Ha már szót ejtettem korábban a 80-as évekbeli rútGemmáról, nézzük csak meg, hová fajult a dolog – a járműgyártásban nem szokatlan módon. Példának jobb most nem jut eszembe, de nézzünk megy egy 82-es Ford Fiestát és egy mait, vagy a motorok közül egy 80-as évekbeli Yamaha XJ-t és egy 2010-est. Ezt az evolúciót láthatjuk a Gemma esetében, amely egy Vespa-koppintás 125-ös mai, 250 köbcentire hízott reinkarnációja, némileg kellemesebb külsővel.

 

 

A japánok nem cifrázták: a műszaki alap a Burgman 250-es, de láthatóan nagyobb tengelytávú futómű, hatalmas kétszemélyes ülés, laposabb építés és merész formaterv mellett döntöttek. A hajtómű-donor Burgman rövidebb, tömörebb és nehezebb felépítésű.

 

 

A célzottan városi eszköz a látványhoz képest túl nagy műszaki különlegességeket nem tartalmaz. Repülni sem tud, pár praktikus okossággal azonban szolgál – pl. az első ülés előtti „alagút” valójában egy sisaktartó rekeszt tartalmaz. Különlegesség még a szépen elrejtett kipufogó és az ügyes tervezésű majrévas, amely egyben háttámasz is. 

 

 Honda CB 1100

 

A Gemma 250 cseppet sem új. 2007-ben mutatták be, mégsem véletlen, hogy nem hallottunk róla: a japánok talán állítólagos péniszméretük okozta frusztrációjukat kompenzálandó szívatnak minket azzal, hogy csodálatos műszaki remekeiket nem terjesztik belpiacon kívül. Úgy mint a gyönyörű, és virslikerekétől még retróságosabb Honda CB 1100-al, a Gemmával sem fogunk Európában találkozni. 

 

Pedig roppant érdekes és kényelmesnek tűnő jószág: (látszólagos) méreteiből kifolyólag szinte túrára alkalmasnak néz ki, pedig maximálisan city üzemmódra szánták. Így garantáltan hiperkényelmes - főleg japán csajoknak.