A Yamaha Mint a nyolcvanas évek végének tipikus robogója, amit szaknyelven a kiskerekűként definiálható. Jellegzetes tulajdonsága, hogy lerázza a vesekövedet, a futómű nem csak úgy általában életveszélyes, hanem valódi élet-halál játékká teszi a közlekedést a jó pesti macskaköves utakon, a villamossíneket keresztezve és minden poros-csúszós felületen, ahol erősebbet szeretnél fékezni.

Kezdjük az utóbbival, ami robogósoknak egy fontos szabály: ha poros felületen vagy, óvatosan a satuzással, mert keresztbe vágja az elejét és máris rajtad röhög a buszmegálló, tele huszonéves csajokkal – ezek a földről való feltápászkodással végződő esetek mindig ilyen helyeken történnek.

A 8 colos kerék a kilencvenes évekre már kezdett túlhaladottá válni – teljes joggal. A nagyobb kerék a malomkerekű autókkal ellentétben a robogóbizniszben nem jelent ugyanis futómű problémákat, nem lesz gond a rugózatlan tömeggel és a peres gumik okozta felnisérülésekkel - épp fordítva.

Nagyobb kerék: jobb úttartás, jobb rugózási komfort. Legalábbis is 8 colloshoz képest biztosan, mert  hiába van viszonylag ballonos gumi egy ilyen minifelnin, attól még semmit sem rugózik, cserébe alig irányítható.

A Mint ezen felül – vagy alul – baromi lassú jószág. Léteztek már akkor is lassabb robogók, de igencsak szép számmal gyorsabbak is, különösen az akkor már modernebb tárcsafékes típusok. A Mint elöl-hátul dobfékkel büszkélkedne, ha indokolatlan önbizalma lenne.
 

Előnye azonban kettő is van: egyik hogy kicsi. Ez közlekedésben a fentiek szerint sem előny, viszont nem kell profi erőemelőnek lenni az odébb pakolásához, plusz kis helyen elfér. A másik a megbízhatóság; bár én a Minten tanultam meg robogót szerelni, az leginkább az extrém használatnak tudható be. Normális körülmények között szerintem szinte soha nem romlik el.

A robogószerelés metódusa egyébként igen egyszerűnek bizonyult, ez vázolnám is pár pontban:

1. idomok leszed, 2. karbi leszed, 3. karbi kipucol, 4. karbi összerak, 5. idomok visszarak

Ezenfelül volt pár járulékos apróság, mint a kipufogó leszedése, de valójában a fenti folyamatok vázolják a dolog lényegét. Mindez azért érdekes, mert soha, de soha nem jöttem rá, mi volt valójában a baja, pedig sok-sok ezer kilométert beletettem.

Annyira sokat, hogy még a motorfelújítást is el kellett egyszer végeznem, ami ha jól emlékszem, a gyűrűzésben merült ki – bár lehet, hogy komplett túlméretes dugóbeszerelés volt, de már csak a dugattyúgyűrűs bénázásra emlékszem.
 
Amikor össze kellett rakni, nem tudtam, hogy a gyűrűt milyen irányban kell a dugóra szerelni. A gyűrű ugyanis nem kör alakú, hanem egy darabka hiányzik belőle, hogy rá lehessen feszíteni a dugóra. Mivel lövésem sem volt, okos futártársaimat kérdeztem meg erről, akik elmondták: úgy kell összeraknom a cuccot, hogy a gyűrűhézag elöl legyen, a kormány felé.

Amikor beindítás után azonnal elment a kompresszió, először nem értettem. Másodszorra felderengett, hogy aki hülye hozzá, jobb, ha nem áll neki szerelni. Mindenesetre szétszedtem, kiszedtem a törött gyűrűt és elkezdtem gondolkodni. Tudni kell, hogy az MZ-n és általában a motorokon a kipufogóleömlő elöl van – a robogón viszont hátul. Mivel én pont fordítva raktam fel a gyűrűt, éppen szét tudott nyílni annyira a kipufogórésnél, hogy megakadjon és szép csíkot húzva a henger falán el is törjön. 

Kezdődött elölről a felújítási folyamat, amitől a Mint újra jó lett, és a szokásos 3 literes fogyasztásával szolgált még sok ezer kilométeren át, gond nélkül.

Elképesztő, de még ma is ezerféle alkatrész kapható hozzá viszonylag fillérekért, egy hátsó rugóstag 5 rongy körül mozog, magát a robogót pedig némi szerencsével 2-3 tízesért dobják utánad. Persze mivel igen korosak, óvatosan szabad lelkesedni, és csakis rövidtávon – leugrani a közértbe vagy a két utcával odébb levő munkahelyre még mindig tökéletes!