Van egy szabály a járművásárlásban, ami nem elő- hanem utóvigyázatosság inkább: soha nem szabad megnézni a hirdetéseket, miután megvettél valamit, ha nem akarsz - hogy divatszóval éljek - ún. agyfaszt kapni.

Más kérdés, ha régóta ácsingózol valamire, lemondasz róla, veszel egy pöpec másikat, ami nem az a típus, de nagyon jó, és utána három nappal odahozzák az eredetileg kiszemelt példányt. És azt is megveszed. Így lett ez az Aprilia Atlantic eladó. (Én meg valahogy eladó motorokba futok bele megint mostanában. Ami mondjuk nem nagy meglepetés, mert általában kereskedőktől kapok tesztpéldányt.) Marha nagy szívás, az biztos.

Az Atlantic 500 köbcentis, tehát királykategória, természetesen befecskendezővel. Kezdenek az ilyen nagyrobogók nagyon menők lenni, részben joggal, bár az igazi robogós gyökerek nagyontudok-motorozni randalírozását kevéssé látom pozitívnak, pláne, hogy ilyennel bárki nagyon tud motorozni.

Ez valahol azt is jelenti, hogy az Atlantic futóműve is kissé zseniális. Nagynak látszik, nem is jelentéktelen a tömege, 200 kiló az nem egy ötvenes súlya, ehhez képest simán jobban kanyarodik, mint egy ötvenes. És élvezetesebben, ami nem mindegy. Elég kemény, hogy rázzon a szar utakon, de ezt nem vészesen teszi, cserébe nem hajózik, hanem sportos műveletekre is hajlandó, azaz nem áll neki hintázni egy ledöntött kanyarban.


Hogy érezd, honnan fúj a szél, egy kicsit azért robogósan billegős, apró korrigálásokra szorul, de legalább nem unatkozunk, hiszen váltani sem kell.

A blokk bődületesen nyomatékos, 37 lóerő pedig bőven elég, de a számok nem érdekesek, utólag néztem meg, el se gondolkoztam ezen. Persze nem kell betojni, ez az ötvenesről átülő robogósoknak ijesztő maximum, de még nekem is az jut eszembe, hogy milyen fölényesen húz. Így képzel el az ember egy ötszázas egyhengeres robogót, de az endurós kipufogó-fütyörészést nem gondoltam volna.

Mindez a futóművel egy olyan kellemes összhangot eredményez, hogy jó motorozni az Atlantic-kal városban , de simán el tudom képzelni egy túrán is, ami tőlem nagy szó. Elég trendi már robogóval túrázni, ami nem csoda, mert a kényelem mellé az Atlantic simán jó vezetési élményt ad. Autópályán nem mellesleg sima úgy neki az illegális tempó is, 150-160 körül lehet a vége.

És ez nem minden: meg is tud állni. Az első dupla tárcsafék nem semmi (ez 15-ös felnire van csavarozva), de hátul is tárcsa van, méghozzá kiválóan adagolható és még az elsőnél is jobban fog, ami robogós jellegzetesség részben. De itt az a trükk is fennáll, hogy kombifékkel van dolgunk, a hátsó fékezi az elsőt is.

A nagy különlegesség, hogy ez talán a a világ legnagyobb seggű robogója: nem a hátsó kerék vékony, az bizony 140-es, ami régen egy sportmotornak is becsületére vált volna, ráadásul ez csak 14-es. Szóval nem a kerék vékony, hanem a kuffer nagyon széles: brutális hátsó felépítményt álmodtak meg a rendezők. Ez adja a kényelmet, a kapaszkodókat, háttámlát és a rakodóteret is, ami nem kicsi, de kicsit megtévesztő, mert csak az utas alatti és mögötti részen van rakodóhely. Ami elsőre kicsinek tűnik, de megfelelő. 

Az Atlantic kényelmes, univerzálisan egyenes üléshelyzetet kínál, gyakorlatilag elöl is deréktámasszal, mivel az ülés lépcsős, és így adja ki. A lábat nem lehet csopperesen kinyújtani, de kényelmes így is. A szélvédő nem széria, lehajtott sisakplexivel nem csak a felsőtestet tehermentesíti, hanem a kézről is tereli a szelet.

A kidolgozás parádés: apró részletek, díszlécek, utaslábtartó kialakítása, az ülés, a kapaszkodók, a beépített króm bukócső , a kék fényű műszerfal mind csúcskategória. Sajnos az idomzat nyiszogását nem tudták teljesen kiküszöbölni, néha robogós hangok jönnek a bódéból, de ennyit ki lehet bírni. A legkomolyabb hibája, hogy csak úgy lehet rá dobozt tenni, ha leszereljük az utas háttámláját féklámpástul, viszont gyárilag ki van alakítva a helye, hiszen gyári extra volt ez is.

A műszerfalon nem csak full visszajelzés van, de még telefontöltő is. Ha jól tudom, a kulcsban van valami beépített immo/riasztó is. A 16 literes tank egészen józan extra, ami krúzolós/laza túra-tempóban biztosan nagy hatótávolságot tesz lehetővé.

Biztosan nem olyan jó robogó, mint egy T-Max, de nem is akar annyira sportos lenni. Viszont kényelemben azon a szinten van, miközben árban messze alatta.

Ez a 2002-es példány 450 ezer forintba kerül. Nem tűnik soknak, de fogalmam sincs az árakról. Mindenesetre gyorsan kimentem tesztelni a Go Moto-hoz, amíg még megvan.

Az egészben az az ijesztő, hogy én, megrögzött motoros, tulajdonképpen utálom a robogókat, mert nincs meg bennük az a gép-élmény, ami egy motorban, mégis elgondolkodtam. Nem is lenne rossz egy ilyen: oké, csak harmadik-negyedik járműnek, ahogy sok motoros is használja.

Nem csoda, hogy az autóból átülők az ilyesmi nagyrobogókat választják. Az Atlantic, sokaknak tetszeni fog, mert ez az egyik legszebb.