Mielőtt e-mail rohamot kapok közléskényszeres debilektől: tudom, hogy nincs már BKV, de a BKV egy eszme; megtestesülése a magyar rögvalóságnak.

Prágában voltam, repülővel. Nem vagyunk egyedülállóak a keleti blokkban, Balkániában: egy flegma paraszt taxist fogtam ki, aki ráadásul át is kúrt a viteldíjjal, mert kicsit máshogy számolta az euro árfolyamot, így 12 ezerért taxiztam be, közel egy óra alatt, mert a dugót nem bírta kikerülni.

A hotelhez közel volt a metróállomás, úgyhogy már este tettünk egy próbát a prágai tömegközlekedéssel, amely minden undorom ellenére kitűnőre vizsgázott. Annyira, hogy visszafelé metróval és busszal mentünk a reptérre gyakorlatilag ingyen (24 órás jegy cirka 1300 forintért): gyors volt, kényelmes és tiszta.

Itthon éppen a devizahitelesek tüntettek a külső körúton az X6-os BMW-ikkel (biztos volt más is, de ez a legviccesebb: mindenkinek ajánlom a kiszámoló blogot), így a haverom, aki jött volna értünk, jelentős késéssel tudott volna felvenni. Taxizni nem volt kedvem 10 ezerét, hogy szintén a dugóban álljak. A minibusz se sokkal olcsóbb (legalábbis két személynek, és mi ketten voltunk), így a nejem feldobta a szentségtörő ötletet: ott áll a busz, menjünk azzal a Köki-ig, majd onnan a metró simán hazavisz.



Így is tettünk, és eljátszottam a gondolattal, hogy racionális (csóróbb fajta) külföldi turista vagyok, aki most érkezik a számára vadidegen országba.

Úgyhogy én, turista simán eljutottam a Köki-ig, ahol azt hittem, a busz a modern bevásárlóközpont alatt fog dokkolni, de nem, hanem a gyorsforgalmi úton kialakított öbölben, kissé távolabb, meglehetős lepraság közepette. De sebaj, közel a metróbejárat. Ahol BKV ellenőr-droidok fogadtak. 4-5db. És nem engedtek be. A turista csak néz, hogy mi az anyjuk van ezeknek, mert közlik, hogy jegy nélkül nem mehetek be. Amikor megkérdezem, honnan szerezzek jegyet, elmondják, hogy akkor menjek el oda messze visszafelé, ott menjek fel, át a Köki Plázába és szerezzek jegyet ott valahol. Hogy pontosan hol, azt nem tudják, saját árusításuk ugyanis nincs. Aztán további érdeklődésemre kiderül, hogy volt itt automata, csak lerongálták. És nem olyan embert állítottak ide, akinél lehet jegyet venni, hanem olyanokat, akik ellenőrzik. Náluk persze nem lehet jegyet kapni. De volt vagy 16 ellenőr. Elmeország.

25 perc sétánkba telt a jegy beszerzése egy újságostól. Így minden tököléssel együtt másfél óra volt az út, ami amúgy célirányosan kijönne 40 percből. Persze a célállomásunkon egy rakat ellenőrbe futottunk, akik elállták a kijáratot. Prágában egyet sem láttam.

Eddig is rühelltem a budapesti tömegközlekedést, de most végképp elegem lett.
Mit tehetsz, ha a városban kell mászkálnod? Marad a robogó. A robogó ellen nekem nem az a kifogásom, hogy ki vagyok téve az időjárásnak, hanem az, hogy nem tudom cipelni a cuccot. Kivéve ha teher-robogót használok. Mint a Yamaha Gear.



A Gear marha jópofa, stramm jószágnak tűnik. Elöl van egy kis kosárka, amibe belefér egy pinanyaló kutya, ha odapókozod, bár a legtöbb kis idegbeteg görényért nem kár, ha kiesik útközben.

Hátul egy plató, persze robogós mércével. A szerkezet ezen felül hagyományos, kilencvenes évekbeli színvonal. Szupermegbízható Minarelli blokk, elöl nagy, hátul kicsi kerék, dobfékek, fapad, az extra a hátsó felületben és pár apróságban keresendő.

Menetteljesítményben ugyanis szintén kilencvenes évek, nem mintha többre szükség lenne. Nem gyorsul jól, nem megy gyorsan, de elég. A fékek sem túl bivalyok, igaz, nem sportolásra való, de ha esetleg rakunk rá egy kis súlyt, azért nem baj, ha megáll. Bár tuti, hogy nem üllők szállítására van specifikálva, sőt, sisakszállításra sem. Inkább pizzára.

Ehhez pedig van egy marha ügyes megoldás. Nem csak hagyományos középállvány van ugyanis, hanem oldalsztender nincs. Van viszont egy második középállvány, amire nem kell felhúzni a motort, hanem a bal fékkarnál levő kioldóval lenyitva függőlegesbe rögzíti a gépet. Sem elgurulni, sem felborulni nem tud, viszont nem kell emelgetni. Pont arra való, hogy biztonságosan, gyorsan leparkoljuk a robogót, amíg kidobjuk a cuccot, amit viszünk.

Marha zsír. Tökéletes dolgozós motorka. Egy bibi van: az ára. Közelebb van a 200-hoz, mint kéne. De inkább ez, mint a poszt-apokaliptikus tömegközlekedés.