem lesz mopedrally cikk és film, pedig idén komolyabbat akartam. Még jó, hogy kértem egy sisakkamerát is. Végül is nem probléma fél óra várakozáshoz képest, hogy pár utólag csatlakozó köcsög miatt nem készül el egy olyan tartalom, amit 20-30 ezren minimum elolvastak/néztek volna a robogóblog/totalbike/index vonalon és máshol. 

Persze nem állítom, hogy a Fos kibírta volna az utat. Azt sem, hogy én kibírtam volna.

De megpróbáltuk volna. Bio csak a Mopedrally miatt vett 120 ezerért egy motort, erre az egy alkalomra. Mégis megvárt, mert a csapat az csapat. 

Más lehetőségünk nem volt, odamentünk szépen a már üres starthelyre, lőttem egy képet, majd kitaláltam, hogy próbáljuk meg megtalálni az első csekkpontot, de persze emlékezetből nem lett meg. Úgyhogy elmentünk másfelé, csak úgy motorozgatni, amely nagyívű kijelentést azért merem tenni, mert Bionak azért ha ötvenes is, de endurója van. Egy Rieju RR, amit most adhat el a francba

Érdekes kérdés, hogy milyen lett a Fos élesben, utolsó pillanatban összerakva, mindenféle kipróbálás és tesztelés nélkül: pontosan olyan szar lett, mint amire számítani lehet ilyenkor.

(Nem véletlenül baszogattam folyamatosan a Ricsit az elmúlt fél évben, hogy ne az utolsó pillanatban legyen kész. És nem véletlenül mondtam neki 3 hete, hogy ha nem tudja összerakni, inkább elviszem máshoz, de megígért mindent. Persze mindenki engem néz emiatt hülyének, jönnek az okosok, hogy miért kellett az utolsó pillanatra hagyni.)

Terepen a futómű túl van már azon, amit viccesen szarnak lehetne nevezni. Nem állítom, hogy nagy rúgóstag-cserereberét rendeztünk volna egy kisebb vagyonból, de ha van idő, mondjuk a mostani állapottól még egy hónap, , lehetett volna okoskodni, vagy legalább meglenne a minden tőlünk telhetőt megtettünk érzés, mert ez jelenleg már gyenge középtávon is kibírhatatlan. Az ülésen előre-hátra csúszkálás marha idegesítő, a legkisebb egyenetlenség is akkorákat ver az ember gerincébe és a csuklójára, hogy önkéntelenül is felkiált. A Fos így, ebben a formában női vezetővel simán működő abortusz, lehet át kéne keresztelnem Abortusz névre, végül is az építése is megszakadt, ha úgy vesszük. Szerintem székrekedésre is megoldás, a szart is kiveri, arra meg nem is merek gondolni, mi történne hasmenés esetén. Talán mégis megfelelő név a Fos.

Jól látható, hogy a futómű komfortjáról nem beszélhetünk, de az elviselhetőséget tekintve egyáltalán nem biztos, hogy ha meg tudtuk volna futni rallyt, a Fos esik szét előbb, nem én. 

Asztfalton azonban nem vész, és elég jól megy, én meg pont fordított jelenségre számítottam. Kilométerórám nincs, hiszen ez versenymotor az elmebajnokságra, de a digitális lassítsjelző 68-at mutatott. Itt még a menetkomfort sem rosszabb középszarnál.

Az igazi pályája azonban a szűk erdei ösvény, ha nem mész rajta sokat. Mert azért ott is akadnak gödröcskék, amitől leesik az agyad alja és kipottyan a sok ész, ami az amatőr robogóépítéshez kellett.

Részletezhetném persze azt, hogy mi történhetne az összevissza logó kábeleknél, amikor elered az eső, vagy komolyabb sár van, de ezt a fajta tesztprogram automatikusan törlődött mára, találgatni meg felesleges azt, ami nyilvánvaló.

Körülbelül ötven-hatvan kilométert tettem meg ma a Fossal, és bár kezdett nem meg-megállogatni, haza azért nem érhettem anélkül, hogy le ne rohadjak. Igaz, kis ráolvasással azért elindult mindig.

A kipufogó azonban vagy megrepedt, vagy a kipufogótömítés makkant meg, de igen hangos lett, amit én élből utálok. Már alapban is túl hangos volt, de ez már tényleg nagyon gáz. Robogóban a gusztustalan kétütemű hang miatt eleve csak a halk a jó, de én négyüteműnél is rühellem a feltűnési viszketegséges ordítást. (Pár supermoto-Janinak egyenesen feldugnám a recsegős szarját.)

Úgyhogy égett a pofám rendesen hazafelé. A Fos enélkül is igen feltűnő, még szőkepicsák is megbámulják, pedig nem hetes BMW. Hogy ez pozitív-e, az nem biztos, de többen megkérdezték, hogy épített motor-e, amire alapvető válasz lehetne, hogy igen, csak a brigád be volt baszva.

Most délután egy óra van, és szívesen elintéztem volna ezt a posztot a fentiek helyett azzal, hogy mi már meg is fordultunk Szegedről, de a kamuzást meghagyom a szerelőknek, hogy megígérjék, biztosan időben kész lesz.

A jó a rosszban, hogy nem kellett végigmennem ezzel az iszonyattal terepen Szegedig. Ha a szívást abszolút értékben nézzük, lehet, hogy így jártam jobban.

Végül is ha úgy vesszük, idén lábon jöttem haza, nem kellett menteni. Igazán apró szépséghiba, szinte csak egy parányi szeplő, hogy a versenyben megtett táv kereken nulla kilométer. 

Bár Bio azt mondja, ha nem látta volna, nem hinné el, hogy 48 órán belül ennyi szar tud történni, de ebben a szarban az a jó, hogy megmentett egy még nagyobbtól, például leszakadhatott volna a lépem vagy a kisagyam útközben, esetleg seggcsonttörést szenvedek.

Különben is, az élet tele van szívással meg szarral, de nem szabad hagyni, hogy ez legyűrjön. Persze azért építsen robogót ezentúl az, akinek két anyja van. Vagy két apja.

Update! Beszéltem Takival, aki elmondta, hogy a győztes egy futár srác lett, egy 10 ezer forintos roncs Joggal. Ha olvas minket vagy tudja valaki a számát, írjatok!